Siket szerelem // Chanbaek
2003.10.12.
Chanyeol unottan ült a játszóház egy félreeső padján, s az öccsét figyelte, amint az a többi kisgyerekkel önfeledten csúszik-mászik az ugrálóvárak sűrűjében. Úgy vélte, mindjárt elalszik. Fejét hátravetve nekidöntötte a mögötte húzódó fehér falnak, karjait összefonta maga előtt, hosszú lábait pedig terpeszben tartotta - de persze még így is kényelmetlenül érezte magát a túlságosan alacsony ülőalkalmatosságon.
Szívesen vitte el a testvérét szórakozni, hiszen tudta, a szüleiknek erre nincsen ideje, s néha még együtt is játszott a kisfiúval, csakhogy ezen a napon nem igazán volt hozzá kedve. Előző éjszaka túl sokáig maradt fenn egy iskolai esszé miatt, melyet ma délelőtt kellett beadnia. Egész nap úgy mászkált, akár egy zombi, így érthető, miért nem repesett az örömtől, mikor hazaérkezése pillanatában az öccse letámadta, hogy azonnal játszóházba szeretne menni.
Most nagyot sóhajtott. Szétment a feje: A hatalmas, sportcsarnok szerű épület csak úgy visszhangzott a rengeteg gyerek visongásától, meg a szülők olykor dorgáló, olykor vidám, vagy ijedt szavaitól. Mindenfelé emberek mászkáltak; zsongtak, idegesítőek, s hangosak voltak.
Chanyeol megforgatta a szemeit, majd felállt, hogy megnyújtóztathassa összegörnyedt izmait. Pár másodperc sem telt bele, egy kisfiú ütközött a lábainak - nem az öccse volt az. Kérdőn nézett le az apró jövevényre, ki tátott szájjal, pufi, bamba arcocskával bámult fel rá.
- Milyen magas vagy! - mondta a gyermek, igazi ámulattal ejtve ki a mondatot.
Chanyeol kínosan elmosolyodott, majd leguggolt a kisfiúhoz. - Így már talán nem annyira - felelte szórakozottan.
- És miért ekkorák a füleid? - A gyerek összeráncolt szemöldökökkel vizslatta társa arcát, majd mindenféle gátlás nélkül belekapaszkodott annak kissé szétálló füleibe.
Chanyeol fájdalmasan jajdult fel, ám a kisfiú édesen kacagva húzogatta továbbra is a hallószervét.
- Olyan, vagy, mint egy majom!
- Ez sértő - nevette el magát a magas srác, óvatosan lehámozva fülkagylóiról az ismeretlen gyermek apró ujjait.
- Mingi! - Ekkor egy bátortalan, halk hang szakította őket félbe. A kisfiú tágra nyílt szemekkel nézett fel a hang tulajdonosára.
Chanyeol felállt, majd megfordult. Egy nála kissé alacsonyabb, ám körülbelül vele egykorú srác állt vele szemben, s bocsánatkérő tekintettel nézett rá. Mintás, bő inget meg farmert viselt, melytől talán még vékonyabbnak tűnt, mint amilyen valójában, sötétbarna haja pedig lágy hullámokban hullott homlokába. Igazán helyesnek tűnt.
- Ő az öcséd? - tette fel a kérdést Chanyeol kedvesen, megsimogatva a mellette álldogáló kisfiú fejét.
Az ismeretlen srác némán, értetlenül pislogott felé, s szinte szégyenkezve harapta be az ajkait.
- A bátyám siket - jelentette ki Mingi, jelentőségteljes, magas hangján. - De tud szájról olvasni.
Chanyeol ösztönösen kapott a saját tarkójához; mindig ezt csinálta, ha zavarban érezte magát, ebben a pillanatban pedig pontosan ez volt a helyzet. Még az arca is teljesen elpirult.
- Ó - ejtette ki. - Sajnálom. - Olvasott már róla, hogy a siketek nagy része bizony tényleg tud szájról olvasni, s ehhez a másik félnek csupán szépen artikulálva kell kiejteni a szavakat, így ügyelt rá, hogy érthetően beszéljen.
- Semmi baj - suttogta a fiú, néhány kézjellel megtoldva a szavait, csakhogy ezeket társa sajnos nem értette.
- Chanyeol vagyok - közölte. Fogalma sem volt, miért folytatja a társalgást: Egyszerűen arrébb kellett volna állnia, ám volt valami a vele szemben álló személyben, ami megfogta, s maradásra késztette.
- Én Baekhyun - felelte, kissé hangosabban, ám különös hangsúllyal.
Biztosan nagyon nehéz lehet úgy beszélnie, hogy nem hallja még a saját hangját sem, gondolta Chanyeol. Tudta, hogy a legtöbb siket erre nem is képes, csupán azok, akik anyanyelvük elsajátítása után váltak hallássérülté. Kíváncsi lett volna, Baekhyun vajon hogyan siketült meg, ám ebben a pillanatban egy újabb apró teremtés csatlakozott hozzájuk: Chanyeol kisöccse értetlenül botorkált oda a társasághoz.
- Chan! - húzogatta meg a testvére hosszú, csíkos pulcsijának ujját. - Szomjas vagyok.
- Oh, oké - motyogta az imént említett, szemeit egy pillanatra az öccsére vezetve, majd vissza Baekhyunra, ki csupán egy erőltetett mosolyt eresztett felé. Hirtelen elszomorodott. Még nem akarta ott hagyni Baekhyunt, kit amúgy is csak pár perce ismerhetett meg.
- Az a lufibohóc limonádét is osztogat - közölte Mingi, megfogva a másik kisfiú vállát, a nem messze álló, beöltözött, kimaszkírozott, vidám férfi felé biccentve. - Menjünk oda!
- Te ki vagy? - vonta fel a szemöldökeit Chanyeol öccse, ám ennek ellenére már is követte Mingit.
Ahogy egyre távolodtak, még hallatszott, ahogy arról kezdenek el társalogni, melyik ugrálóvárat nem próbálták még ki.
Chanyeol egyszerre könnyebbült meg, s vállt idegessé. Kettesben maradt Baekhyunnal, melynek egyrészt örült, hiszen ezt szerette volna, másrészt viszont feszengésre késztette a szituáció. Sosem barátkozott túl könnyen, s most azt kívánta, bárcsak ő is újra kisgyerek lehetne, és akkor egy egyszerű "a bohóc limonádét osztogat" mondattal minden elintéződne, csak úgy, mint az öccsénél. Ehelyett ismét ránézett a másik fiúra, ki ezekben a pillanatokban őszintén vigyorogva lesett Mingiék után. Mosolya csodálatosan ragyogott, s felderítette az egész arcát; sötét szemeitől kezdve egészen szépen ívelt ajkaiig. Chanyeolnak megremegett a gyomra.
- Gyönyörű vagy - motyogta, tudván, hogy társa úgy sem hallhatja meg.
Szégyellte magát, amiért már sokadszorra így gondol egy fiúra, ám nem tudott ellene mit tenni. Még soha, senkinek sem mondta el a titkát, s ezekben a pillanatokban is sírni tudott volna a kíntól, mely belülről mardosta. Úgy érezte, valami rossz ül benne, egy olyan dolog, aminek nem szabadna léteznie, mert ha mások megtudják, utálni fogják érte.
Azt gondolta, butaság volt azt kívánnia, hadd maradhasson még Baekhyunnal. Fogalma sem volt, mit mondhatna neki - nem azért, mert siket, egyszerűen csak Chanyeol képtelen volt ismét megszólítani őt. Eszébe jutottak a félelmei, és úgy vélte, bármit is szeretne Baekhyuntól, soha nem kaphatja meg, ha pedig kiderülne, valójában hogyan tekint rá, a fiú valószínűleg megijedne tőle, vagy esetleg meg is haragudna rá.
Nagyot sóhajtott. Társa még csak felé sem pillantott. Biztos volt benne, jobb, ha most inkább elmegy.
- Várj! - De Baekhyun bátortalanul utánaszólt, s megérintette a vállát.
Chanyeol éppen csak megfordult, ám ekkor hevesen kalapáló szívvel pillantott újra a másik fiúra.
Baekhyun bizonytalanul somolygott felé, s nézett bele a másik sötét pupilláiba. - Csak azt akartam mondani, hogy te is gyönyörű vagy - susogta.
------------------------------------
Első Exo fanfictiönöm, váó. Tudom, nem lett valami nagy eresztés, de azért remélem, legalább aranyosra sikerült. :D A dátum a történet elején csak azért fontos, mert így hitelesebbek Chanyeol érzései a homoszexualitással kapcsolatban (a jelenben ugye már eléggé elfogadott ez a dolog).
Iratkozzatok fel a blogra, vagy lépjetek be a blog facebook csoportjába, hogy mindig értesülhessetek az új történetekről:
És ha tetszett a rész, ne felejtsetek el hagyni egy kommentet! Nagyon sokat jelentene nekem. :)
Ez nagyon édes volt *-*
VálaszTörlésBár igaz, hogy a mai világban már kicsit elfogadóbbak az emberek, ha a melegekről van szó, de azért ezt a helyzetet simán el tudnám képzelni a mostani időkben (főleg Dél-Koreában, de akár máshol is). Hiába, ha a fiatalok először találkoznak a ténnyel, miszerint lehetséges, hogy nem az ellenkező nem jön be nekik, akkor nagyon megijednek, és sokáig titkolják, valamint lépni sem mernének az ügy érdekében. Inkább csöndben szenvednének :(
De Chanyeolnak most talán mázlija volt, és megkapta azt a lehetőséget, amire igazából várt, hogy léphessen egyet előre, Baekhyun felé (ezt már itt nem tudhatjuk igazából, de sejthetjük a folytatást).
Nekem pedig a dátumozás, hogy mikor játszódik, adott egy kis nosztalgikusabb hangulatot, hiszen ekkor voltam vagy 3 éves, amikor ez az egész történt. Ez pedig azért nem ma volt :D
Ha a jövőben még tervezel velük, vagy más EXO párossal írni, szívesen olvasom őket (meg mást is ;D ).
Igaz, igazad van. Még mindig nehéz lehet szembesíteni vele magad, hogy más vagy, mint az "átlag". :/ Most amúgy szerintem nagyon túlhypolják ezt a ki-kihez vonzódik témát, remélem a jövőben majd ez nem fog annyira számítani.
TörlésNagyon jól esik a kommented, egyébként <3. Örülök, hogy elolvastad ezt a kis szösszenetet, és hogy tetszett!!! <3
VálaszTörléssziaaa. ha egy etellel kene jellemeznem, azt mondanam, egynagy vattacukor karamellaontettel es csokiszorassal :3 elkepesztoen aranyos es cuki volt, nagyon tetszett. kar, hogy ilyen rovidke lett.
koszi hogy olvashattam <3
Én köszönöm, hogy elolvastad <3 Nagyon jól esik a kommented, és nagyon örülök, hogy tetszett a történet!!!! Igyekszem még majd sok ilyesmi sztorit írni. <3
TörlésEzt most olyan jól esett olvasni. Főleg úgy hogy most minden kövwt megmozgatok egy egy siket történetért. Annyira aranyos volt és bájos!
VálaszTörlésA végén valószínű hogy pont akkor odanézett rá mikor mondta hogy gyönyörű... Aaawh ❤❤ nagyon édes volt. Köszönöm szépen hogy olvasgattam!❤❤
Beakartam jelentkezni de valahogy nem engedte... Sajnálom, így tudtam megoldani.:c
TörlésNe haragudj a késői válaszért, mostanában nem nagyon néztem rá a blogra :( Nagyon-nagyon jól esik a kommented, köszönöm szépen, és örülök, hogy tetszett ez a kis történet! <3
Törlés