Angelic Humans // 8.

"Most már velem maradsz, angyal?Már összetartozunk, mint a nap és a hajnal."

Az út az autóig szótlanul telt, de még szinte a kocsiban is csendben voltak. Namjoon nem mutatta, de egyértelmű volt az idegessége.

Körülbelül 10 perc múlva egy Bernice számára már ismerős környéken álltak meg - egészen pontosan, a táncterem épülete előtt, ahol tegnap a lány is járt. Viszont, nem úgy, ahogy az előző nap, most a lépcső alján kis csoportba verődve ott állt Jin, a lófejű srác, akinek Nice elfelejtette a nevét, meg Yoongi. Azonnal odakapták a fejüket, amikor kiszálltak a járműből. Úgy tűnt, először csak Namjoont látták meg, és csupán amikor már majdnem odaértek hozzájuk, tűnt fel nekik, hogy a fiú nincs egyedül.

Mindhárom srác, köszönés nélkül, döbbenten meredt Bernice-re. Yoongi volt az, aki először megszólalt, bár koreaiul, és a lány nem értette. Namjoon válaszolt neki, szóval valószínűleg azt vitatták meg, mi francért is van ott Nice.

A lány kissé frusztráltan érezte magát a fiúk társaságában. Mintha nem repestek volna különösebben az örömtől, hogy látják. Épp arra gondolt, talán el sem kellett volna jönnie, amikor a sarkon két alak fordult be. Gyors léptekkel haladtak feléjük.

Jungkook, és Taehyung, nyugtázta a lány, miközben a szíve hevesebben kezdett verni, ahogy megpillantotta az angyalfiút, aki még a szokásosnál is angyalibban nézett ki: Eper színű haját szürke, mintás fejpánt rögzítette, olyan, amilyet a dobosok szoktak hordani a homlokukon. Zöld szeme már messziről világított.

Természetesen ez a páros is meglepődött a lány jelenlététől - Taehyung miután zavartan intett, rámosolygott, Nice legnagyobb örömére -, és azután, hogy Namjoon kurtán nekik is elmagyarázta az ottlétének mivoltát (Bernice úgy sejtette, nem ment bele túlságosan a részletekbe, talán egy "a könyvfesztiválon találkoztunk, amikor hívtatok, és elakart jönni"- vel le is zárta a témát), ismét koreaiul kezdtek el diskurálni. Főként a hosszú arcú srác beszélt - Nice közben rájött, hogy Hoseok-nak hívják.

Aztán Namjoon a lány felé fordult:

- Hoseok azt mondja, Jiminnel megbeszélték, hogy kettőkor itt találkoznak, kitalálni a következő heti koreográfiánkat, de Ő nem jött el - magyarázta. - Próbálta elérni, de a telefonja ki volt kapcsolva. Aztán elment Jimin lakására, ott sem volt. Felhívta a barátnőjét is, aki szintén nem látta.

Bernice-nek muszáj volt közbeszólnia. - Jézusom. És Jimin szülei?

- Ők másik városban élnek, és valószínűleg fogalmuk sincs róla, hogy eltűnt a fiuk - közölte. - A lényeg, hogy ezek után Hoseok felhívott minket, és mivel a rendőrség nem veszi komolyan a 48 óránál korábbi eltűnéseket, az imént egyöntetűen úgy döntöttük, hogy egyikőnk sem  ülhet a seggén, megkeressük Jimint - fejezte be.

Nice egészen meghatódott Namjoon határozottságán, azon, mennyire összetartóan jó barátok ezek a fiúk. Ha valakivel történik közülük valami, rögtön cselekednek. Ez olyan szép, gondolta, bár kifelé semmiképpen sem nyilvánította meg a véleményét. Csupán bólintott. - És hol akarjátok kezdeni?

- Hát - vakarta meg a fejét Namjoon. - Arról fogalmunk sincs.

Bernice végignézett a társaságon. Mind rámeredtek, még mindig félig értetlenül, félig talán segítségkérően. Csupán Taehyung nézett rá mosolyogva, amitől a lánynak görcsbe ugrott a gyomra. Próbált nem az angyalfiúra koncentrálni. Nem lett volna helyénvaló. - Először megnézhetnénk azokon a helyeken, ahol gyakran szokott megfordulni - mondta aztán, ahogy eszébe jutott az egyike azok közül a béna, nyomozós könyvek közül, amiket bár olvasott, de nem fogták meg, még a címükre sem emlékezett. - Ha nincs is ott, lehet, hogy járt ma arrafelé - tette hozzá.

- Ez jó ötlet - hallatta pár pillanat elteltével Jin, angolul.

Bár a lány kételkedett benne, de úgy tűnt, mindannyian megértették, amit mondott.

Nice szerint ezek után azt vitatták meg tömören mik Jimin kedvenc helyei, mivel rövid időn belül Namjoon így szólt hozzá: - Szét kell válnunk, úgy gyorsabb.

- Nagyszerű. Akkor váljunk szét!

- Bernice -kezdte Namjoon. Lágy volt a hangja. - Nem muszáj maradnod. Már így is segítettél.

A lány hevesen megrázta a fejét. - Maradok - közölte. Elhatározta magát. Mert, ha megtalálja Jimint, talán a fiúk jobban megkedvelik, még Yoongi is - elvégre, fontos, hogy a leendő fiúja barátai bírják, nem? (Márpedig nagyon is reménykedett benne, hogy a másnapra tervezett randija jól sikerül Taehyung-gal.) Nos igen, ez volt a sötét énjének az érve. Az angyali énje pedig csupán segíteni akart.

- Hát jó. Én Bernice-szel maradok, mivel csak én tudok vele normálisan kommunikálni - hallatta ismét Namjoon úgy, hogy a lány is értse. - Akar valaki csatlakozni hozzánk?

Nice ösztönösen Taehyung-ra nézett. Nem kellett volna, de nem bírta megállni. A fiú visszapillantott rá, s már szólalt is volna meg, amikor Yoongi közbeszólt. - Majd én - ezzel Namjoon mellé lépett.

A lány nem értette a helyzetet - ha a 'grumpi cat' gyerek rühelli, miért akar vele menni? -, de nem is firtatta. 

- Szuper. Akkor mi megyünk a 'Lee coféba', meg a parkba, Tae, Jungkook, Jin és Hoseok pedig a szusishoz meg a deszka parkba. Így jó? - Namjoon kérdőn nézett a többiekre, mire Ők ugyanolyan kérdőn meredtek rá vissza. Eltelt pár másodperc mire rájött, hogy egész eddig angolul szövegelt.  Sóhajtott, aztán elismételte koreaiul.

Mint egy főnök, gondolta Bernice szórakozottan, aztán Yoongival, meg Namjoonnal együtt beült az autóba, amiből csak nem rég szállt ki.

_____________________

A nap már kezdett lenyugodni, a szél pedig erősödni, mire Nice-ék eljutottak a Jimin egyik kedvenc helyének titulált parkba. Nem az a hely volt, ahol Bernice a Koreában töltött első napján elidőzött, de kétség kívül hasonlított rá. Nem úgy, mint az akkori időjárás - a lány kezdett fázni, a vékony kardigánjában. 

Mivel a kávézóban nem jártak sikerrel - a tulaj szentül állította, hogy bár tudja ki az a Jimin, aznap nem látta -, rögtön idejöttek. 

- Jimin! - ordította el magát egyszer csak Yoongi, mire a lány összerezzent. Nyilvános helyen felhívni magadra a figyelmet sosem jó dolog - bár kétség kívül a kiabálás volt a leghatásosabb, és leggyorsabb megoldás.

Ahogy egyre haladtak beljebb a nem túl nagy parkban, a fiúk időnként újra meg újra Jimin nevét kiáltották, amire az arra járok szánakozó pillantásokat vetettek feléjük.

Nice kezdte rosszul érezni magát. A srácok aggodalma lassacskán rá is áttapadt. Pedig aztán, tegnap látta életében először az eltűnt fiút...

- Nézzétek! - szólalt meg Namjoon. - Az ott Chin -mutatott egy pár méterrel előttük sétáló férfira. -  Egy épületben lakik Jiminnel, hátha tud valamit. Megkérdezem - ezzel utána is eredt.

Yoongi értetlenül meredt felé, és valami olyasmit mormogott az orra alatt, amiben szerepelt az "angol" szó, legalább is Bernice így hallotta.

A fiú karba font kezekkel állt mellette, és Namjoont figyelte, ahogy beéri a férfit. Egész úton még csak Nice-ra sem nézett, és úgy tűnt továbbra sem óhajt.

A lány beharapta az ajkait...

Aztán Yoongi elé állt. - Hé, ömm...-kezdte.-Figyelj, Yoongi, ömm... szóval, nem tudtam nem észrevenni, hogy a egészen a tegnapi felbukkanásom óta nem kedvelsz különösebben... Namjoon azt mondta azért, mert nem bírod az idegeneket, de ha ennek más oka is van, kérlek mondd el - fejezte be zavartan. A fiú ugyanolyan kifejezéstelenül meredt rá. - Ömm...értetted...értetted amit mondtam? - tette hozzá kérdőn.

- Azt akarod tudni, miért vagyok bunkó én - hallatta a fiú, felcserélve a szórendet.

Bár a "bunkó" kifejezést Nice nem használta volna, azért nem visszakozott. - Igen - bólintott.

Yoongi fanyar mosolyra húzta a száját. Aztán így szól:- Mert nem bírom nézni, ahogy tönkreteszed Taehyung életét.

- Tessék? - A lánynak elkerekedtek a szemei.

- És Jungkook-ét is - folytatta, cseppet sem kedvesen. - Tönkreteszel mindent! A hyung-ok is tudják, csak Tae ilyen vak! Ide sem kellett volna jönnöd! - A végére már kiabált, aztán  koreaiul folytatta, emelt hangon.

Bernice teljesen lesokkolt. Vitákat, sőt veszekedéseket is gyakran megnyert már, de olyan még nem fordult elő, hogy valamivel megvádolták, és még csak tiltakozni sem tudott. 

Csak állt ott bénán, és várta, hogy a fiú befejezze. Abban a pillanatban, hogy ez megtörtént, Namjoon ért vissza hozzájuk. - Hé, itt meg mi történt? - kérdezte, a tekintetét kapkodva kettejük közt. Mielőtt azonban Nice bármit is mondhatott volna, Yoongi odaköpött valamit Namjoon-nak koreaiul, aztán dühösen elviharzott.

A lány lesokkolva nézett utána. - Ez meg mi volt? - hallatta, majd  a mellette álló fiúra nézett. Namjoon csupán az ajkait harapdálva meredt maga elé. - Nem is mondasz semmit? Azt mondta tönkreteszem Taehyung, meg Jungkook életét! Már mivel tenném tönkre?

Hosszas szünet után a srác végre ráemelte a tekintetét. Annyi minden volt benne, hogy Bernice nem tudott kiolvasni belőle semmit. - Hazudtam, - mondta halkan - amikor azt mondtam, Yoongi csak azért viselkedik furcsán, mert nem bírja az idegeneket.

- Erre magamtól is rájöttem, kösz - csattant fel a lány.

- Bernice, figyelj - tette a vállára a kezét, mintha csak nyugtatni akarná. - Mindnyájunk arckifejezését láthattad tegnap, miután Tae randira hívott... - kezdte. A lánynak eszébe jutott a hat, sötétben  rámeredő szempár, meg a jeges borzongás, ami akkor futotta végig. Összerándult a gyomra. - Ahogy Taehyung már a kezdetektől fogva beszélt rólad, ahogy rád nézett, aztán, ahogy elhívott, mindannyiunkból váltott ki egy kis ellenszenvet -folytatta. - Nem rád haragszunk, csak...

- De miért? - szólt közbe a lány a hevesen. - Miért baj az, ha tetszem Taehyung-nak?

- Mert Tae a barátunk. Ahogy Jungkook is - felelte. Aztán felemelte a fejét, és azzal a végtelen fekete szemével - ami Bernice-t annyira a gonosz, ám sebezhető Sebastian-éra emlékeztette a Végzet Ereklyéiből-, a lány zöldes szemeibe nézett. - És Jungkook szereti Taehyung-ot. Szerelmes belé - mondta. - Ők összetartoznak. Csak ezt Taehyung még nem tudja.