Angels in New York // 6.

- Á, Bangtan Boys! Itt kell elmenni jobbra, aztán megint jobbra, egyenesen, és balra. A második ajtó. Nem lesz nehéz megtalálni - vigyorgott erőltetetten a középkorú nő, a számítógépe mögül. Nem Ő volt az egyetlen kisegítő a recepoción. Hatalmas épület volt - Jin nem hitte volna, hogy valaha ekkorában lesz dolga.

- Köszönjük - bólintott Namjoon udvariasan, aztán a többiek felé fordult.

- Na, merre? - kérdrzte Jin körbenézve. Rengeteg folyosó indult az előcsarnokból, ráadásul egyik sem volt üres. Mindenfelől szállingóztak az emberek.

- Fogalmam sincs, túl gyorsan beszélt a néni - közölte Namjoon merő egyszerűséggel.

- Nem azt mondta, hogy itt arra kell menni? - mutatott Yoongi a jobb oldali elágazásra.

- De, lehet. Menjünk - biccentett - ahogy Hopie hívta - Nam.

Ahogy bizonytalanul elindultak, Jin tágra nyitotta a szemeit, és próbált mindent befogadni. Ennyi különböző embert még életében nem látott: Elment mellette három lány, akik balett ruhát viseltek, egy férfi öltönyben, egy elegáns, karcsú hölgy társaságában, egy csapat hosszú lábú, barna nő, és legalább egy tucatnyi fiatal, akik valami nagy, vászonnak tűnő dolgot cipeltek. Mindeközben persze a fekete pólóba öltözött alkalmazottak is fel-alá járkálva fontoskodtak... Pedig, ez még csak az első próba nap volt.

Pár perc kóborlás után, a fiú maga sem értette hogyan, de megtalálták a céljukat: Ott állt előttük az ajtó, rajta "Bangtan Boys" felirattal.

Taehyung volt az, aki először reagált. Megvonta a vállát. - Hát akkor - mondta - próbáljunk. - És lenyomta a kilincset.

__________________________

- I miss sugar pink, liquor liquor lips - Bernice beleszóra a lisztet a tálba - hit me with your sweet love, steal me with a kiss...- A hűtőhöz lépett, és előhalászott két tojást, majd szintén beleütötte az edénybe. - I'm gonna be your bubblegum bitch.

Ahogy tovább énekelte a rádióból szóló dalt, és készítette a sós palacsinta tésztát, egészen úgy érezte magát mint egy vérbeli háziasszony. Pedig aztán, sosem volt nagy mestere a főzésnek - ha lehetett inkább mellőzte a dolgot. Mindenesetre, így legalább el tudta terelni a figyelmét, amíg a hét fiú távol volt.

- Ez volt Marina And The Diamonds, nem sokára pedig érkezik Justin Bieber újdonsága, de addig is hallgassuk meg a híreket - szólt a készülékből egy ismerős férfi hang. Nice elfintorodott. Kit érdekelnek a hírek, gondolta szemforgatva, és már nyúlt is az átkapcsoló gomb felé. - Hírek. Bernice Lowt, a fiatal írónőt plágiummal vádolják. - Megállt a keze a levegőben. - A napokban került ki egy cikk az írónő egyik legnépszerűbb könyvéről, amiben az ismeretlen szerző egy igen érdekes ókori egyiptomi papíros szövegét fordítja le. A szerző többször utal Low-é és a másik írás közti hasonlóságokra. A írőnó rajongói őrjöngenek. Vajon mi lesz ebből? Per? Mindenki kíváncsian várja az írónő reakcióját. - A férfi még magyarázott, de Nice abból már nem hallott semmit. Egy pillanat alatt elöntötte az agyát az adrenalin.

- Mi van? - rikkantott úgy, ahogy csak akkor szokott, amikor egymagában van. - Reagálok én annak a köcsögnek! Üzenem, hogy húzzon a....! És mi az már megint, hogy "az írónő rajongói"?! Rajongói a One Direction-nek vannak! Nekem olvasóim vannak, jézusom! ... Ha megtalálom azt barmot aki azt a nyomorult cikket írta én...- folytatta, miközben idegében fel-alá hadonászott.

És ebben a pillanatban szólalt meg a csengő. - Ki a tököm zaklat ilyenkor? Éppen háborgok! - Morogta, ahogy sebes léptekkel a bejárati ajtóhoz vágtázott, és feltépte azt.

Amint meglátta ki érkezett, azonnal elhallgatott.

- Á, Bernice! Rég találkoztunk - mosolygott rá az ajtóban álló lány, majd mindenféle egyéb köszöntés nélkül betipegett a házba. Nice döbbent arccal fordult utána.

- Jó nagy kéród van - állapította meg a jövevény, mielőtt bármit is szólhatott volna. - Bár ez a kanapé nem igen illik ide. A bordó teljesen elüt a világoskék falaktól. Egy vajszínű talán...

- Diana - szakította félbe végre. - Te meg mit keresel itt?

A lány erre felé kapta a fejét. Hosszú, fekete haja sugárban félkörívet írt le a levegőben. - Hogy érted, Berni? Nem látogathatja meg egy régi rokon, unokatestvér, ha úgy tetszik barátnő a másikat, csak úgy? - pislogott ártatlanul.

Nice felvette a legbefásultabb fa arcát. - Fél éve nem beszéltünk.

- Na látod, épp ideje - kacsintott rá Diana, és tovább folytatta a szemlélődést.

- Egyáltalán, honnét tudtad, hogy itt vagyok? - kérdezte Bernice.

- Mivel nem voltál a lakásodban, felhívtam azt a cuki pofa menedzsred, hogy is hívják....Fletchert? Igen, Őt. Tőle tudom. Egyébként, jobb is, hogy itt vagy, a lakásod szörnyen néz ki. Persze, mint említettem erre a kecóra is ráférne pár változtatás, de...- És csak mondta, és mondta. Bernice szinte már el is felejtette, ám most újra eszébe jutott miért is nem tartja a kapcsolatot az egyetlen New Yorkban élő rokonával.

- Egyébként, hallottam rólad egy-két dolgot - közölte egyszer csak Diana, mire Nice felhúzta a szemöldökét.

- Igen?

- Aha - bólintott. Úgy tűnt itt be is fejezte.

- És el is árulod, mit?

- Jaj, hát persze. Féltem, hogy sosem kérdezed meg - hallatta teljes izgalomban, majd leült a kanapéra. Aztán felállt, és inkább az egyik fotelban foglalt helyet. - Na szóval. Igaz ez, hogy itt lakik nálad a WORLDANCE egyik esélyes csapata? Azok a kínaiak?

Bernice pislogás nélkül meredt az unokatestvérére. - Koreaiak. És mégis honnét tudsz te erről?

- Biztos kézből szerzem az információkat - jelentette ki. - De ezek szerint igaz!

- Igen... De ez tulajdonképpen miért fontos?

- Ja, semmi, csak érdekelt - legyintett Diana, mint aki már kész is túllépni a témán. - Most próbán vannak, ugye? - tette hozzá, azért még, mire Nice furcsán bólintott. - Nagyszerű. Ezenkívül még azt is hallottam, hogy bepereltek. Sajnálom - mondta, ám cseppet sem tűnt szánakozónak.

- Nem pereltek be, csupán valaki írt egy cikket.

- Jaj, Berni, hidd el, napok kérdése, és az is eljön. Az életed a földdel lesz egyenlő. Az az ember nagyon utálhat téged, nézdd, máris indított egy kampányt. - Elővette a mobilját, pötyögött rajta valamit, majd Bernice képébe nyomta. "Bernice Low egy csaló! Csatlakozz, ha egyetértesz" - olvasta le a képernyőről a Facebook oldal bemutatkozását.

- Ez nevetséges! - horkant fel Nice, de érezte, hogy ismét egyre idegesebb lesz.

- Lehet. Mindenesetre, sok sikert hozzá. Elég gáz lenne, ha kiderülne, hogy igaza van - közölte Diana, úgy, mint aki oda sem figyel. Ezekután felpattant, és leporolta a tökéletesen tiszta, és tökéletesen szűk farmerját. - Na, jó volt beszélgetni, de most rohannom kell. Majd még találkozunk, puszi - intett, s el is indult az ajtó felé, amin csak nem rég jött be. A küszöbön még visszafordult. - Ó, és Berni! - hallatta. - Van egy nagyon jó orvos a városközpontban, aki segíthet leküzdeni az ideg gyengeséget. Ajánlatos lenne meglátogatnod. Hallottam, ahogy magadban beszéltél - grimaszolt lefelé biggyesztett ajkakkal, aztán egyszerűen kilibbent a bejáraton.

Bernice lesokkolva bámulta a hült helyét.