Angels in New York // 15.

- Sak mázslitok volt, hogy megint továbbjutottatok. A köfetkező adázsban kiesztek. - Ezeket a szavakat intézte D a hét fiúhoz, miután véget ért a WORLDANCE második adása.

Yoongi nem is nézett rá. - A fasom kifan a pöfe pofáddal - hallatta irónikusan, miközben mindannyian kihúztak a backstage-ből. Nem igen volt kedve maradni egyikőjüknek sem a műsor utáni csevejre.

- Ezt a Codyt ki kéne baszni a zsűriből - puffogta megint csak Yoongi, immár a kisbuszukban ülve. Alig tudták magukat átverekedni a tömegen, ami az épület előtt nyüzsgött. Ráadásul, mivel még sötét is volt, Hopie-t kishíján elveszítették... Szerencsére Hoseok ugyebár egy nagyszerű tájékózódó képeségekkel rendelkező felnőtt férfi, így egyedül is odatalált a kocsijukhoz.

- Így van - szólt most Jimin, helyeselve. - Teljesen lejárat minket. Otthon, Koreában is biztos nagyon idegesek az emberek...

- Csak elmondta a véleményét. - Jungkook hangja jött hátulról.

A barackszín hajú srác felhorkant.  - Ó, Kook, ne legyél már ilyen hülye! Egyértelmű, hogy direkt csinálja. Mondjátok meg neki!

- Yoongiéknak igaza van - bólintott Jin, a kormány mögül (kivételesen Ő vezette a járművet), mire az említett elégedetten dőlt hátra. Hát persze, hogy igaza van. - Olvastam egy interjút, amiben Cody elmondja, hogy utálja a K-popot - folytatta Seokjin. - Ráadásul,  Bernice-en is így akar bosszút állni.

- Mit csinálhatott vele Nice, hogy ennyire utálja? - tűnődött Hoseok.

Jin megvonta a vállát. - Nem tudom, de ez a plágiumos dolog is elég durva. Tényleg, Nam, mi van ezzel az üggyel?

Az eddig csendben, elöl üldögélő Namjoon most felkapta a fejét. - Ne hívj így, és fogalmam sincs - mondta. - Gondolom, leginkább semmi, bár Bernice mintha mostanában jobb kedvű lenne...

Jimin erre elröhögte magát. - Hyung, azért jobb kedvű, mert végre megcsókoltad!

Bár Yoongi nem láthatta, biztos volt benne, hogy Namjoon elvörösödik. Nem állhatta meg, hogy ne csipkelődjön Ő is egy kicsit. - Így van, hyung - bólogatott. - A szobánkból rálátni ám az erkélyre.

- Ó, fogd már be! - fordult hátra idegesen Nam.

- Namnice! - ordibálta előre Taehyung.

- Namnice! - kezdte Hoseok is, aztán természetesen Jimin szintén beszállt a "játékba". Idióták, gondolta Yoongi, de azért képtelen volt nem elmosolyodni.

Hirtelen erős görcs nyílalt a hasába. Összeszorította a fogait. 
Próbált feltűnés mentes maradni, de muszáj volt kissé összegörnyednie, hogy eltudja viselni a fájdalmat.

Jimin abbahagyta a kántálást. Yoongi tudta, hogy Őt nézi, de nem foglalkozott vele. Úgy bámult ki az ablakon a sötétségbe, mintha mi sem történt volna.

__________________________

- De akkor ez így biztos? - kérdezte Bernice.

- Száz százalék - vágta rá Bridget. Nice érezte a hangján, hogy valóban meg van győződve az igazáról. - Ismerem Codyt. Ha ez beválik, teljességgel nyert ügyem...akarom mondani, ügyed van - magyarázta.

- Hát jó. Nagyon remélem.

- Úgy lesz. Akkor szombaton, délelőtt a főpróba idején. Készülj fel - ezzel lerakta a telefont.

Bernice sóhajtva ült le az ágyára. Nagyon örült volna, ha végre lecseng ez az egész ügy, és újra élheti gondtalanul az írói életetét anélkül, hogy minden nap szembetalálkozna az interneten minimum egy olyan bejegyzéssel,  ami a saját arcát ábrázolja, az Átokkoszorú borítójának a képét, meg egy bazi nagy kérdőjelet... Mert hogy igen, pontosan ez volt a módi. Ezenkívül jó lett volna végre megjelentetnie az új könyvét - tudta, hogy Fletcher már napok óta emiatt veszekszik a kiadókkal. Valahogy nem állt szándékukban egy olyan írónő könyvét kiadni, akit plágiummal vádolnak... Érthetetlen miért.

- Kopp, kopp, bejöhetek? - hallatszott, egyszer csak. Bernice azonnal tudta ki fog a következő pillanatban ajtót nyitni. Rögvest elmosolyodott.

- Nem is hallottam, hogy megjöttetek - nézett fel Namjoonra. 
A fiú leült mellé. - Azért, mert csak én meg Jin jöttünk...de csak pár fontos cuccért. Tudod, Jin szuper egészséges és undorító salátájáért, amit tegnap készített, meg ilyenek.  Nem sokára mi is megyünk vissza próbálni.

Bernice rápillantott a telefonjára. - Két óra van, és kedd. Tegnap is későn értetek vissza. Túlhajtjátok magatokat - jelentette ki.

Namjoon megvonta a vállát. - Muszáj, ha nem akarunk kiesni.

A lány erre kérdőn nézett rá. - Azt hittem nem fontos, hogy meddig juttok el.

- Amikor idejöttünk, még tényleg nem volt az - húzta el a száját. - De tudod, most már egyre nagyobb rajtunk a nyomás, és azt hiszem, mindannyian szeretnénk bizonyítani...

Nice erre nem szólt semmit. Nem is tudott. Csupán gyengéden megérintette a fiú arcát. - Vigyázzatok magatokra.

Namjoon elmosolyodott. Aztán, mivel pillanatokig nem is csinált semmi egyebet, Bernice újra megszólalt. - Most jön az a rész, hogy megcsókolsz.

- Ja, igen, ne haragudj! - A fiú elvörösödött. - Még nem szoktam hozzá, hogy a barátnőm vagy - tette gyorsan hozzá, majd ajkát a lányéra tapasztotta. Bernice belevigyorgott a csókjukba.