Angels in New York // 10.

Jungkook kezdte érteni, miért WORLDANCE a műsor neve. Ennyire különböző stílusú, nemzetiségű és kultúrájú koreográfiákat, s előadókat még életében nem látott. A színpadon elsőként egy balettozó csapat lépett fel. Kook szerint gyönyörű volt, ahogy a lányok ide-oda szökelltek, és az egész testüket alávetették a zenének, ám a zsűrit nem nyűgözte le. Utána sorban jött mindenféle profi páros tánc, kortárs, néptánc, sőt, volt két ír srác is, akik szteppeltek. Mindegyik lenyűgöző volt a maga módján.

- Tetszik? - Taehyung ült le mellé egyszer csak.

Jungkook nem szakította el a tekintetét az óriási képernyőről, amin épp keringőztek. - Szép -felelte egyszerűen.

- Izgulsz?

Most már ránézett a fiúra. Tae fantasztikusan festett a fekete-fehér hosszú ujjú felsőben, meg a szaggatott térdű farmerban, amit amúgy mind a heten viseltek. Zöld szemei Őt vizslatták, kérdőn.

- Te talán nem? - kérdezte halkan.

Aztán Taehyungnak megrezzent a mobilja. Csak egy pillanatra kapta ki a zsebéből a készüléket, hogy lehalkítsa, de Jungkook így is látta, hogy üzenete érkezett.

- Miért írsz folyton vissza ennek a Dianának? Nem azt mondtad, hogy idegesít? - szólt hirtelen.

A barátja úgy nézett rá, mint ahogy a kisgyerekek szoktak, ha nem értenek valamit. Jungkook lemondóan megrázta a fejét. - Készülj. Ez után mi jövünk - ezzel felállt, hogy megkeresse a többi tagot.

__________________________________

Bernice legszívesebben kimenekült volna a helyről. Nem tudott a fellépőkre koncentrálni, egyszerűen minden egyes pillanatban jobban frusztrálta a tudat, hogy a volt barátjával szív egy levegőt.

Ahányszor Cody megszólalt, hogy véleményezzen egy-egy produkciót, a lánynak összeugrott a gyomra. A hangja olyan emlékeket keltett életre benne, amelyekkel már régóta nem foglalkozott - igazából, lepergett előtte az egész. Az egész kapcsolatuk: Az, amikor először találkoztak, és Ő úgy gondolta, Cody-nál angyalibbat még nem látott. Aztán az, hogy milyen boldog volt vele... Aztán a sok veszekedésük mindenféle apróságon, aztán amikor rájött, hogy a sráccal annyira különböznek, hogy nem bírja elviselni. Aztán az, amikor szakított a fiúval - meg persze az is, hogy búcsúzóul Cody közölte vele, az övénél szarabb könyveket még nem olvasott, és, hogy egy beképzelt kurva. Erre Nice azt válaszolta, nevetségesek a koreográfiái, és inkább szerezzen rendes munkahelyet. Ezután kettéváltak az útjaik.

Így ért véget az alig öt hónapos, ám annál tartalmasabb szerelmük, Bernice pedig élte tovább a saját, Cody Hathaway nélküli életét. Legalább is, mostanáig.

-Mégegyszer köszönjük az L8 -nak - Bernice épp elcsípte a műsorvezető utolsó mondatát. - A következő fellépőink nagyon messziről érkeztek ide, egész pontosan Dél Koreából - folytatta sejtelmesen, mire valahol elöl néhány lány izgatottan felsikoltott. Kpoperek, gondolta Nice. - Következik tehát Bangtan Boys, képviselve a  K-pop kategóriát! - kiáltotta a csaj. Bernice egy pillanatra lehunyta a szemeit, hogy koncentrálhasson. Legalább a fiúk előadására (amiért jött) teljes mértékben figyelni akart.

Hirtelen sötétség lett a teremben. Lekapcsolták a reflektorokat.
Senki nem szólt, halálos csend volt - majd megszólalt a BigBang Bang Bang Bang című száma.(Bernice csak azért ismerte fel, mert Hopie már megmutatta neki.) A színpad mindenféle neon színek kavalkádjában kezdett úszni... És megjelnt a Bangtan Boys. Mintha a semmiből tűntek volna fel.

Egyszerre mozogtak, tánc közben. Hol olyan gyorsan, hogy alig lehetett követni, hol lassan és precízen, de egy biztos: Hihetetlen profinak tűntek. Akármennyire is furcsa volt Nice-nak még mindig  ez a fajta stílus, nem tudta nem élvezni. S büszkeséget érzett. Mielőtt elváltak, a fiúk nagyon idegesnek tűntek, ám ahogy ott mozogtak több mint 300 ember, és egy rakás kamera előtt, ennek nyoma sem látszott. Fantasztikusak voltak.

Még el sem halkult teljesen a zene, amikor a lány felpattant, hogy állva tapsolhasson. Ezzel kissé persze felhívta magára a figyelmet, de akkor, és ott észre sem vette. Nagyon boldog volt, a boldogság legjobb fajtájából... S hogy mi a boldogság legjobb fajtája? Amikor a szeretteinkért vagyunk boldogok.

- Váó! - Ismét a műsorvezető hangja csendült fel, ahogy megjelent Ő maga is. - Micsoda energia, szinte a sejtjeimben érzem - mondta nyájasan, miközben a lihegő fiúk mellé állt. Most, hogy befejzték a táncot, elég zavartnak tűntek. - Na de, a zsűri hogy gondolja vajon? - folytatta a nő, a zsűri felé fordulva. Bernice-ben ismét szöget vert a kellemetlen érzés. - Alice? - kérdezte elsőként a bal szélen ülő, a húszas éveiben járó hölgyet.

- Ez egy más világ - kezdte Alice, s bár háttal ült Nice-nak, érezte, hogy mosolyog. - Ez egy más világ, egy nagyszerű világ. Nem tudom mit mondhatnék, élveztem. A koreográfiában néhol találtam kivetni valót, de összességében szerintem egészen pazar volt. Gratulálok - fejezte be.

A középen álló Namjoon mintha megpróbálta volna tűrtőztetni minden idegességét (mert bizonyára az volt), meghajolt, ahogy a kultúrájukban szokás. - Köszönjük.

- Ó, Cody nagyon rázza a fejét - szólalt meg egyszer csak megint a műsorvezető, mire az egész közönség az említett felé kapta a tekintetét. Nice is. - Hallgassuk meg őt is! - tette hozzá, ezzel átadva a szót.

- Egyáltalán nem értek egyet - kezdte Cody, még mindig a fejét ingatva. - Bocsánat a szóért, de szerintem pocsék volt az egész. Élvezhetetlen. - Bernice összevonta a szemöldökét. - Bocs, de az, hogy pár cuki fiú beöltözik egyenruhába, és lenyom valami idióta táncot... Szóval ide ennél azért több kell - közölte. - Nem fogtatok meg.

A közönség huhogni kezdett. Nice is szívesen lefújolta volna az ex barátját, de képtelen volt bármilyen hangot is kiadni. A hét srácot nézte, akik csak bambán álltak egyhelyben.

- Köszönjük, legközelebb igyekszünk jobban teljesíteni - hallatta Namjoon, amikor végre meg tudott szólalni.

- Már ha lesz legközelebb - jegyezte meg Cody. Ezután az előző véleményező nő elkezdett vele vitatkozni, miközben a másik kettő tűrtőztette magát. Végül persze a műsorvezető leintette őket, mondván "a shownak mennie kell", majd a fiúk lesétáltak az emelvényről. Bernice-t mindez már nem érdekelte. Ő maga sem tudta, mi játszódik le benne épp, de képtelen lett volna tovább egy helyben maradni.

Fogta magát, és kisétált a teremből.

_____________________

Az előtérben csend volt. Néha egy-egy ott dolgozó megfordult arra, de lényegében teljes üresség honolt a helyen.

Bernice fel-alá járkált.

'Hülye rohadék utolsó ízléstelen seggfej...' Magában szitkózódott. Állítólag a káromkodás csökkenti a stresszt, de azért nem állt szándékában magában beszélni egy idegen épületben - még akkor sem, ha nem volt ott rajta kívül senki.

Leült az egyik, oszlop mellé állított kanapéra. A tenyerébe temette az arcát. Így is nehéz volt feldolgoznia az előző napok eseményeit, egyáltalán nem hiányzott neki több "meglepetés"... Pedig kapott még bőven.

Nem sokára kinyílt a terem ajtaja, ahonnan az imént Ő is kijött. Kezdtek kiszállingózni rajta az emberek, megrohamozva a mosdókat, büféket. Szünet van, gondolta a lány.

Nagyot sóhajtott, egyszerűen beletörődve a helyzetbe... Aztán valaki megérintette a vállát. Úgy ugrott fel ijedtében, hogy az állatkerti ugrómókusok is megirigyelték volna.

- Bocs, nem akartalak megrémiszteni - A hangból már tudta ki áll mögötte. Lendületből vett fordultatot.

- Te meg mit keresel itt? - kérdezte nyomban.

Cody elmosolyodott. - Szünet van, gondoltam kijövök ide. Utánad. Láttam, hogy itt vagy. Tudod, elég hangosan meg feltűnően tapsoltál a...

- Nem - szakította félbe. - Úgy értem, itt mit keresel. Ebben a műsorban.

- Nos - vonta meg a vállát. - Az élet kiszámíthatatlan, nem de?

Bernice nem szólt. Érezte, hogy rengeteg ember felismeri, és megbámulja őket.

Codyt ez látszólag nem zavarta. - Tudom, hogy a Kpop fiúk a haverjaid - közölte, pár másodperc múlva.

- És? - vonta fel a szemöldökét.

A srác újra mosolyra húzta a száját. Sötétzöld szemei majdnem úgy villogtak az arcában mint Taehyungnak - de ezek a szemek nem sugároztak ártatlanságot, sem bájt. Magabiztosság, és olyan felsöbbrendűség érzet sütött belőlük, amitől Nice-nak legszívesebben kedve támadt volna hányni.

- Így egyel több okom van, hogy minél előbb kidobassam őket innen - közölte. A lány meg sem lepődött.

- Most beszélhetnék neked a lélek erényeiről, de biztos vagyok benne, hogy felesleges próbálkozás lenne - kezdte. - Szóval, csak annyit mondok, nálad nagyobb seggfej nincs a világon - jelentette ki.

- Hm, lehet - tűnődött a srác. - De engem legalább nem hisz mindenki csalónak - fonta össze maga előtt a karjait.  Bernice-nek ekkor megrándult egy arcizma. - Ugyan. Mondtam, hogy szar az a könyv. De hogy még lopás is legyen... Nem szégyenled magad Bernice? - vigyorgott tovább idegesítően.

- Mindent elmondtam neked arról a történetről. Te is tudod, hogy nem lopás - szűrte a fogai közt.

Cody erre elnevette magát. - Persze, hogy tudom. Hogy ne tudnám?

A lány összevonta a szemöldökét. Nem erre a válaszra számított. - De akkor meg miért... - Felnézett a fiúra, akinek borostájával, meg hosszú orrával nem is kellett nagyon törnie magát, hogy gúnyosan pillantson visssza rá. Már pedig elég gúnyosan bámulta. Bernice-nek csak pár másodperc kellett. Tágra nyíltak a szemei. - Nem Diana volt - döbbent rá. - Te írtad a cikket!

- A műsor három perc múlva folytatódik - hallatszott ebben a pillanatban valahonnan a hangszórókból, amitől Nice összerezzent.

Cody nem mozdult. - Meglehet - hallatta egyszerűen. Aztán kitört belőle a kuncogás. - Nos, sok sikert a további karrieredhez. - Ezzel komótosan visszasétált a terembe, egyedülhagyva a teljesen lefagyott Bernice-t.