The 9th planet

- Kookie? Minden oké?   Miután Taehyung befejezte a mesélést, Jungkook percekig nem szólalt meg. Vége. Ez a történet vége, és ő mindenre emlékszik.  -  Most már kiabálhatsz, ha akarsz. Jungkook lassan Taehyung felé fordítja a fejét. Nem akar kiabálni. Igazából, nem akar csinálni semmit sem. Vannak dolgok, amik annyira szörnyűek, hogy az ember már nem is tud rájuk mit reagálni. Még csak ki sem akad. -           –  Meghalt? – kérdi, színtelen hangon. – Jihun meghalt?        A csend szinte fülsüketítő. Taehyung a mellette ülő szemeibe bámul, majd komótosan félrenéz, aztán lesüti a tekintetét. Nagyot nyel, mielőtt felelne. -         –  Igen.      Jungkook a száját rágcsálja belülről. Úgy érzi, végtelen üresség tátong a bensőjében, torkát pedig mardossák a szavak, amiket nem mer hangosan kimondani. Gyilkos vagyok. -         –  Miért? – teszi fel az újabb kérdést, pár perc múlva. -        –  Mit miért? – Taehyung ismét felé fordul, kíváncsian mus

Napokkal később Eltűnt. Jungkook szó szerint eltűnt; megszökött minden és mindenki elől. Az iskolájától a lehető legtávolabb eső környéken ténfergett tervek és célok nélkül. Az utcán aludt, s minden nap koldulnia kellett, hogy legalább egy kis ételt tudjon venni magának – bár, ez annyira nem volt nehéz, mint gondolta. Az emberek legtöbbször adtak neki pénzt, mert sajnálták. Megértette. Biztosan szánalmasan festett. És az is volt – csakhogy még így is jobban érezte magát, mintha szembe kellett volna néznie Taehyunggal, Jihunnal, vagy egyáltalán akárkivel a gimnáziumból. Nem akarta látni őket; úgy gondolta, ha ez mégis bekövetkezne, biztosan összeroppanna. Épp az egyik kihaltabb utca járdaszegélyén ült, s eszegette a sós kiflit, melyet az általa összekönyörgött adományokból tudott megvenni. Vele szemben, az út másik felére ültetett fák már teljes virágzásba borultak, s előbújtak zöld leveleik is. Gyönyörű volt, s megnyugtató. Egy percre kikapcsolt Jungkook agya, és csak cso

Egy szörnyű éjszaka. Jungkook életlének legrosszabb éjjele: Ez a megfogalmazás vajon helyes? Egyáltalán rá lehet fogni egyetlen éjszakára, hogy a legrosszabb ? A válasz: nem. Az az éjjel egymagában közel sem volt olyan szörnyű, hogy tönkre tegye Jungkook életét; ez egy folyamat volt, aminek a tetőpontja akkor zajlott le. Az előtte történő dolgok előkészítették a bajt, az utána történők pedig…nos, leginkább fokozták. Aznap éjjel Jungkook addig rohant kifelé a városból, míg nem összeesett a préri kellős közepén. Azt sem tudta hol van, szédült, forgott vele a világ…és ő csak elaludt a hosszú fűszálak közt. Mikor másnap sajgó fejfájás kíséretében felébredt, azt remélte, csak álmodott. Hogy minden szörnyűség csupán egy borzalmas rémálom volt, hogy tegnap nem is találkozott Taehyunggal, sőt el sem ment megnézni Wonhoékkal azt az átkozott motoros temetést… De rá kellett jönnie, nem áltathatja magát; bizony, ami történt, az a valóság. Csak feküdt ott a fűben, és hagyta, hogy Taehyu