Angels in New York// 1.

- Hé, haver, nem adnál egy rágót, én nem ér... - Ahogy Bernice hátranézett, a mögötte álló srác azonnal elhallgatott. Látszólag nagyon meglepődött. - Uh, oh, bocs, azt hittem...-kezdte volna a magyarázkodást, de Nice csupán leintette.

- Úgy nézek én ki mint egy "haver"? - mormogta, miközben a mellette lévő felfügesztett kosárból kikapott egy csomag rágót, és a fiú kezébe nyomta.

- Kösz.

A lány megvonta a vállát, és már fordult is volna vissza a kasszához - hiszen Ő következett -, amikor a srác ismét szólt hozzá. - Nem te vagy az az író...az a hogyishívják'...az az angyalos?

Bernice meredten bámult baseball sapkája alól a - véleménye szerint - punkra. Nagyon kellett koncentrálnia, hogy ne szóljon be neki semmi olyasmit, amit valószínűleg megbánna - inkább csak fizetett a pénztárosnak, aztán egyetlen további szó nélkül kilépett a kisbolt ajtaján.

A nyár esti dohos szellő megcsapta az arcát. Nem volt hűvös, Ő mégis  nagy, szürke pulcsit viselt, meg egy kényelmes farmert. Ahogy végigpillantott az öltözékén, arra gondolt, nem csoda, hogy fiúnak nézték - de hát arra a pár méterre amíg leugrik a boltba kávéért, csak nem fog kisestélyit húzni. Különben is, épp az új könyve epilógusának átnézését fejezte be, amikor elfogyott a kávé, ami napok óta az életben tartója volt. Elvégre, mindenki tudja, hogy megy ez. Ha egy írót arconcsap az ihlet, muszáj hanyagolnia az alvást, meg az ilyen egyéb, felesleges dolgokat... Nos, Bernice-szel pontosan ez történt. Hetek óta minden szabadidejét írással töltötte, s most, - hogy végre valahára száz százalékosan is befejezte a történetet -, érezte csak meg, hogy mennyire kimerült. Nem is csoda, hogy mikor felért a lakásába, első útja a hálószobájához vezetett.

___________

A telefonja csipogására ébredt. Fintorogva nyitotta ki a szemeit, amiket pár pillanatra elvakított az ablakokon át beáramló fény -miközben aludt, bizonyára kireggeledett -, s rögtön az ágya mellett lévő kis asztal felé nyúlt, hogy lehalássza onnan a mobilját.

- Egyenleg értesítő. Gondolhattam volna - ásította kómásan, majd egy automatikus mozdulattal rányonott az Instagram ikonjára.

Pár nagyrészt érdektelen poszt után, amiket könyves boltok, zenecsatornák, vagy épp maga Cassandra Clare tett közzé, a következőbe botlott:

kim.namjoon új fényképet töltött fel.
Ekkor:  1 napja.

Bernice elmosolyodott. Namjoon szökőévente egyszer ha rakott ki képet magáról, most viszont ott virított a lány hírfolyamán a fotója: Tükrös szelfi volt, amit valószínüleg a tánctermükben készíthetett. Bő gatyát, meg kötött sapkát viselt a képen.
Rá vall, gondolta szórakozottan Nice, ahogy megnyitotta a kommenteket - a fordítás automatikusan bekapcsolt:

taehyung_kim - lol belelóg @Hoseokthehorse keze

Hoseokthehorse - az a kép legszebb része

jiminnie96 - @taehyung_kim @Hoseokthehorse TROLLOL

kim.namjoon - @jiminnie96 @taehyung_kim @Hoesokthehorse Annyira gyerekesek vagytok...

Hoesokthehorse - tudjuk. @seokjinJin hibája. mama Jin nem nevelt meg minket :(

seokjinJin - Muszáj engem ebbe belekeverni?

Bernice felhorkant.

- Hülye gyerekek - forgatta a szemeit vidáman. Jó volt látnia az ilyeneket a közösségi oldalakon - már pedig ez elég gyakran megtörtént. Hiszen, bármennyire is próbálta elnyomni magában, hiányzott neki a hét fiú, akikkel alig töltött pár napnál többet, mégis örökké bevésték magukat a fejébe. Főként Namjoon. Namjoon társaságára vágyott a leginkább - a srácéra aki olyan volt mint Ő, mégis százszor jobb. Az érzést persze enyhítették a majdnem naponta előforduló telefonbeszélgetések, illetve videóhívások a fiúval - ahol néha egy-egy másik tag is felbukkant -, de mégsem olyan volt, mintha élőben beszélgetnének.

Bernice-nek kezdett elege lenni. Namjoon azt ígérte neki hamarosan újra találkoznak, mégis eltelt már négy hónap azóta.  Persze, tudta, hogy a fiú egyenlőre táncverseny miatt nem mozdulhat, és neki is akadt dolga bőven, de azért mégsem tudott nem rá gondolni legalább három óránként egyszer.

Sóhajtva visszadőlt a párnájára. Aztán teljes hangerőn megcsörrent a kezében a telefonja, amiről már el is feledkezett, hogy ott van.

Úgy ugrott ki az ágyból ijedtében, hogy véleménye szerint még az atléták is megirigyelték volna a mutatványt.

Összevont szemöldökökkel meredt a kijelzőre, amin nem más, mint Namjoon neve villogott.  A lány kezdte úgy gondolni ez a "ha valakire sokat gondolunk, megérzi" dolog, amit még az anyja szokott emlegetni régebben, nem is olyan hülyeség. Felvette a telefont.

- Szia - köszönt bele a készülékbe mosolyogva.

Meglepetésére Namjoon hangja egészen izgatott, és sürgető volt, ahogy megszólalt. Ez nem vallt rá. - Szia, képzeld el...-kezdte, ám rögtön félbeszakították.

- Nyertünk!  - ordította valaki a hangszóróba, szintén a vonal túlsó végéből.

- Váá, nyertünk! - jött egy újabb, ismerős hang. Bernice kissé eltartotta a fülétől a mobilt, amíg a kiabálás abba nem maradt.

- Ez most Jimin és Hoseok volt? Miért beszélnek angolul? Mi történt? - kérdezte, szinte ijedten.

- Igen Ők, és nem tudom - felelte Namjoon. - Azt hiszem, megsiketültem a jobb fülemre.

- Én is, de mondd már, mi van! Mi az, hogy nyertetek? Ki? És mit? - hallatta hevesen.

- Most ért véget Danseu Battle eredményhírdetése - közölte a fiú, boldogan.

Nice ösztönösen vágott egy grimaszt. - A mi?

- A táncverseny! Bernice, nyertünk! Megnyertük a táncversenyt! - ujjongott. A lány még sosem hallotta ilyen izgatottnak.

- Ó! Ne haragudj, fogalmam sem volt, hogy az ma van...vagyis, nálatok már holnap. Gtatulálok, nagyon-nagyon örülök! - mondta őszintén.

- Én is. És tudod mi az egészben a legjobb?

- Nem, mi? - kérdezte kíváncsian.

- USAAAA - hallatszott ekkor a mobilból az állatias hang, amit - nyilván - nem a fiú adott ki.

- Húzzatok már innen, komolyan megfogok siketülni! - hallotta Bernice Namjoon hangját, távolabbról. - Bocs, ezek teljesen megőrültek - szólt aztán ismét a lányhoz, mire az elkuncogta a magát. - Hol is tartottam?

- Ott, hogy "mi az egészben a legjobb" - válaszolta, miközben elindult az ajtó felé, hiszen csengettek.

- Ja, igen. Na figyelj! - Namjoon "drámai" szünetet tartott. Aztán folytatta: - Utazunk New York-ba! Hozzád! - jelentette ki, épp mikor Bernice kitárta a bejárati nyílászárót. Nos, a fiú mondatát hallva úgy arcon csapta magát vele, hogy ha a küszöbön álló Fletcher nem kapja el, valószínűleg összeesett volna.