Angels in New York // 5.

- Jó, jó, ok. Megoldjuk - mondta Fletcher, miközben fel alá járkált a szobában.

Bernice a tenyerébe temette az arcát. - Nem hiszem el - suttogta. - Pár órával ezelőtt még minden tökéletes volt... Aztán ránéztem a hülye netre, és bumm - tárta szét az ujjait.

A férfi sóhajtott. Ő sem gondolta volna, hogy a nyugalmasra tervezett hétfő éjszakája közepén beállít a lakására Bernice - igen hiányos öltözékben -, azzal a hírrel, hogy valaki plágiummal vádolja.

- Ok, figyelj, foglaljuk össze mi is történt - kezdte, mire a lány ránézett. - Valaki írt egy cikket arról, hogy az Átok Koszorú egy csalás, te megláttad, kiakadtál, és iderohantál.

- Ezt úgy mondod, mintha túlreagálnám. Fletcher. Azt terjesztik, hogy a legnépszerűbb történetemet valami ókori egyiptomi sztoriról loptam. Jézus, az ókori egyiptomban nem is hittek az angyalokban! Ki talál ki ilyet? És ami a legrosszabb, hogy rengetegen el is hiszik. Az a hülye cikk egyre terjed. Azt fogják gondolni, csaló vagyok! Az új könyvemet sem adathatom így ki! És...

- Elég - szakította félbe a menedzser. Úgy tűnt, Nice továbbra is teljesen ki van akadva. - Én ezt mind tudom. Figyelj, utánanézek ennek az egésznek, és kiderítem mi folyik itt. Megígérem - pillantott a lány szemeibe jelentőségteljesen. - Te viszont nyugodj meg. Foglalkozz csak a vendégeiddel, amint megtudok valamit, szólok.

Erre Bernice felállt. Lehunyta a pilláit, s élesen szívta be a levegőt. - Köszönöm - motyogta, majd váratlanul megölelte a férfit.

Fletcher egészen úgy érezte, mintha a sosem volt lányát tartaná a karjai közt.

________________________

Bernice-nek kavarogtak a gondolatai, ahogy kiszállt az oly ritkán használt autójából, és besonfordált a házba. Hajnali három is elmúlt már mire visszaért, és a fáradtság szinte lezsibbasztotta az egész testét.

Mint egy zombi, úgy botorkált a csendes épületben a szobájához tartozó mosdó felé. Az utca zaja csengett a fülében, Fletcher hangja, és a törött váza éles puffanása, amint földet ér. Azt hitte, a víz majd mindezt elmossa, de tévedett. Amikor kiszállt a zuhanyzóból,  és végre valahára felöltözött normális pizsamába, még mindig zsongott a füle, és a gondolatai ide-oda ugráltak. Ő pedig csak ült ott az ágya szélén, és hallgatta őket. 
Szörnyű volt.

Aztán, valaki kopogott az ajtaján. Nice meglepetten kapta fel a tekintetét.

- Nyitva - szólt bizonytalanul, mire Namjoon lépett be a szobába. 
A lány örömtelen mosolyra húzta a száját. Valahogy érezte, hogy a fiú lesz az.

- Zavarok? - kérdezte a jövevény.

- Nem, dehogy - rázta meg a fejét. Miközben figyelte, ahogy a srác beljebb lép, kissé megdöbbent: Namjoon haja is más lett. Sehol egy fehér hajszál, a tincsei totál rózsaszínen lógtak a szemébe.
A lány először nem értette, miért nem vette idáig észre... Majd végigondolta: A fiú egész nap sapkát viselt, kivéve a pár órával ezelőtti találkozásuk alkalmával, amikor is nyilván az agyát elborító dühtől nem látta. És sötét is volt.

Most Namjoon óvatosan leült Bernice mellé. - Ha nem akarsz, nem kell róla beszélned. Csak hallottam, hogy megjöttél, és tudni akarom, jól vagy e - mondta ki, egyenesen.

Nice a fiúra nézett: A fufrujával, meg a nagy pólójával ami rajta volt,  egészen egyszerűnek, és törékenynek tűnt. A lány hirtelen úgy érezte, megreped a szíve. - Sajnálom, hogy kiabáltam veled - nyögte ki.

- Semmi baj.

Nice sóhajtott. Egy ideig egyikőjük sem szólt... Aztán Bernice elmondta. Elmondta azt, amit Fletchernek is. A különbség csupán annyi volt, hogy most sokkal higgadtabban tette ezt.

- Értem - bólintott Namjoon, mikor a mondandója végéhez ért. Egy pillanatra elnézett az ablak felé, de aztán ismét Nice íriszeibe mélyedt. - Tudod - kezdte megfontoltan -  Percy Jacksonról is azt hitték, Ő a villámtolvaj. Majd Ő lett a legnagyobb hős, és az Istenek a lába előtt hevertek.

Bernice erre már őszinte mosolyra húzta a száját. A Percy Jackson És Az Olimposziak volt az első regény, amit kiolvasott. - Úgy látszik, te mindig tudod mit kell mondani.

- Ugyan. Gyakorlom - kacsintott szórakozottan, mire a lány elnevette magát.

Egy ideig mindketten egymás szemeibe meredtek. Bernice úgy érezte, itt az idő:

- Namjoon - szólt halkan.

A fiú megemelte a szemöldökeit. Pillái alatt szinte ragyogtak fekete íriszei. - Igen?

- Borzasztó a hajad - jelentette ki Nice.

Namjoon pislákolóiból egy pillanat alatt eltűnt a csillogás. Fanyar vigyorra húzta az ajkait. - Ha most nem lány lennél, azt mondanám, rohadj meg.

- Jó éjt, Namjoon - nevetett fel Bernice szórakozottan, s becsukta a távozó srác mögött a hálója nyílászáróját.

_________________________

Néma csend.

Néma csend volt a bérelt kisbuszban, amíg utaztak.

Taehyung utálta. Persze, értette, hogy mindenki izgul az első próbájuk miatt, a WORLDANCE épületében, de akkor is utálta. És tudta, hogy ezzel ha más nem is, de Jimin ugyanígy van. Most viszont, még Ő is hallgatott.

Nem bírta tovább. - Egyébként - szólalt meg -, mi volt az a zaj éjszaka?

- Nem tudom, de én is hallottam - vágta rá Jimin.

- Milyen zaj? - kapta fel a fejét Hoseok is. (Vagyis, valószínüleg ezt tette - Taehyung épp csak a haja tetejét látta onnét leghátulról, ahol ült.) A többi négy hyung feltűnően lapított.

- Ti tudjátok? - kérdezte Tae.

- Bernice véletlen levert egy vázát - vonta meg a vállát végül a kormányt forgató Namjoon. Őszintének tűnt, de Taehyung mégis úgy érezte, nem mond teljesen igazat. A többiek ebből persze nem vettek észre semmit.

- Levert egy vázát? - röhögött fel Hopie. - Mintha csak te lettél volna, Nam. Tökéletes pár lesztek.

- Mondtam, hogy ne hívj így! - fintorodott el Namjoon.

- De csak neked nincs beceneved - akadékoskodott Hoseok.

- Ez nem igaz. Yoonginak sincs - szólt közbe Taehyung, mire az említett Yoongi nagyon csúnyán kezdett ránézni.

Ezekután ahogy ment, úgy állt be ismét a csend. Tae pár másodperc után beletörődve sóhajtott, és a mellette ülő Jungkook felé fordult. A fiú komor arccal bambult maga elé.

Nem tudta így látni - szorosan átölelte, s érezte, ahogy a barátja elsomolyodik.

- Mindig legyél egészséges, Jungkookie - motyogta, fejét a vállára hajtva.

- Hiszen nem vagyok beteg - csodálkozott Kookie.

- Nem minden betegség fizikai - felelte, aztán felnézett a szerelmére. Gyönyörű volt. Gyönyörű volt rajta minden; a barna haja, ahogy keretezte az arcát, a sötét szemei, az állának az íve... Taehyung nem értette. Mindig neki mondták, milyen csodálatos a külseje, pedig Ő igazán nem akart csodálatos lenni. A szépség olyan felesleges dolog, gondolta - viszont Jungkook legalább olyan szép volt, mint Ő. Számára még sokkal szebb is.

- Mi jára fejedben, hyung? - kérdezte a fürkészőn a barátja, de nem várta meg, hogy válaszoljon. Közelebb hajolt, s Taehyung ajkaira tapasztotta az ajkát. Tae meglepődött. Még sosem csókolta meg Őt Jungkookie úgy, hogy a többiek, vagy akár idegenek is voltak ott. Azért visszacsókolt. Érezte a fiú édes ízét, meg a szája vékony bőrének selymes simogatását. Minél jobban elakart merülni ebben a lágyan hullámzó tengerben, így maradni örökké... De a kocsi nagyot fékezett, Ők pedig kénytelenek voltak elválni egymástól.

- Megérkeztünk - hallatta Namjoon.

Taehyung az ablakon keresztül felnézett az előttük magasodó, hatalmas és modern épületre.
Most először kezdte érezni azt a kellemetlen, görcsös izgalmat, amit bizonyára a barátai is.