Angels in New York // 17.

- Hahóóó! Beragadtam! - Bernice hamar belátta, hogy a kétségbeesett kiáltozással meg dörömböléssel semmire sem megy. Mindenki a főpróbán volt, aki meg nem, az a recepción - ami ugyebár nem esett hallótávolságon belülre. Ráadásul, ha valami csoda folytán mégis rátaláltak volna, mit mondott volna, mi a francot keres bezárva az egyik zsűritag irodájában?

Lerogyott a földre, és a kezébe vette az eddig a farzsebében pihenő mobilját. Kit hívjon? Namjoon meg a többiek próbálnak, ha náluk is van a telefonjuk, csak nem rángathat el onnan senkit, miközben ez nekik olyan fontos. Meg hát, lehet feltűnő is lenne a többi versenyző, vagy épp pont Cody számára. 
Fletchert? Ugyan. Fletcher hetek óta azon fáradozik, hogy rendezze Bernice hírnevét, nem közölheti vele, hogy: "Hé, betörtem a volt a barátom irodájába, hogy tisztára mossam a nevem, de elbasztam és most itt ragadtam, ráadásul a plágiumos cikk mellett hamarosan egy írtó gáz videó is landol rólam a neten, amiért le is csukhatnak, szia puszi"...

Megrázta a fejét. A készülék képernyőjére pillantott, majd fel, s újra a képernyőre. Egy nagy sóhaj közepette nyomta meg a hívás gombot.

_________________

- Yoongi, Yoongi, ne ájulj el, tarts ki! Legalább a kocsiig! - Namjoon és Hoseok villám sebességgel cipelte végig a vállukra támaszkodó Yoongit a folyosókon, miközben a többi hyung pánikszerűen követte őket. Amint Jimin szólt nekik, rögtön ugrottak. Pedig, épp Ők következtek volna.

Jimin hátul kullogott. Teljesen lesokkolta a barátja hirtelen állapota, s most olyan haszontalannak és tehetetlennek éreztezte magát, mint még soha. Az én hibám, gondolta, nem kellett volna hagynom, hogy idáig fajuljon ez a dolog. El kellett volna mondanom a többieknek... Yoongi megutált volna, és? Jobb egy utálatos Yoongi, mint egy beteg Yoongi...

Felkapta a fejét. Mintha hallott volna valamit az egyik ajtó mögül. 
Megtorpant. Fülelt egy darabig, ám síri csend uralkodott mindenhol. Megvonta a vállát, és a hyungok után sietett.

______________________

- Úristen, el sem hiszed mennyire hálás vagyok most neked!

- Lehetsz is. Épp a kedvenc cipőboltomból rángattál el, ahol most ráadásul akció van! És a hülye a recepciós is majdnem észrevett, te jó ég! Na, most már szállj le rólam, megfojtasz!

Bernice valójában sosem ölelte volna át az unokatestvérét, ám így, egyetlen megmentőjeként jobban örült a jelenlétének, mint koldus a friss kenyérnek.

Diana finoman ellökte magától. - Egyébként mi ez az egész, egyáltalán hogy ragadtál be oda? - biccentett Cody irodája felé, a tökéletes ívűre húzott szemöldökét vonogatva.

- Hát az úgy történt, hogy... - És Nice egy szuszra ledarálta neki az egész sztorit. Diana a végén hümmögött egy sort.

- Tehát rájöttél, hogy nem én írtam a cikket, hanem Cody, de mégsem, mert Bridget volt? Jól elbasztad - közölte. Bernice nem tudott nem egyetérteni vele.

- Tudom. Ami pedig a legrosszabb, hogy fogalmam sincs hol van most Bridget, mivel igazából nem árult el magáról semmit, szóval az esélyem, hogy megtaláljam még mielőtt kirakná azt a videót, igen csekély. - Elgondolkodva sóhajtott. Aztán megcsörrent a mobilja.

- Haló? - kapta a füléhez a készüléket. Majdnem kiesett a kezéből a hirtelenségtől.

- Bernice, Namjoon vagyok és gáz van.

Tágra nyíltak a szemei a kijelentést hallva. - Mi történt?

- Yoongi rosszul lett, és most itt ülünk valami... St. Domer kórházban.

- Micsoda?! De jól van?

- Már hogy a francba lenne jól? - A fiú hallhatóan zaklatott volt. Már pedig ha Namjoont felzaklatja valami, akkor az igenis komoly dolog.

- Tíz perc és ott vagyok - közölte a lány, mielőtt bármit is átgondolhatott volna, majd egyszerűen kinyomta a telefont.

A kérdőn rámeredő Diana felé fordult. - Azonnal mennem kell. Mégegyszer köszönöm, majd meghálálom - bólintott, aztán vette is a fordulatot.

- Mi? Hé, várj már, mi történt? - eredt utána az unokatestvére. Csak úgy csattogtak a csizmája sarkai.

- Yoongi kórházban van - válaszolta kapkodva.

- Az melyik? Ó, tök mindegy. Taebae-jel minden ok?

Nice kissé furcsán pillantott Diana felé. - Igen - hallatta, miközben kiszáguldott az utcára.

- És mi lesz ezzel a Bridgettel meg a videójával? Csak úgy hagyod? - Ezt már úgy kiáltotta utána.

- Igen! - Ezzel Bernice befordult a sarkon.

________________________

Sosem érzett még ilyet. Tudatában volt mindennek, ám a fájdalom teljesen elvakította Yoongit, eltompította az összes érzékszervét. Pontosan olyan helyzetben volt, amilyenben utált lenni, és pontosan olyan volt, amilyennek utált lenni. Kiszolgáltatott.

Most, hogy a nyílaló görcs enyhült, és egy kórházszobában feküdt, miközben a hyungok mind rámeredtek... Nos, most is kiszolgáltatott volt. Annyira utálta magát.

- Az orvos azt mondta vakbélgyulladásod van. - Jin szólalt meg.

Yoongi morcosan fordította felé az arcát. - Én is hallottam.

- Miért nem szóltál erről, hyung? - Taehyung volt az.

Yoongi felült az ágyban. Mindenki az Ő mozdulatait követte a szemével. - Mert ezt csináljátok - válaszolta.

- Micsodát? - tette fel a kérdést Hoseok meglepetten.

- Ezt - mutatott körbe. - Ezt, a kurva életbe! Három óra múlva kezdődik az WORLDANCE élő adása, ti meg itt álltok, és engem sajnáltok.

Namjoon keservesen komoly arcot vágva ingatta a fejét. - Yoongi, nélküled nem lépünk fel.

- Tudom. - Szinte suttogta a szót, s gyengén visszadőlt a párnájára. - Ezért nem akartam elmondani.

Jimin halkan, s élesen szívta be a levegőt, miközben leült mellé. - Meghalhattál volna, ugye tudod?

Yoongi nem válaszolt. Csend volt a szobában. Olyan tiszta, gyászos csend, hogy szinte bántotta a barackszín hajú fiú fülét. - Menjetek. Kérlek - szólt. - Nélkülem is megtudjátok csinálni a koreográfiát. Otthon számítanak ránk, nem okozhatunk csalódast.

- Nem hagyunk itt! - vágta rá Jimin. Yoongi szánakozva pillantott felé. 
É

pp arra készült, hogy elküldi a hyungokat a búsba, ha már szépen nem megy, amikor kivágódott a helység ajtaja. 

Bernice loholt be rajta. A kabátja lógott az egyik vállán, a haja pedig kócos szopfban állt mindenfelé. - Megjöttem - lihegte.

- Nagyszerű! Bernice itt marad velem - jelentette ki Yoongi, pár másodperc hatásszünet elteltével. - Ugye, Bernice?

A lány még mindig kifulladva bólintott. - Hát persze.

- De... - Megint Jimin akart viszakozni, ám azzal a lendülettel ahogy megszólalt, Yoongi el is hallgatatta.

- Menjetek már!

Namjoon és Nice ebben a pillanatban jelentőségteljesen összenéztek. Nem lehetett nem észrevenni.

- Menjünk - hallatta végül Namjoon.

Yoongi észrevétlenül, megkönnyebbülten fújta ki a levegőt. - Ez az, mutassátok meg Cody-nak, D-nek meg az összes utálkozónak, hogy a Bangtan Boys ott van toppon!

- Úgy lesz - mosolyodott el az eddig holt csendben lévő Jungkook.

- Fighting - tette hozzá Bernice, biztatva a srácokat. Az Ő mosolya már nem volt olyan valódi, mint Jungkooké. Megviseltnek tűnt.

Utoljára Jimin hagyta el a szobát. Mielőtt végleg elment, a küszöbről még visszapillantott Yoongira. - Légy jól, hyung - ennyit mondott, majd a többiek után eredt.