Angels in New York // 7.

- Na, megtudtál valamit? - Bernice-nek ez volt az első mondata, amikor nem sokkal Diana távozása után Fletcher felhívta Őt.

- Neked is szép napot, egyébként nem - válaszolta a férfi. - Máris kezd elfajulni ez a dolog, pedig csak nem rég kezdődött...

- Nekem mondod? Láttad a facebook oldalt? Fletch, csinálnunk kell valamit!

Bár nem láthatta, de a lány szinte érezte, ahogy a menedzsere megdörgöli a halántékát. - Igen, tudom. Először is, azt kéne kideríteni, a cikk írója honnét szedte az elméletét. 

- Van egy fényképe valami ősmaradvány papírról. Gondolom onnan... - közölte szarkasztikusan, aztán a nyomaték kedvéért megemelte a hangját: -  VAGY CSAK HAMISÍTOTT EGY FÉNYKÉPET MERT AZ EGÉSZ CSAK KAMU! 

- Jól van, jól van, akkor is értem, ha nem ordibálsz! Szóval a te elméleted továbbra is az, hogy valaki szándékosan be akar mocskolni.

- Naná!

Fletcher sóhajtott.- Nice, mi van, ha nem? Gondolkodtam ezen a dolgon, és mi van ha a papíros igazi? Elvégre, az alap történet, amit te is hallottál a dédmamádtól szájról-szájra terjedt. Senki nem tudja honnét ered.

- És úgy gondolod, hogy az ókori Egyiptomból? Az alap történet a középkorban játszódik, az én könyvem pedig még attól is merőben eltér. A plágium azt jelenti, hogy valamit szándékosan lemásolok, mintha a sajátom lenne. Én ezt nem tettem, te is tudod.

- Igen, valóban. Sajnálom.

- Köszönöm.

- Szóval...-kezdte a férfi.- Az álláspontunk az, hogy kitervelt mocskolásról van szó. De hát ki tenne ilyet? Egy féltékeny olvasód?

- Nem, nem hiszem, hogy erről van szó. Ez ahhoz túl személyes - gondolkodott hangosan Bernice. - Inkább olyasvalaki, akit ismerek.

- De hát ki olyan minden lében kanál és rosszindulatú, hogy tönkre akarjon tenni?

- Nem tudom, de... - És ekkor esett le neki. - Úristen! Fletcher! Hogy nem jutott eszünkbe azonnal, hiszen még te is beszéltél ma vele!

- Te meg miről hadoválsz... Ó!

- Ó bizony! Diana. Nem gyanús, hogy pont most bukkan fel, amikor ez az egész ügy elkezdődött? És roppant meglepő módon rengeteget tud róla...

- Ez szörnyű. Ennyire utál?

- Ki tudja? Egy csomó ideje nem beszéltünk, nem lehet kiigazodni azon a lányon. 

- Azonnal felhívom!

- Mi? Ne! - tiltakozott azonnal Nice. - Csak letagadná az egészet. Lassan kell kihúzni belőle az igazságot. Majd én gondoskodom róla.

- Ahogy akarod, de az óra ketyeg.

- Tudom. Elintézem - ezzel letette a telefont.

_______________________________

Yoongi kifulladva rogyott a földre. - Ez meg mi a fasz volt? Meghalok! Ki találta ki ezt a koreográfiát? - lihegte, és szinte érezte, ahogy az izzadságtól megindul a hajából a barack szín, és cseppekben megszínezi a bőrét.

- Mondjuk a Bigbang koreográfusai? Hyung, ez az eredeti tánc, csak kicsit felturbózva. Nem is nézted meg a videót, amit küldtem? - kérdezte felháborodottan Hoseok. Látszólag Ő is nagyon kimerült volt, de csak azért is állva maradt - ellentétben Yoongi, ha akart sem tudott volna. Ismét érezte a hasában a fájdalmat, ami néha az egész testére kiterjedt. Legszívesebben összegömbölyödött volna, hogy aztán belesüppedhessen a parkettába.

- Szerintem mára elég lesz. Jól haladunk, ráadásul már két és fél órája itt vagyunk - közölte Jimin. Nem volt meglepő, hogy mindenki egyetértett vele.

- Jó. Akkor menjünk - ivott bele a vizes palackjába Namjoon, és a táncterem ajtaja felé indult.

- Oh, Namjoon hyungnak már nagyon hiányzik Bernice - mosolyodott el pimaszul Hopie.

- Mi van? Ez nem igaz! Hagyjatok már - ingatta a fejét idegesen Nam'.

- Ne tagadd. Tuti hiányzik - szállt be az "idegesítsük Namjoon hyungot" játékba Taehyung is, miközben egyenként mindenki kilépett a nyílászárón.

- Jössz, Yoongi? - Jimin állt meg előtte. A kezét nyújtotta, nyilván azzal a céllal hogy felsegítse a fiút, de Ő nem élt a lehetőséggel. Legkevésbé vágyott az emberi érintésre, ebben a helyzetben.

Magától állt fel, és többiek után eredt, a másik srác társaságában.

A folyosó egyik elágazásnál aztán minden megtorpantak. - Merről is jöttünk? - tette fel a kérdést Jin.

- Asszem' balról - biccentett Jungkook.

- Nem, jobbról - vitatkozott Namjoon.

- Szerintem is balról - vágta rá Tae. Egyértelmű. Ha Jungkookie állít valamit, az szerinte is úgy van.

Namjoon tovább akadékoskodott. - Mondom, hogy jobbról!

- Ah, Nam, te még a lakásodban is eltévedsz. Balra megyünk! - közölte Jin, úgy ahogy csak egy zsörtölődő anyuka (azaz mama Jin) képes.

- Mondtam már, hogy ne hívjatok így! Mi az hogy "Nam"? Úgy hangzik, mint a "nyamm" és a "nem" keveréke!

Yoonginak bár semmi ereje nem volt hozzá, ekkor mégis kitört belőle a kuncogás.

Amíg a fiúk tovább vitatkoztak a becenevek mivoltán, meg a helyes haladási irányon, észre sem vették a feléjük közeledő személyeket.
Yoongi viszont észrevette. Felvont szemöldökökkel meredt a négy, bazi nagy aranyláncot, meg bő pólót viselő fekete srácra, mikor azok megálltak mellettük.

- Lám, lám - kezdte az egyik kimért hangon, miközben alaposan végigmérte mindannyiójukat. Mint valami rossz gimis filmben. - Sak nem az idei Kpop sapat?

- Sapat? Öcsém, nem beszélem jól az angolt, de szerintem a "csapat" szóra gondoltál - szólt a barack hajú. A többiek értetlenül meredtek a jövevényekre.

- Kuss be! Inkább tölöld le a festéket a képedlől - mondta a gyerek. Olyan tenyérbemászó volt a gizda képe, hogy Yoongiban azonnal felment a pumpa. Jimin a vállára tette a kezét, aféle támogatásként.

- Válaszolva a kérdésedre, igen, mi vagyunk az idei K-pop csapat. Ti kik vagytok? - kérdezte a lehető legértelmesebben Namjoon. Ő az ilyen helyzetekben valahogy nagyon otthon volt. Sosem veszítette el a fejét, amiért Yoongi gyakran irigyelte.

- Pff, hogy mi kik vaygunk? El tuffjátok hinni ezt a kéldést, slácok? - tárta szét a karját a fiú. Bár a haverjaihoz beszélt, azok meg sem moccantak. Akár a nagy, mafla kövek. Tényleg olyanok, mint egy borzasztó, amerikai gimis film paródiája, gondolta Yoongi. - Embel, mi vagyunk D és a géppuskák! - folytatta. - Hip-hop katególia. Azt lebesgetik, a legesélyesebb csapat. Pelsze, ezt ti úgy sem élthetitek. Kínában a hip-hop luxus.

- Na jó, elég ebből! - lépett egyet előre dühében Yoongi, biztos volt benne, hogy abban a pillanatban be fog húzni egyet a srácnak. Nam leintette.

- Bizonyára - válaszolta, továbbra is nyugodtan. - Csakhogy mi Koreából jöttünk. És most ha engednétek, távoznánk - kerülte ki Őket. A hyungk követték.

- Az első kölben elvéleztek! Esélyetek sincs! - rikkantotta utánuk (bizonyára) D, mire Yoongi visszafordult.

- Meglehet, de mi legalább tanultunk nyelvtant az iskolában! Meg földrajzot! - kiáltotta, majd senki reakcióját meg nem várva, előre tört, a kijárat felé.

_________________________

- Ilyet még sosem ettem, de nagyon jó. Mi ez? - kérdezte Jungkook Bernice-től az ebédlő asztalnál ülve, miközben újabb villányit tömöt a szájába az ételből.

- Sonkás-sajtos palacsinta. Anyukám receptje - felelte a lány büszkén.

- Nagyon ügyes vagy - dicsérte meg Taehyung is.

- Nem kellett volna ránk főznöd - tette hozzá rögtön Namjoon, lehajtott fejjel. Hoseok elmosolyodott. Furának tartotta, hogy a legösszeszedettebb hyung hogy zavarba tud jönni Nice közelében.

- Blablabla. Inkább meséljetek, mi volt a próbán? - váltott témát a lány.

- Semmi - szinte mind a hét fiú egyszerre vágta rá.

Bernice a homlokát ráncolta. - Ez nem hangzik túl jól.

- Tényleg semmi. Marha nagy az épület sok emberrel, próbáltunk, elfáradtunk, holnap kezdjük előről - magyarázta Jimin.

- Aha...

- És te? Mit csináltál itt? - terelte el a szót gyorsan Namjoon. Ahogy Hopie meghallotta a kérdést,  eleresztett egy perverz mosolyt Jimin felé. Tudta, hogy Ő érti, mire gondol. Yoongi szemforgatva pillantott rájuk.

- Én... Tudjátok, mint mindig. Ezt azt, mindenfélét...olvastam, meg ilyesmi. Jaj, de jól laktam, iszok egy kis vizet! Vizet, valaki? - pattant fel hevesen az asztaltól, és a konyhaszekrényhez lépett.

Hoseok nem állhatta meg, hogy meg ne kérdezze: - Ideges vagy?

- Dehogy! Egyáltalán nem - válaszolta Bernice, ahogy a kezébe kapott egy poharat. Nem sokon múlt, hogy elejtse.

- Hát jó. Egyébként, a hyungok mondták, hogy az éjszaka volt egy kis baleseted a vázával. Az apám lakberendező, ha akarod megmutathatom hova érdemes tenni a vázákat, hogy ne verjük le... 
- Ó, fogd már be! - szakította félbe a lány. - Miért kell ennyit kérdezősködni? - lendítette meg a poharát. Nos, ekkor már tényleg elejtette. - Ahh! Elegem van! - hallatta totál idegesen. Ezután egyszerűen sarkon fordult, és bevágtázott a szobájába.

Pár pillanat döbbent csend után, Jin megköszörülte a torkát. - Elragadó barátnőd van - szólt Namjoon felé, miközben a szájához emelte a saját italát.