Angels in New York // 3.

" - Ti el sem tudjátok képzelni, mennyi szénhidrát van abban a süteményben! - Cilia hangja bár egy csengőhöz hasonlított, cseppet sem volt kedves. - Iszonyatosan el fogsz tőle hízni, Zoe!
Zoe úgy... " Bernice a felemelte a fejét, és sóhajtva csukta be az ölében pihenő könyvet. Általában, ha elakarta terelni a figyelmét valamiről, olvasott, ám most még Helena Silence új regénye sem tudta csillapítani az idegességét.

New York déli szélén, egy kis elkülönített erdős részen feküdt a nyaralónak titulált ház, amiben épp ült. Az épületet alig egy évvel ezelőtt vette az Átokkoszorú bevételének egy részéből. Mindig is vágyott egy helyre, ahová ha úgy tartja kedve elmenekülhet, ahol senki sem keresi, ahol békességet lelhet... És most mégis, ha kinézett a hatalmas, fal méretű ablaküvegen, nem látta a nyugalmat sugárzó zöld fák lombját, semmit, csak a saját gondolatait, amik folyamatosan körülzsongták.

Aztán motorzajt hallott.

Úgy ugrott fel a kanapéról, mintha csak gumiból lenne. A szomszédos, kerek ablakhoz rohant, ami a ház főbejárata előtti részt mutatta. Két taxi parkolt lent.

Bernice nagy levegőt vett. - Ok, nem tudom mi ütött belém, de ez gáz. Menj már Nice! - biztatta magát. Még egy utolsó pillantást vetett magára a falra felakasztott tükörben - majd elindult a bejárat felé.

Nem állt meg többé. Egyszerűen lenyomta a kilincset, és kilépett a természetbe - ám alig tette ki a lábát, valaki máris a nevét kiáltotta, lelkesen.- Bernice! - Az épp autóból kiszálló Hoseok volt az.

A lány nyugalmat erőltetett magára. Elmosolyodott, a lehető legtermészetesebbnek tűnő mosolyával. - Sziasztok! - köszönt, miközben leszaladt a lépcsőn. - Kellemesen utaztatok?

- Hát - mondta Hopie, angolul - Yoongi nem hányt le senkit, szóval mondhatni igen.

Időközben a többi srác is kikászálódott a járművekből. - Mi van velem? - kérdezte kapásból az említett Yoongi,  a csomagtartóból kiszedett gurulós bőrödje fülét szorongatva. Bernice-nek azonnal feltűnt rajta a változás. A haját már nem zöld festék fedtde. Barackvirág színű volt, ami - a lány szerint - meglehetősen jól állt neki.

- Semmi - legyintett Hoseok.

- De a nevemet hallottam - akadékoskodott a másik.

- Rosszul hallottad.

Nice még egy ideig csendben hallgatta a két srác érdektelen vitáját. Végül Namjoon vetett véget a csevelynek, aki eddig az épp elhúzú taxiknak fizetett.

Bernnice-nek nagyot dobbant a szíve, ahogy megpillantotta a megszólaló fiút: - Szia - üdvözölte, a szokásos meghajlásos módszerrel. A többiek is követték a példáját.

A lány vigyorogva pillantott körbe. Zavarban volt, de úgy gondolta, jól leplezi. - Sokat változtatok - állapította meg: Mintha attól rengeteg tánctól mind fogytak volna egy keveset, és úgy tűnt, nem csak Yoongi váltott hajszínt. Jiminnek szénfekete frizurája lett, ahogy Hopie-nak is, bár neki valamivel világosabb. Amin viszont a lány a legjobban meglepődött, azok Taehyung barna tincsei voltak. A vörös hajzuhatag nélkül már nem tűnt olyan angyalian földöntúlinak a szépsége, habár smaragd szemei még mindig világítottak. Majdnem hogy szimplán úgy volt gyönyörű, mint egy ember.

- Te is változtál - mondta kedvesen Namjoon.

Bernice bár ezzel nem értett egyet, azért nem vitatkozott. - Egyébként, wow, eddig minden szavatokat értettem -jegyezte meg inkább. - Hol tanultatok meg így angolul? - kérdezte, főként Hoesokra és Yoongira utalva, ugyanis eddig még csak Őket hallotta beszélni.

- Az elmúlt hónapokban sokat fejlődtek - magyarázta megint csak Namjoon, szinte már büszkén. - Tudod, végig nagy esélyünk volt rá, hogy kijussunk ide, szóval elkezdtek jobban tanulni.

- Ügyesek vagytok - mosolyodott el a lány. Nem igazán tudta, mi mást mondhatna. 

Ezután, egy kis időre beállt a kínos csend. Ezt Bernice mindig is nagyon nehezen viselte, ám szerencsére, Jungkook hamar véget vetett a szenvedésének. - Húha - szólt áhítattal nézve az előttük elterülő épületre. - Gyönyörű ez a ház!

- Köszönöm - bólintott Nice hevesen. - Talán, menjünk is be. Majd ott bent beszélgetünk - invitálta a társaságot az ajtó felé.

A fiúk látszólag zavartan, és óvatosan, de végül is megindultak befelé, a nagy csomagjaikkal a kezükben.

Elöl ment Taehyung, és Jungkook, aztán Jin és Jimin, Yoongi, Hoseok, a sort pedig Namjoon zárta, aki rögtön Bernice mellé lépett. - Nagyon kedves tőled, hogy vendégül látsz minket, de igazán nincs rá szükség, ha akarod... 

- Ó, a francba is, tudtam, hogy ezt fogod mondani - jegyezte meg Nice olyan halkan, hogy a többiek ne hallhassák. - Ez a legkevesebb. Bírom a pofátok, ok? Tényleg - mondta őszintén.

Namjoon kételkedve pillantott rá. - Nehéz esetek vagyunk ám...

- Annyira nem lehettek azok - nevette el magát. - Minden rendben lesz - tette hozzá.

A fiú erre lustán rámosolygott, az elhanyagolhatatlan baseball sapkája alól. A mozdulattól automatikusan megvillantak a gödröcskéi, s bár Bernice még maga előtt is letagadta, de igenis görcsbe ugrott a gyomra.

_____________________________

- Szóval, ennyi. Összesen öt hálószoba, mindegyikhez fürdő, itt a földszinten a konyha plusz étkező, meg a nappali, a legfelül pedig a padlás (de arra gondolom nem vagytok kíváncsiak) - foglalta össze Bernice a ház helységeit, amit az imént egyenként is megmutogatott. A körbevezetés közben a srácok pont úgy viselkedtek, mint akik még sosem láttak ennél szebbet. A lánynak fogalma sem volt, hogy csupán udvariasak akartak e lenni, vagy esetleg valami más a helyzet, ugyanis habár valóban szép, és modern lakásról volt szó, biztosan talált volna sokkal jobbat, bármelyik sarkon New York-ban.

- Én alszok egyedül - közölte hirtelen a kanapé támlájának támaszkodó Yoongi.

Mindenki rákapta a tekintetét. Jimin, még hangot is adott a felháborodásának, bár Nice nem értett belőle egy szót sem, ugyanis a srác koreaiul beszélt. 

Kérdőn fordult Namjoon felé.

- Kezdődik - sóhajtotta a fiú, majd elkezdett fordítani, csak úgy, szórakozásból.

 - Mi? Nem! Nincs stoppolás! -mondta Jimin.

- De igen. Különben is, így logikus. Bernice nyilván a saját szobájában alszik, Tae  Kook-kal, ti nem érdekeltek, én meg egyedül - közölte Yoongi.

- Ez egyáltalán nem logikus! - szólt közbe Hoseok is.

Bernice felkuncogott.  Még csak fél órája voltak ott, de máris összekaptak. Kezdte azt hinni, Namjoonnak talán  igaza volt, amikor azt mondta, nehéz esetek. 

Végül, az említett, baseball sapkás volt az, aki megelégelte a helyzetet. - Na jó - kezdte, tökéletesen angolul. - Ti, lesztek együtt, ugye? - fordult Taehyung és Jungkook felé. Az utóbbi talpig elvörösödött a kérdés hallatán, Tae viszont csak megvonta a vállát, és határozottan bólintott. Nice úgy gondolta, nem egy szívbajos ember.

- Ok. Akkor a többi szobát igazságosan osztjuk el - közölte Namjoon határozottan, és komolyan. - Kő, papír, ollóval - tette hozzá, mire a lány rázkódó vállakkal temette a tenyerébe az arcát. 

Tíz percnyi "kő,papír,olló" után aztán végül sikerült dönteniük: Jin kapta a földszinti, egy ágyas hálót, a mellette lévőt Kookie és Taehyung, az emeleten pedig a Namjoon-Hoseok, és a Jimin-Yoongi páros rendezkedett be. Nos, Yoongi nem igen repesett az örömtől.

A nap további részét - amikor a fiúk épp nem civakodtak - szinte végigbeszélték. Nice folyamatosan érdeklődött mindenféléről, ahogy Namjoon meg a többiek is felőle. Mesélt nekik a nem sokára megjelenő új könyvéről, Ők pedig meséltek arról, milyennek találják New York-ot, mikor fognak próbálni, mire számítanak a műsorral kapcsolatban, meg úgy igazából mindenről.

A kezdeti udvarias feszengés lassan elszivárgott, és Bernice végre kezdte megint azt érezni, mint a Koreai utazása utolsó napjaiban: Hogy csupán fesztelenül lóg régi barátokkal.

Rengeteget nevetett azokban az órákban, és valóban, boldognak tűnt. Viszont, ahogy ott ült az egyik fotelban, és épp Jin sztoriját hallgatta valami különleges étteremről, átfutott a testén egyféle furcsa remegés. Egy pillanatra mintha minden komorabbnak látszott volna; szinte fekete-fehérnek látta a körülötte elhelyezkedő, vidám társaságot... De az érzés ahogy jött, úgy szállt el, szóval nem is foglalkozott vele. 
Inkább átadta magát a kora esti pillanatoknak.