Angels in New York // 18.

Csend volt. Olyan nyüzsgő, fülsüketítő csend, amilyet Bernice még sosem hallott.

Csak ült ott Yoongi ágya mellett a kórházszobában, és a saját nyomorúságán gondolkodott. A fiú sem szólt hozzá. Talán Ő is ugyanezt tette.

- Szóval...meg fognak műtteni? - kérdezte egyszer csak a lány.

Yoongi fél másodpercre pillantott csak felé, majd angolul felelt.  - Valószínű. 

Újabb percnyi hallgatás. - És...neked meg befuccsolt a karriered? - Most a fiú törte meg a csendet. (Nice korábban pár szóban említette neki a történteket.)

- Valószínű.

- Klassz - válaszolta amolyan muszájból, aztán lehajtotta a fejét, és a roppant érdekes ágynemű mintáját kezdte mustrálni.

Tikk-takk, tikk-takk, eközben Bernice egyre és egyre hangosabban hallotta a falra felakasztott óra ketyegését. Mintha csak gúnyolódna rajtuk. Tikk-takk, tikk-takk...

Nem bírta tovább. A lányból kitört a nevetés.
Olyan őszinte, jóízű kacajt hallatott, amilyet csak nagyon ritkán.

- Mi olyan vicces? - Yoongi meglepetten meredt rá.

Nice csak tovább hahotázott. Még a könnye is kicsordult. - Olyan szerencsétlenek vagyunk - röhögte.

A fiú egy ideig némán bámulta a lányt...  Majd egyszerre csak Ő is elkezdett nevetni.

Már is nem volt fülsüketítő, nyuzsgő csend. A kettejük kacaja töltötte be a szobát, és jelképezte a nyomorúságukat. Mivel mi máson, csak is azon nevettek olyan felszabadultan.

- Yoongi... Kérdezhetek valamit? - szólt Bernice, rázkódó vállakkal.

A srác szintén a röhögőgörcsével küzködve dőlt hanyatt a párnájára. - Kérdezz, de nem biztos, hogy válaszolni is fogok.

- Hát jó - Nice megvonta a vállát. - Miért vagy ilyen világi köcsög?

- Ez a kérdésed? - Yoongi erre mégjobban kezdett nevetni. 

- Aha - vigyorodott el a lány az abszurd helyzeten, aztán hozzátette: - Úgy értem, tudom, hogy jó ember vagy, hiszen amikor Taehyung és Jungkook... - Mivel a srác ekkor igen mérgesen nézett rá, inkább nem folytatta. - Szóval mindenki tudja, hogy jó ember vagy, de te mégis folyton játszod a...

- Köcsögöt?

- Igen...

- Arra vagy kíváncsi miért csinálom ezt?

- Igen.

Yoongi ismét felült, és szórakozottan beletúrt a hajába. Nem tűnt idegesnek, pedig Bernice elvárta volna tőle, hogy az legyen. - Mert így erősnek tűnök - jelentette ki a fiú egyszerűen. - Az iskolában folyton csúfoltak, hogy olyan vagyok mint egy lány, bőgőmasinának,  meg crYoonginak hívtak. Ha elmondanám Jungkooknak és Taehyungnak, hogy Taekook a kedvenc shippem, vagy ha bevallanám Jiminnek, hogy Ő a világ legeslegjobb barátja és imádom, most se lenne másképp. Nem akarok többé az a gyenge ember lenni, aki voltam.

Nice már nem kacagott. Összeszorított fogakkal nézett a társára. - Figyelj, én...

- Ó, ne mondj semmit! - rivallt rá Yoongi. - Inkább menj, és kapcsold be a TV-t! Mindjárt kezdődig a WORLDANCE - parancsolta olyan flegmán, ahogyan az tőle elvárható.

Bernice vágott egy fájdalmas grimaszt. - Hogy kell ezt bekapcsolni? - tántorgott a kicsiny helyiség másik végében elhelyezett televízióhoz. Véleménye szerint a készülék úgy ezer éves lehetett. Utoljára talán akkor használt ilyet, mikor kisgyerek korában megakarta nézni a Pokemon első évadainak egyikét... Végülis, aztán taláromra megnyomta az eszköz alján elhelyezett gombok közül a legnagyobbikat és  legszembetűnőbbet, mire az nagy nehezen elindult.

- De jó,  a kedvenc műsorom megy! Hangyák a gatyában - hallatta Yoongi, mire Nice ismét elfintorodott. Valóban "hangyás" volt a kép. A lány letérdelt a készülék elé, és elkezdte váltogatni a csatornákat. Az adók egyre tisztábban láthatóak és hallhatóak lettek, ahogy haladt felfelé.

- Üdvözöljük a Séfben, mai szakácsa... Ronaldo, Ronaldónál a labda... A herkentyűburger titk... Bernice Low kapcsán a... Peeta, a kapitórium...

- Hogy mi?! - Nice villám sebességgel váltott vissza az előző adóra.

Jól ismert csatorna volt az, egy jól ismert műsort vetítve épp. Szerepelt is már benne Bernice nem egyszer, ám most ahogy meghallotta a saját nevét, egy pillanat töredéke alatt fagyott meg az ereiben a vér. Az nem lehet, hogy Bridget máris felrakta a netre azt a videót, az nem lehet, hogy... De nem gondolta végig. Minden idegvégződése a képernyőre fókuszált, és érezte, ahogy mögötte Yoongi is előrébb dől.

- ... ahogy már bizonyosan sokan hallották, az írónő egészen felkapott lett az elmúlt időszakban, hiszen nem is olyan rég felkerült egy cikk az internetre, miben a legsikeresebb könyvét egyenesen lopásnak minősítik - olvasta fel a "pletykahíradós" nő. - A cikk szerzőjének  kilétéről senkinek sem volt tudomása...egészen a mai napig. Pár órával ezelőtt ugyanis egy újabb bejegyzés landolt a neten, ahol az író elárulja, hogy Bridget Dawsonnak hívják, és a Bernice Low sikerkönyvéről terjesztett híre egy hazugság. A végén azt is hozzátette, csupa nagy betűvel írva - idézem - EGY PSZICHOPATA DIANA NEVŰ LÁNY BETÖRT A LAKÁSOMRA ÉS MEGFENYEGETETT ÚRISTEN.

- Mi a fasz?!  - Nice teljesen lesokkolva kiáltott fel.

- Csss, hallgasd! - szólt rá Yoongi.

A nő a képernyőn folytatta. - Mindenesetre ha ez igaz, az említett, Diana névre hallgató hölgy ellen vádat emelnek (már ha megtudják a teljes nevét), ahogy természetesen Bridget Dawson ellen is, aki hamis vádakat terjesztett egy ártatlan személyről. Micsoda mókás fordulatok, nem de? A lényeg, hogy Bernice Low  megnyugodhat, bár Ő a kisujját sem mozdította az ügy érdekében, számára biztosan megoldódott.   És most, a hír, amire mindenki várt: Új bébipanda született a...

Bernice pislogás nélkül meredt maga elé. - Mi a... Mi van?! Ez a Diana ez...mi? Hogyan? Miért?

Yoongi elröhögte magát. - Fura csaj, az száz. Viszont helyrehozta a karriered - ennyit mondott. Ha a lányt nem kötötte volna le épp a bénító sokk, biztosan örömteli mosollyal helyeselt volna.

______________________________

- Ne menjenek sehova, a reklám után rögtön folytatjuk a Bangtan Boys fellépésével! - kiáltotta ujjongva a műsorvezető hölgy, mire a közönség (nagyrészt műsorkönyvbe írt) üdvrivalgásban tört ki.

Namjoon gondterhelten pillantott végig a backstage kanapéján ülő barátain. Ritka unott, fancsali képet vágtak mind az öten. Csak bámultak maguk elé, miközben az arcukról tisztán lelehetett olvasni  a kétségbeesés és az elveszettség összes formáját. Még az örökké vidám Hoseok is savanyú és szótlan volt.

Namjoon megelégelte a helyzetet és felpattant ültéből. A többiek elé lépett.  - Ez így nem mehet - jelentette ki határozotran.

- Szerintem se. Tök felesleges fellépnünk is, húzzunk innen - mormogta Jimin.

- A koreográfiához hét ember kell. Ráadásul, el sem tudtuk próbálni - tette hozzá Jin, mire a másik négy is erőtlen helyeselésbe kezdett.

- Húha. Nem emlékszem rá, hogy hat morgó Yoongi lenne a csapatban - fonta össze maga előtt a karjait Nam szarkasztikusan. - Ne csináljátok, srácok! Yoongi sem így akarja. Azt akarja, hogy küzdjünk, nélküle is. Tegyétek egy kicsit félre a csalódottságotokat, és gondolkodjatok épp ésszel! Eljutottunk idáig, nem adhatjuk csak úgy fel. Bizonyítással tartozunk. Bizonyítással tartozunk az összes otthoni, és külföldi támogatóinknak, a szüleinknek, Yoonginak, Bernice-nek... Ha most feladnánk, az azt jelentené behódolunk az utálkozóknak. Ezt akarjátok? Igazat adni nekik?

Egy darabig senki sem válaszolt. Látszólag mind elmerültek a gondolataikban.

- Nem - végül Jungkook volt az, aki először megszólalt. - Persze, hogy nem, de hát mit tehetnénk? Három perc múlva mi jövünk. Ha elszúrjuk az egészet, az nagyon ciki lesz.

Nos igen, erre Namjoon is gondolt. Épp azon volt, hogy kidolgozzon valami villám gyors tervet, ám valaki más már megelőzte.

- Nem szúrjuk el. Van egy ötletem - jelentette ki Taehyung felocsúdva.  Mindenki kérdőn meredt rá.

- Ez hülyeség! - közölte Jimin, mikor Tae a mondandója végéhez ért.

- Szerintem nem - szólt Hopie. - Ez egy nagyon jó ötlet.

- Szerintem is - bólintott Jungkook. -  Jimin, kérlek!

- Gondold át, Jimin! Beválik - biztatta Namjoon.

Jimin a fejét vakarva sóhajtott. - Jó. Csináljuk - egyezett bele.

- Ez a beszéd! - kiáltott fel Taehyung izgatottan, és, nos meglehetősen hangosan. Az ott tartózkodó többi versenyző mind feléjük kapta a fejét. 
Még szerencse, hogy mivel koreaiul beszéltek, senki nem értett semmit, gondolta Namjoon, de hamar rájött, hogy ez a szerencse nem minden esetben olyan jó: Rövidesen D és a spanjai álltak meg mellettük.

- Látom a Bangtan Bojz ma iken hiányosz - kezdte (egyáltalán nem meglepő módon) a provokatív mondandóját. Namjoon nem tudott mi mást csinálni, a szemét forgatta. - Én a helyetegben így eléggé félnék fellépni...  Főleg D ész a géppuszkák után - vonta fel a szemöldökét a srác.

Nam már épp válaszolt volna neki valami frappánsan lenézőt, mikor ismét váratlan dolog történt; Jungkook lépett előre. A félénk kis Jungkookie. - Tudod, lehet, hogy ti vagytok D és a géppuskák - mondta - de mi meg a gólyóálló fiúk. - Erre Namjoonnak ha nem akarta, akkor is mosolyra görbült volna a szája.

- Fél perc a kezdésig! - kurjantotta    ebben a pillanatban az egyik ott dolgozó.

- Menjünk, srácok - biccentett Jin.

- Várjatok! - Jimin volt az. - Valamivel tartozom D-nek - közölte. - Ezt Yoongi nevében - Ezzel odalépett D-hez, és akkorát mosott be neki, hogy a srác lendületből esett seggre.

Namjoon hitetlenül meredt Jiminre, de az már ott sem volt. Nem sokára mindannyian, együtt vonultak ki a színpadra.

___________________________

Bernice az elmúlt pár percben úgy nyolcvanszor próbálta hívni Dianát, ám az unokatestvére igen találékony módon, egy sms keretében koptatta le. A rövid üzenet lényege körülbelül annyi volt, hogy Nice ne hívogassa Őt, mert mindent le fog tagadni, és, hogy ne kérdezze a szívesség miértjét, inkább felejtse el, és dugja a föl egy bizonyos testnyílásába.

A lány végül Yoongira hallgatva eltette a telefont, és próbált a Tv-re koncentrálni.

Épp folytatódott a műsor, s ismét megjelent a színen a már ismerős műsorvezető csaj. - Vissza is tértünk, hölgyeim és uraim! Ez itt a világ legrangosabb táncversenye, a WORLDANCE! 

Bernice az ajkait harapdálva bámulta a képernyőt. - Most Ők jönnek, igaz?

Yoongi aprót bólintott. - Megcsinálják.

- Megcsinálják - ismételte a lány. Bár a nap folyamán már annyi érzelem haladt végig a szervezetén, hogy azt hitte végleg kimerült, de ezekben a pillanatokban ismét görcsbe ugrott a gyomra és ökölbe szorultak a kezei az izgalomtól.

- Nem is szaporítom tovább a szót, jöjjenek a K-pop tánckategória csillagai! Következik a Bangtan Boys! - hallatszott a készülékből, s látni lehetett ahogy a színpad fokozatosan elsötétül.

Bernice megragadta Yoongi kezét. A fiú nem ellenkezett.

Pár pillanat múlva megszólalt a zene is... De a hat tag nem volt sehol. Aztán, egyszer csak...:

- Jú ken kall mí monsztör! - Namjoon vonult a színpadra, fülsüketítően hamis hangon dalolászva.

- Mi a...? - De Yoongiban bennrekedt a szó, ugyanis rövidesen a többiek is megjelentek az emelvényen...  Nos, senkinek egy rossz szava nem lehet, ugyanis kétség nem fér hozzá, hogy táncoltak: Hoseok és Jin épp az angol keringőt lejtette lázasan, Jungkook össze-vissza szökelt, akár egy balettos, Taehyung valami egészen furcsa, nem létező nép néptáncát űzte, Jimin pedig a csípőjét tekergette "szexin".

- Ezt a koreográfiánkat Cody Hathaway részére készítettük! - Szólt Namjoon a mikrofonjába, majd Ő is elkezdte ropni. Minden szempontból mulatságos látvány volt. Mikor a kamera elfordult, Bernice megbizonyosodott arról is, hogy minden bizonnyal a közönség is így gondolja. Az egész teremben csak Codynak volt vörös a feje a dühtől.

Nice nevetve pillantotr Yoongi felé. A fiú lassan elvette a tekintetét a képernyőről, majd egyenesen a lány szemébe nézett, s komoly ábrázatot vágva megszólalt: - Jú ken kall mí monszter! - Ezzel  ellökte magát, és ültében kezdett pattogni az ágyon. Bernice még aggódni is elfelejtett érte, kacagva állt fel, s utánozva a társát kezdett bele halandzsázásba, meg az ugrálásba. És már nem is érdekelte semmi. Nevetett, de már nem kínjában, fájt a feje, de már csak a kimerültségtől, a gondolatai is  tompák voltak. Úgy érezte, mintha egy nagyon furcsa álomban, vagy mesében lenne, mintha Ő lenne Aliz Csodaországból, mintha részeg lenne... Mintha felhőtlenül boldog lenne. Talán, az is volt.