Angels in New York // 2.

Bernice hevesen rázta a fejét. - Nem. Azt hiszem, nem érted, Fletcher. Elmondom mégegyszer. - Megköszörülte a torkát, s kihúzta magát ültében, majd nagyon lassan, heves kézmozdulatok közepette folytatta: - Namjoonék ide jönnek. New Yorkba.

A férfi hátravetette magát a kanapén. - Igen, Nice elsőre is megértettem, köszönöm - sóhajtotta. - Csak azt nem értem, mi ezzel a problémád. Azt hittem, minél előbb találkozni akarsz vele...vagy velük. Végülis, tök ugyanúgy néznek ki, szóval akár egyes számban is beszélhetek róluk, nem? - töprengett.

- Ne legyél rasszista! És már hogy ne lenne probléma? - csattant fel a lány. - Namjoon azt mondta két nap múlva érkeznek! Érted? Két nap! Ennyi idő alatt nem tudok felkészülni! - Látszólag ekkor Fletcher félbe akarta szakítani, de Bernice nem hagyta magát. - Ráadásul, pont a legrosszabbkor! Tegnap fejeztem be azt a hülyeséget, hamarosan megjelenik az új könyvem, nem érek rá! És Ők sem, hiszen csak amiatt a béna tánc izé miatt jönnek!

A menedzsere faarccal meredt rá. Bernice nem tudta elhinni, hogy nem érzi át a helyzetét. A pasik olyan hülyék, gondolta felháborodva, mire Fletcher végre megszólalt. - Először is - kezdte kimérten. - Néztél te Tv-t mostanában? A WORLDANCE nem egy béna tánc "izé" - rajzolt idézőjelet az ujjaival a levegőbe. - Az a világ legrangosabb táncversenye. Minden jelentős tánc kategória szerepel benne a szambától a hipp-hoppig, egy-egy képviselő csapattal, vagy emberrel. Csak a legjobbak juthatnak ki, és a végén csak egy győzhet. Azok a te fiúkáid fogják képviselni a "K-popp" kategóriát, és ezzel egész Koreát, meg fél Japánt - fejezte be.

Nice-nak megrándult a szeme, de úgy döntött nem hagyja magát ilyen könnyen eltéríteni. Tartotta hát az álláspontját. - Nagyszerű - horkant fel. - Tehát tényleg kurvára nem fognak ráérni.

- Ó, istenem, mikor lettél te ilyen nehéz eset? - dörzsölte meg a halántékát a férfi. - És mi lenne, ha meghívnád Őket?

- Mi van? - kérdezett vissza nemes egyszerűséggel.

- Ott van a nyaralód a város szélén. Bazi nagy, elférnétek benne - magyarázta, mire a lány úgy meredt rá, mintha sosem látta volna.

- Na, várj - szólt összpontosítva. - Te most oda akarsz kilyukadni, hogy fogjam a cókmókom, és költözzek oda hét fiúval? Nem fogok!

A férfi a tenyerébe temette az arcát. Kimerültnek tűnt. - Miért nem? - motyogta a tenyerébe. - Így minden nap találkozhatnál velük, és a saját dolgaitokra is lenne elég időtök, ráadásul csak pár hétről van szó. Azt hittem, örülni fogsz neki, hogy egyáltalán eszembe jut ilyesmi, de ha Mrs. Low erkölcsi bűncselekménynek tartja az ötletet, akkor...

- Ez bizarr - szaladt ki Bernice száján.

- Micsoda?

- Ez az egész. Nekem kellett volna ennek az összeköltözősdinek eszembe jutnia, és neked kellene viszakoznod - közölte. Aztán kitört belőle a röhögés. Csak úgy.

Fletcher értetlenül nézett rá. - Tényleg nem tudom mi ütött beléd.

- Én sem - válaszolta Nice, még mindig vihogva. - De ok, nyertél, ez tényleg jó ötlet. Fel is hívom Namjoont! - közölte, és már állt is fel, hogy az időközben a Tv állványra rakott mobilját a kezébe vegye.

- És hol marad a köszönöm? - szólt utána a menedzser.

- Köszi, te vagy a legjobb! - hallatta a lány, miközben elkezdett pötyögni a telefonján.

_______________________

2 nappal később

- Jungkook, biztos mindent elraktál? - fordult Jin, Kookie felé aggodalmasan.

Hoseok felhorkant. - Mama Jin...- forgatta a szemeit, mire "mama Jin" gyilkos pillantásokat lövelt felé.

- Csak megkérdeztem! Komolyan mondom, a tököm ki van veletek!

- Uhh, vigyázz Hopie, az anya tigris bedurvult - húzta félmosolyra a száját Yoongi. Seokjin összehúzta a szemeit, és csípőre tett kezekkel kezdte méregetni.

Jimin nem bírta tovább. Elnevette magát. - Most aztán tényleg úgy festesz, mint az anyám - vihogta, miközben látta, hogy Taehyung és Hoseok is követi a példáját.

- Hagyjátok már - tért vissza ebben a pillanatban Namjoon, a repülőjegyekkel a kezében. - Inkább haladjunk, mert 15 perc múlva indul a gép.

A hyungok erre egy szempillantás alatt elkomolyodtak - Jimin tudta is, miért. Namjoon már kora reggeltől kezdve, nagyon idegesnek tűnt. Ilyenkor nem jó vele ujjat húzni.

Elindultak hát a tömegen keresztül.

Jimin valamivel Tae és Jungkook mögött ment, így tökéletesen szemügyre tudta Őket venni - igazából nem volt nagyon választása, ha nem akart eltévedni a rengeteg ember közt. Ahogy haladtak, Taehyung átkarolta 
Kook vállát, mintha csak a tömegtől akarná megvédeni, miközben nagy, zöld szemeit ide-oda kapkodta. Igazából, belegondolva, egész vicces látvány volt ezt a védelmező Taet látni. Mert, bár Jungkook volt a fiatalabb, Jimin tökéletesen tudta, hogy Taehyung mentális kora a legtöbb esetben egy öt évesével ér fel - már nem lehetett megtéveszteni a fiú külsejével, túl jól ismerte.

Mikor végre valahára felszálltak a gépre, Jimin megkönnyebbülten dobta le magát Yoongi és Namjoon közé - az utóbbi rögtön előkapott valami könyvet, és azt kezdte olvasni.

A srác Yoongihoz fordult hát. - Tök rendes Bernice-től, hogy meghívott minket magához, nem? - kérdezte, beszélgetés indítonak szánva. Elképzelni sem tudta, hogy néma csendben üljön egy helyben.

A hyung ráemelte a tekintetét. - De, tényleg tök rendes - válaszolta a tőle már megszokott, színtelen hangon. Sosem lehetett tudni a fiú mikor gúnyolódik, és mikor beszél komolyan, de Jiminnek ezen már rég sikerül túltennie magát.

- Izgulsz? - szólt ismét, mikor Yoongi épp készült volna visszafordulni az ablakhoz. Most megint ránézett.

- Még sosem jártam Amerikában, és ez hatalmas megtiszteltetés, ahogy az is, hogy részt vehetünk egy ilyen versenyen. Az emberek felfigyeltek ránk itthon, ami fantasztikus, és akármi is történik, azt már elértük, amit szerettünk volna. Nincs mit vesztenünk, akármi is lesz. Szóval nem, nem izgulok - közölte.

- Ez gyönyörű volt - jelentette ki Jimin. - De én a repülőútra gondoltam - tette hozzá. - Emlékszem mesélted, hogy egyszer kidobtad a taccsot, amikor a családoddal utaztál nyaralni... - Yoongi ekkor úgy meredt rá, mintha megakarná ütni, szóval inkább elhallgatott. Szerencséjére a hangosbemondó megmentette a pillanattól.

- Kérjük utasainkat, kapcsolják be a biztonsági öveiket. A járat hamarosan indul. New York, Egyesült Államok - mondta a kellemes női hang, mire Jimin elégedetten sóhajtott, és kényelembe helyezte magát az ülésen.

- Vigyázz New York, jön a Bangtan Boys - motyogta, ahogy a felszállás megkezdődött.