Angels in New York // 16.

Túl őszies idő volt szeptemberhez képest. Az ég beborult, a szél hidegen fújt, de még a fák megsárgult levelei is megállás nélkül hulltak. Ezt nézve Bernice fejében természetesen már javában elindult egy vadi új szerelmes történet, két fiatalról. Talán még a szereplők nevét is megfogalmazta volna magában, ha nem épp ebben a pillanatban érkezik meg Bridget.

- Szia! - Állt meg előtte a lány. Szőke haját rövid szopfba fogta, s a farmerjától elkezdve, a szövetkabátján keresztül a kezében tartott aktatáskájáig minden fekete volt rajta. Pont úgy festett, mint egy gazdag bűnöző.

  Bernice elkuncogta magát. - Késtél.

- Tudom - biccentett Bridget. - Viszont elhoztam a kamerát - lengette meg a táskáját.

- Szuper. Akkor ismételjük át mégegyszer - kezdte. - Tehát, mivel Cody most a főpróbán van, üres az irodája. Bemegyek, megkeresem a laptopján a honlapját, amin írta a cikket a könyvemről, illetve az eredeti képet arról az egyiptomi bigyóról (mivel száz százalék, hogy megszerkesztette)...

- Miközben én folyamatosan kamerázok - folytatta Bridget. - A videót feltöltjük a netre, ezzel lebuktatva Codyt, és tisztára mosva a nevedet. Kezdhetjük? Nem tart örökké az a főpróba.

Nice azonnal bólintott, de azért ott volt az a nagy gombóc a torkában. Elvégre, mégis csak épp betörni készült valahova...  Volt is a mai nap miatt pár álmatlan éjszakája.

Bridget elővette a kameráját. Aprót biccentett, majd egy szempillantás alatt megnyomta a felvétel gombot, s a társa arcába tolta a gépet.

Bernice mintha lefagyott volna. - Helló... Én ömm... - Hirtelen beszélni is elfelejtett, mire a szőke csak a szemét forgatta. Rá pillantva Nice csak még idegesebb lett. - Szóval én most megyek és betör... Nem, nem, dehogy is! Megyek, és bebizonyítom, hogy nem én vagyok a csaló, hanem Cody Hathaway! - Beharapta az ajkait. Ennél bénább beszédett még soha nem mondott. - Most a WORLDANCE épülete előtt állok, és bemegyek ide a... - Úgy döntött, inkább elhallgat. Elindult a központi bejárat felé, egyenesen be, a hatalmas aulába.

- Segíthetek valamiben? - Természetesen az egyik ott dolgozó, pult mögött ülő lány szólította le.

- Én Bernice Low vagyok, és a Bangtan Boys-hoz jöttem - hadarta el faarcal az előre begyakorolt szöveget, majd felmutatta a "backstage" belépőjét, amit még Namjoonéktól kapott.

A csaj elég furcsán nézett rá. - És minek a kamera?

- Dokumentum filmet forgatunk az életemről. Tudja, én híres író vagyok - jelentette ki. El sem hitte, hogy ilyesmit kiengedett a száján.

- Hááát persze - bólintott nagyot a portás. Valószínű nem hitte el, de Bernice úgy gondolta nem is érdekelte. Mindenesetre, Ő nem akart ottmaradni, hogy megbizonyosodjon róla: A néma Bridgettel együtt elindultak a nagy terem felé - csak félúton fordultak vissza suttyomban, és tértek át egy ajtókkal teli folyosóra.

Úgy tíz percnyi bojongás után aztán a szőke megtorpant. Intett Nice-nak, jelezve, hogy megtalálta Cody irodáját.

Bernice a készülék lencséjébe nézett. - Megérkeztünk... És akkor most én ide... - Lenyomta a kilincset. Természetesen zárva volt. - Egy pillanat - nyögte, ahogy elővette Bridget óriás hullámcsatját a zsebéből, ami állítása szerint mindent kinyit. Feszegette a zárban, csavarta, miközben folyamatosan figyelt, nem e jön valaki arra, aztán...aztán valami kattant. Dobogó szívvel kapta fel a fejét. Először a látványos kézmozdulatokkal sürgetve mutogató társára nézett, majd a nyílászáróra. Mély levegőt vett, és benyitott az helységbe.

Bent minden egyszerűséget tükrözött. Pont olyan volt, mint egy teljesen hétköznapi irodában - kivéve az élénköldre festett falakat.  Az határozottan Cody stílusára utalt. A laptop ott pihent az íróasztalon. Pont, ahogy elképzelte.

- Rendben, akkor most... - kezdte beljebb lépve, de nem tudta befejezni a mondatát. Hangos ajtócsapódást hallott maga mögött.

Lendületből vett fordulatot. Bridget nem volt sehol.

________________________

- Mi ez a dal? Már hallottam - súgta Taehyung.

Jimin elnevette magát. - Drake - válaszolta.

- Az a címe? - pislogott rá Tae értetlenül. - És az mit jelent?

Jimin szólni akart, de úgy döntött, inkább ráhagyja. 
A színpadra szegezte a tekintetét, amin épp "D és a géppuskák" próbáltak. Sosem vallotta volna be, de egész jónak tartotta Őket. Mindenfelé ugráltak, meg szaltóztak, talán még olyan mozdulatokat is csináltak, amit Ő nem tudna.

D mintha csak olvasott volna a gondolataiban, így szólt neki, mikor lekecmergett az emelvényről. - Mifan Dzsimin, beszárgultál az irigyszégtől? - Semmi reakció. D szúrós tekintettel fordult hátra a "géppuskáihoz", mire azok természetesen azonnal vad röhögésbe kezdtek, a fantasztikus poénján.

- Te meg látom egészen bebarnultál a sok szartól, ami a szádon kijön. - Természetesen e megjegyzés gazdája nem Jimin volt. Yoongi állt meg mellettük.

- Nem tyudom mit pattosz, ma eszte úgyis lealázsunk titeket - közölte D, felszegett állal. - Nem szokára ti jöttök. Nyem áltana kézsülni - ezzel odébb állt, a másik hárommal együtt.

Jimin mosolyogva fordult a kissé idegesnek tűnő Yoongihoz. - Ez jó volt.

A barátja megvonta a vállát. - Talán eddig nem tudtad, hogy Min Yoongi egy géniusz?

- Ami azt illeti...  - kezdte szórakozottan, de a másik hirtelen hátat fordított neki, és elindult a kijárat felé. Jimin összeráncolta a szemöldökeit.

- És ha szabad megkérdeznem, géniusz Min Yoongi most épp hova megy? - eredt utána. Tudta, hogy felesleges megkérdeznie - a barátjára ismét rátört a rosszullét.

- Mindjárt jövök, felesleges követned - jelentette ki Yoongi, miközben a hasára szorította a kezét.

- Hyung, ez már egyáltalán nem vicces, komolyan mondom... - Az aulában megtorpantak. - Mi van, most meg miért álltunk meg?

Yoongi összeszorította a fogait, de nem adott ki hangot. Egyértelmű volt, hogy nem tud mozdulni a fájdalomtól.

Jimin rémülten meredt a holt sápadt barátjára. Itt nem eshet össze, gondolta, majd hirtelen megragadta a társa kezét, és elkezdte húzni az egyik üresnek tűnő folyosó felé.

- Jimin - nyögte Yoongi, de azonnal eltorzult az arca. Hátát a falnak vetve rogyott le, miközben a térdeit szorosan átkulcsolta.

Jimin megragadta a vállát. - Hyung, ne csináld ezt, nézz rám! - Teljesen bepánikolt.

- Nem látlak - Yoonginak homályos volt a tekintete, ahogy felemelte a fejét. - Annyira... fáj - élesen szívta be a levegőt. Szenvedett. - Segíts! - És eleredtek a könnyei.

____________________________

- Bridget? - Bernice rémülten nézett körül az üres helyiségben, s egy szempillantás alatt az ajtóhoz rohant. Zárva volt. - Bridget, most meg mi történik? - kiáltotta, a fán dörömbölve.

- Ó, hoppá - jött a szőke hangja a fal másik oldaláról. - Azt hiszem ez beragadt.

- Bridget!

Bernice hallotta, ahogy a másik lány elneveti magát. - Bernice Low, nálad hülyébb emberrel még életemben nem találkoztam. - Nice lesokkolva dermedt meg. - Mit gondoltál, Cody ex barátnője csak úgy felkeres, és puszta jószándékból segít neked, lebuktatni a gonosz pasit? - Gúnyos volt a hangja. - Miattad hagyott el, te szuka! Utállak! - Ezt már kevésbé nyugodtan hangoztatta.

- De hát... - Bernice nem találta a szavakat. - De hát te... - A következő, néma másodpercekben fokozatosan érte el a vaksötét megvilágosodás. Erőből nekifejelt az ajtólapnak. - Nem Cody volt, igaz? - hallatta elkeseredetten. - Te írtad azt a cikket.

- Persze, hogy én voltam - röhögött Bridget. - Ott voltam az első szombati adás szünetében. Hallottam, mit beszéltetek, és azt is hallottam, amikor azt mondta neked, talán Ő a tettes - felhorkant. - Te meg szépen bekajáltad. A lényeg, hogy most már egy jó kis felvételem is van rólad, amint betörsz New York egyik legbefojásosabb műsorának épületébe. Hm, szívás.

- Miért csinálod ezt? Miért akarsz tönkretenni? - ökölbe szorultak a kezei.

- Már mondtam. Egyszerű. Mert utállak. - Ezek voltak Bridget utolsó szavai. Nice tökéletesen hallotta a lépéseinek távolodását, miközben egyre csak azon gondolkodott, hogy szúrhatta el ennyire.