Angelic Humans // 11.

"Angyalom, szárnyas megmentőm emlékszel, mikor feltevéd nekem a kérdést, belédszereték-e?""Emlékszem, fiú."" Légy hiú. Mert mostan belédszereték."

- Hol voltatok ennyi ideig? Ti mentetek a rövidebb úton! - kiáltotta Yoongi, mikor a négy fiú végre meglátta Taehyung-ékat. Az eső egyre hevesebben esett, a szél felerősödött, ráadásul néha-néha mennydörgések is megszakították az éjszaka csendjét. Mindenki türelmetlen, és kimerült volt.

Mikor Tae és Kook közelebb értek, Jinnek két dolog tűnt fel azonnal: Nyilvánvalóan Ők sem jutottak semmire a Jimin üggyel kapcsolatban, és, hogy valami nincs rendben Jungkook-kal.

- Kookie, megsérültél? - kérdezte döbbenten, s rögtön előtört belőle  a legidősebb tagokra jellemző gondoskodás vágy. A srácok ilyenkor általában azt szokták mondani "mama Jin támad", amit a fiú természetesen rühellt, de már megszokta. Most viszont, senki nem próbált poénodni. Csupán komoran, és fáradtan meredtek a jövevényekre.

- Elestem, amikor kiakartam szedni az árokból Jimin gördeszkáját, ami nem is Jiminé - magyarázta Jungkook, továbbra is a barátjára támaszkodva. Jin úgy gondolta, nagyon aranyosan festenek így. Sosem értette azokat az embereket, akik azt mondják két fiú együtt undorító. Tae és Jungkookie egyáltalán nem nézett ki undorítóan, és, ami azt illeti, Jin szívből örült volna, ha a barátai valóban együtt lennének, boldogan - tudta, hogy ezzel valószínüleg a többi hyung is így van. Ezért, nem is barátkoztak különösebben Bernice-szel - ekkor Jinnek szöget ütött a fejébe valami. És úgy látszik nem csak neki:

- Hol van Bernice? - tette fel a kérdést Namjoon.

Mintha csak időzített volna, pontosan ebben a pillanatban ért melléjük az emlegetett lány. 
Megviseltnek tűnt, pont mint a többiek.

- Sziasztok - intett hanyagul. - Jimin?

Mind a négy fiú szinte egyszerre rázta meg a fejét. Újabb mennydörgés hallatszott.

- Akkor ennyi - jelentette ki Namjoon komoran.

- Nem adhatjuk fel! - szólt Hopie kapkodva.

- Miért nem? - mordult fel Yoongi. - Hoseok, nézz körül! Éjfél is elmúlt, és az ég mindjárt a fejünkre szakad! Ennek nincs semmi értelme!

Jin kénytelen volt egyetérteni a zöld hajúval. Gyengéden Hoseok vállára tette a kezét. - Nem tudunk mit tenni. - Végszóra, az eső szitálása egyszerre zuhogássá erősödött. 
Fülsüketítő volt, ahogy kopogott az aszfalton, meg a közeli házak tetején.

- A faszomat - kiáltott fel Yoongi bosszúsan. A csapat rémülten nézett össze. Egyedül Bernice állt ugyanolyan nyugodtan, karba font kezekkel. Látszólag nem izgatta az időjárás.

- Hoseok, nálad van a kulcs? - ordította túl a vihart Namjoon, a táncterem épülete felé bökve. - Be kéne mennünk, amíg nem csillapodik ez az izé!

Ezzel mimdannyian egyetértettek. Hopie sem volt rest, rögtön a kétszárnyú, üvegezett ajtóhoz sietett, és kinyitotta azt. Mindenki úgy loholt be rajta, mintha csak az élete múlna rajta.

_______________

Jin örült, hogy végre leülhetett, és elvégezhette a teljesen emberi szükségleteit, még ha ezt csurom vizesen kellett is megtennie.
Ugyan, az épülethez semmi közük nem volt, csak a tánctermet bérelték, de úgy ismerte a helyet, mintha csak a második otthona lenne.

- Tököm tele van a mai nappal - támaszkodott meg mellette egyszer csak a folyosóról érkező Yoongi. Jin a hátát a terem végét jelentő falnak vetve ült, s most felnézett a társára.

- Tudom. Mindenkinek. Jimin... - elakadt a hangja. Úgy döntött, inkább gyorsan témát vált. - Yoongi, te is észrevetted, hogy mióta megérkeztek, Bernice-ék, másképp viselkednek? - kérdezte, bár szinte teljesen biztos volt benne, hogy Ő is észrevette a változást. Érezte, hogy mióta csak először  megemlítette a lányt Tae, Yoongi még a szokásosnál is morcosabb lett. Azt is hallotta, mi történt a parkban - igazából megtudta érteni. Yoongi és Taehyung sokkal régebb óta voltak barátok, mint a csapatból bárkik.  A fiú csak azt szeretné, hogy Tae boldog legyen, és meggyőződése, hogy ezt csak Jungkook mellett érheti el. Yoongi - de valójában Kookie kivételével mindannyian -, úgy gondolják Taehyung viszont szereti Jungkook-ot, csak nem tud róla... 
Jin pontosan tudta, hogy az undok 'grumpi cat' srác igazából egy teljesen önzetlen ember.

Yoongi most hanyagul megvonta a vállát. - Lehet összeveszett Taehyung-gal. Mármint Bernice.

- Lehet - bólintott Jin elgondolkodva.

- Vagy, csak lemondott róla, Jungkook kedvéért. - Namjoon lépett melléjük. - Mit gondoltok, miért akart annyira Kook-kal menni? Végig így tervezte, miután leordítottad a park közepén - lövelt szúrós pillantást a zöld hajú felé.

- Honnét tudod? - kérdezte Jin meglepetten.

- 148-as IQ-m van. Ez meg egy átlátható helyzet volt - felelte felszegett állal. Jin nem szerette, amikor Namjoon így viselkedett, mindenesetre, lehet, hogy igaza volt. 
De nem az IQ-ja miatt látta át a lány szándékait, gondolta.

- Hyung, neked tetszik Bernice? - mosolyodott el. Erre Yoongi is felhúzta a szemöldökét.

- Mi? Nem! Dehogyis! Nem! - kapkodta a tekintetét össze-vissza Namjoon.

Rémesen hazudott.

___________________

Hoseok a parkettán fekve bámult a semmibe. Úgy érezte minden energiája elszállt.

Az nem lehet, hogy csak úgy eltűnt, gondolta, senki sem tűnik el csak úgy. A rendőrség majd megtalálja, biztatta magát, de érezte, ahogy a reménye lassan kezd szertefoszlani. Jimin volt az egyik legjobb barátja, együtt találták ki a koreográfiákat a csapatnak... Jimin kiváló táncos volt. Volt. Nem, gondolta, Jimin erős. Előkerül.

Szorosan lehunyta a szemeit. Legszívesebben sírt volna, de tudta, hogy a fiúk nem szoktak sírni. Szóval csak tűrtőztette magát - aztán megszólalt a telefonja.

Rémületében olyan hevesen ült fel, hogy még a feje is megfájdult. Kapkodva kapta ki a vizes farmerja zsebéből a mobilját. Biztos volt benne, hogy az anyja, vagy a nővére keresi, hogy hol a csudában van a késői órákban - de ahogy a kijelzőre meredt hirtelen minden gondolat kiszállt a fejéből...

A képernyőn ugyanis Jimin neve villogott.

- Srácok! - kiáltotta. - Úristen, Jimin az!

Az egész csapat szinte egyszerre kapta oda a fejét a helységben, és Hoseok majdhogynem' érezte, ahogy az idő egy pillanatra megáll - aztán mindenki köré sereglett. Még Bernice is, pedig valószínűleg az egészből nem sokat értett.

- Vedd már fel! - kiáltott rá Yoongi, de a fiú már meg is nyomta a gombot.

- Jimin! Jimin, hallasz? Jimin, hol vagy? - szólt bele hevesen a készülékbe Hoseok. Mindenki más feszült csendben figyelt.

- Hopie! - hallatszott Jimin hangja, mire megkönnyebbült sóhajok voltak a válaszok.

- Jimin, hol vagy? Mi történt? Jól vagy? - kérdezte újra.

- Jól vagyok, de nehéz elmagyarázni... Megtámadtak az utcán. Rablók, két férfi...

- Tudtam! - szakította félbe Taehyung.

- Tae? Te is ott vagy? - hangzott a vonal túlsó végén.

- Mind itt vagyunk - felelte Namjoon. - Egész idáig téged kerestünk.

- Tényleg? - hallhatóan meglepődött.

- Folytasd már! Megtámadtak, és? - szólt rá sürgetve Jin.

- Szétrugtam a seggüket - közölte határozottan. Hoseok  elmosolyodott. - De pont arra járt egy rendőrkocsi. Trafipaxot mértek, vagy csak fánkot zabálni voltak, isten tudja, mindenesetre nem akarták elhinni, hogy a két ürge támadott rám, és nem fordítva. Szóval, behívtak mindhármónkat. Azt sem engedték, hogy telefonáljak! - mordult fel. - A lényeg, hogy most engedtek el, miután tisztáztuk az ügyet.

- Jimin ez...-kezdte Hopie. Jimin hallhatóan közbe akart szólni, de nem volt rá lehetősége. - Ez csodálatos! - nyögött fel végül.

Aztán az egész testén borzongás futott végig.
Nagy csattanás hallatszott -nem is nagy...hatalmas -, amit üvegcsörömpölés követett.
Szinte megremegett alattuk a talaj.

Most valóban mindenki rémülten nézett össze. A hang kétség kívül kintről jött.

- Ez mi volt? - szólt Jimin hangja a telefonból. - Itt vagytok?

- Itt - mondta óvatosan Hoseok, miközben felállt. A többiek is hasonlóképp tettek.

A fiú meglepetésére Bernice volt az első aki kisietett a terem ajtaján. Namjoon és Jin pedig utána.

- Jézusom! - hallotta Hoseok a lány kiáltását, ahogy utánuk eredt. Egyre kíváncsibb lett, és, nos, félt is. De nem volt ideje ezen agyalnia.

- Gyere már! - ragadta karon hirtelen Yoongi, és a hang irányába kezdte rángatni. Hopie érezte, hogy Jungkook és Taehyung közvetlen mögöttük van.

A bejáratnál torpantak meg. Hoseok először csak a döbbent hyungokat látta maga előtt - aztán előretolakodott, és megpillantotta...

Az általában kint terebéjesedő hatalmas fa most kidőlve hevert. Ágai betörték az ajtó üvegét, és nem lehetett mást látni, csak a fa épphogy zöldelő, megcsapzott lomboronáját mindenfelé, miközben a kinti hűvös szél keresztülfújva az arcukba csapott.

- Na, mi van már, mi történt? - hallatszott a még mindig  vonalban lévő fiú hangja a telefonból.

- Azt hiszem...akadt egy kis problémánk...hívd fel a barátnődet, Ő is biztos aggódik - motyogta Hoseok, és ki is nyomva a készüléket. Aztán tovább meredt hitetlenül a helyre, ahol egykor a bejárati ajtó nyílt.

- Ez most komoly? - csapott dühösen a homlokára Yoongi, pár perc után, ezzel megszakítva a csendet. - Előbb az a kibaszott neon hülyeség, most meg ez! Valaki nagyon azt akarja, hogy itt haljunk éhen!

Nos, Hopie képtelen volt nem egyetérteni a barátjával.