Angelic Humans // 9.

"Sok időt töltötünk már együtt, mennyből alázuhant rab.""Na és, hogy érzed magad?""Talán kezd egybeforrni a szívem. De neked továbbra sincsen. Igaz?"

Miután lemegy a nap, minden szebb, ezt Bernice mindig is így gondolta, ám most nem tudta figyelembe venni, ahogy a kocsi anyósülésén ülve bambult kifelé a járműből.

Namjoon szavai visszhangoztak a fejében. Jungkook szereti Tae-t. Ők összetartoznak.

Hogy nem vettem észre, kérdezte magától. Jungkook folyamatosan Taehyung mellett van, mindig Őt nézi, mindig Ő... Többek lennének, mint barátok? De hát, Taehyung engem hívott randira! Ő nem szereti úgy Jungkook-ot! 
Nem én tehetek róla, gondolta a lány bosszúsan. Aztán eszébe jutott a Pokoli Szerkezetekből Tessa, Jem, és Will szerelmi háromszöge, és elbizonytalanodott. 
Egyik gondolata érte a másikat, egyszer mérges volt, aztán szomorú, bűntudatos... Fogalma sem volt, ezek után mit kéne gondolnia, vagy hogyan kéne helyesen cselekednie. Utálta ezt.

- Mindjárt odaérünk - törte meg a csendet egyszer csak Namjoon. - Remélem Jin-ék több sikerrel jártak, mint mi. - Na igen. Az egyetlen, amit sikerült kideríteniük - Chen-től - az, hogy Jimin már reggel elhagyta a lakását, szóval biztosan ment valahova, még a Hoseok-kal való találkozása előtt, amin ugye, nem jelent meg. Ezzel ellentétben a másik csapat talán valóban talált valami felhasználhatót, ugyanis Hoseok nem rég üzent Yoonginak, hogy ha lehet, menjenek a deszka parkhoz.

Apropó, Yoongi. Azóta, hogy elviharzott az autóhoz, egy szót sem szólt többet Bernice-hez. Egyszerűen nem vett róla tudomást - pont úgy, ahogy korábban sem. Nice megtudta érteni. Ő sem szívesen vett tudomást a fiúról, aki egyébként mögötte ült.

Vettek egy éles kanyart, aztán Namjoon laparkolt a járművel egy kihalt utcában.

____________

- Hol vannak már? - kérdezte Hoseok, egyik lábáról a másikra állva.

- Két perce írtál nekik - jegyezte meg Jin.

Hoseok mérgesen nézett rá. Nos, Jungkook mindig is viccesnek találta amikor Hoseok mérges - olyankor mindig olyan képet vágott, mint egy dilis mókus - de most mégsem tudott nevetni.

Jiminre gondolt, aztán végignézett magukon. Az idő későre járt, sötét volt és hűvös, Ők pedig ott ácsingóztak egy gördeszka pálya előtt, kétségbeesetten. Ilyesmi még egyszer sem fordult elő a több mint 3 éves ismertségük alatt. 
Talán most minden megváltozik, gondolta, s akaratlanul is a kicsit távolabb, a korlátnak támaszkodó Taehyungra pillantott.

Odalépett hozzá. - Remélem, ez az egész egy félreértés, és valójában minden rendben van Jiminnel - sóhajtott, mire Tae ráemelte a tekintetét. A szemei szinte kéknek hatottak az utcai lámpák fényében, ahogy a haja lágyan belelógott az arcába. Gyönyörű, állapította meg a fiú, aztán le is sütötte a pislákolóit.

- Hát - hallatta Taehyung - én is remélem. - Furcsa, hogy Bernice eljött, nem? - kérdezte aztán. - Mármint, nagyon kedves, hogy segít nekünk, meg minden.

Jungkook a lány említésére képtelen volt megállni, hogy fanyar mosolyra húzza a száját. Tudta, hogy neki soha semmi esélye nem lesz a barátjánál, és ez így van rendjén, sőt a szíve mélyén még örült is Bernice-nek, de mégsem tudta leküzdeni a torkában a szorító érzést. - Szerintem csak téged akart látni - suttogta.

Taehyung meglepetten nézett felé.  - Szerinted én is tetszem neki?

- Tae, te mindenkinek tetszel - rázta meg a fejét hitetlenül.

És ekkor befordult egy kocsi. Namjoon, Yoongi, és Bernice szálltak ki belőle.

- Na mi van? - Yoongi még a szokásosnál is kedvetlenebbnek tűnt, ahogy megállt Hoseok és Jin előtt. Ekkor már Jungkook-ék is közelebb léptek.

- Megkérdeztünk pár embert - mondta Jin, a dolgok közepébe vágva - és azt mondták, látták ma itt Jimint. Fél kettőkor hagyta el a helyet.

- Ami azt jelenti - gondolkozott hangosan Namjoon - hogy valószínűleg innen akart menni a táncterembe.

- Igen - bólintott Jin. Jungkook kissé úgy érezte magát, mintha az NCIS egyik epizódjában lennének. - Állítólag gyalog indult el, vagyis...deszkával. Arra gondoltunk, elsétlálhatnánk mi is innen a táncteremig.

- Annak mi értelme lenne? - kérdezte Yoongi.

- Nem tudok másra gondolni, mint, hogy megtámadták Jimint az utcán - szólalt meg most Hoseok. - Talán most valahol ott fekszik az utcán összeverve, vagy...- elcsuklott a hangja. Jungkook nem emlékezett rá, hogy valaha látta e volna így a hyung-ot. Hoseok mindig is vidám, meg idióta volt. De ilyen komoly soha. - Meg kell próbálnunk - mondta.

- Veszíteni nem veszíthetünk vele - helyeselt Namjoon, aztán rögtön az eddig szótlanul álldogáló Bernice felé fordult, hogy lefordítsa neki mi a helyzet. Jungkook nem tudta nem észrevenni, milyen könnyedén megértették egymást egész végig. Lehet, hogy csupán mert köztük nem volt nyelvi akadály, bár a fiú ebben kételkedett.

- Innen két út is vezet a táncterem épületéig - jegyezte meg Taehyung.

- Jimin nyilván a rövidebbiken ment - közölte Jin.

- Nem biztos. Elvégre, még volt fél órája, hogy odaérjen hozzám - szólt közbe Hoseok is.

- Jó. Akkor váljunk szét megint - mondta Namjoon. Vagy, valami ilyesmit, gondolta Jungkook, mivel Namjoon angolul szólalt meg. Biztosan nehéz lehet minden rendszer nélkül két nyelven beszélni. - Jó lesz úgy, ahogy eddig voltunk?

- Nem! - vágta rá rögtön Yoongi és Bernice, szinte teljesen egyszerre. A különbség csupán az volt, hogy míg egyikük koreaiul, a másikuk angolul.

Mindenki feléjük kapta a fejét. Ezután a lány semleges hangon hallatott valamit, amit Jungkook nem értett... Majd így szólt: - Én Jungkook-kal szeretnék menni. - A fiú ereiben megfagyott a vér. Mi van? 
Bernice eddig szinte tudomást sem vett róla, most pedig vele akar menni? Miért?

- Akkor legyen úgy, hogy Jungkook, Bernice, én, meg ti négyen - vágta közbe Taehyung.

Minden jelenlévő döbbenten meredt rá. Még Jungkook is.

- És ez így miért is jobb? - kérdezte Jin értetlenül, miközben a hyung-ok szúrós pillantáskokat vetettek Bernice felé. 
Igazából végig így néztek rá - főként tegnap este óta -, és Jungkook tudta is miért. A fiú arra az omminózus napra gondolt, amikor a hyung-ok megtudták valójában mit érez a legjobb barátja (és egyben a lakótársa) iránt. 
Mindegyik testvér hihetetlenül jól fogadta a dolgot, és azóta  folyamatosan támogatják, ami miatt Jungkook nem győzött hálás lenni nekik. De azt nem akarta, hogy miatta gonoszul viselkedjenek a lánnyal. Elvégre, Ő nem tehetett semmiről. Senki sem tehetett semmiről.

- Ó, a francba is, tök mindegy - szólalt meg hirtelen Namjoon. - A lényeg, hogy megtaláljuk Jimint. És nem ártana indulnunk.

A feszült levegő ellenére ezzel mindenki egyetértett. - Jó. Mi megyünk a hosszabb úton - szögezte le Yoongi, aztán már fordult is a a mellettük elhúzódó úttest felé, hogy átmehessen rajta. - Ott találkozunk. Ha valami van, telefon.

- Fiúk, vissza találtok, ugye? - kérdezte Jin Taehyung-tól, és Jungkook-tól. Bernice-re azért nem vonatkozott ez a kérdés, mivel Ő egyáltalán nem ismerte a várost.

- Nem, Jin, hülyék, nem találnak vissza. Szerinted? - szólt közbe Yoongi. Ez rávallott.

- Csak megkérdeztem!

- Ne akadékoskodj már 'mama Jin', menjünk - rázta  a fejét Namjoon, majd karon ragadta Jint, és a négy hyung már indult is.

Jungkook más körülmények közt egészen jót derült volna a szituáción... Most viszont ott maradt egyedül a legjobb barátjával, akibe amúgy totál szerelmes, a csajjal, akinek a barátja szintén bejön (ráadásul kölcsönösen) és épp arra készült, hogy egy lehetetlenül esélytelen módon megtalálja a másik, eltűnt barátját.

És még csak akkor kezdődött az éjszaka...