Angles in New York // 4.

- Jó éjt, Jungkookie - motyogta Taehyung, lehunyt szemekkel, miközben megborzolta a mellette fekvő fiú haját.

Jungkook szívesen átkarolta volna, ahogy szokta, hogy érezze az illatát, a nyakába fúrja az arcát, és minden ilyen romantikus dolog, de Tae látszólag már aludt is. Szegény, gondolta Kook, biztos nagyon elfáradt az időzóna váltás miatt.

Megvonta hát a vállát, és átfordult a másik oldalra. Körbevezette a tekintetét a sötét szobában: Teljesen letisztult hely volt, a középen felállított francia ágy mellett, még pár szokványos szekrény sorakozott. Idegen, ez rótt le róla.
Jungkook mindig is nehezen aludt el idegen helyeken. Ráadásul, most nagyobb nyomás volt rajta, mint valaha. Arra a rengeteg gyakorlásra gondolt, ami előttük állt, és a műsor élőadására. Még sosem lépett fel nagy közönség előtt. 
Meg persze, mi van a többi versenyzővel? És a zsűrivel? Nekik vajon tetszeni fog az, amit Ők mutatnak? Elvégre, Kpop csapat még sosem nyert WORLDANCE-t...

A fehér falat bámulta. Kimerült volt, de egyszerűen képtelen volt elaludni. 
Felállt, és amilyen halkan csak tudott, kisomfordált az ajtón.

A folyosón bár szinte teljesen sötét volt, hamar megtalálta a villanykapcsolót, ezzel együtt pedig a konyhához vezető utat is. 
Továbbra is megpróbálva nagyon csendben lenni, haladt tovább a rövid úton - amikor kivágódott az Ő szobájukkal szomszédos nyílászáró. Nem Jiné, a másik. Bernice lépett ki a küszöbön, egy szál köntösben.

Jungkook azonnal leszegte a tekintetét. Valahogy, volt valami zavarba ejtő abban, hogy egy lányt így lát.

- Jaj, ne haragudj, nem tudtam, hogy itt vagy - szabadkozott rögtön Bernice.

- Semmi baj, én csak...- kezdte kapkodva, ám látva a lány értetlen arckifejezését, rögtön kapcsolt. Ugyan, már sokkal jobban ment neki az angol, de azért nehéz volt hirtelen váltani a két nyelvet. Főként, ilyen zavarba ejtő körülmények közt, ugye. - Csak a konyhába megyek, vízért - mondta inkább, most már angolul.

- Ó, persze, menj csak - mosolygott rá Nice.  Jungkook épp azon volt, hogy eleget tegyen a szándékának, amikor Bernice még egyszer szólt hozzá. -Jungkook!

- Igen? - pillantott vissza rá kérdőn.

- Csak azt akarom mondani, hogy ha nem is látszik, de tényleg nagyon örülök neked és Taehyungnak. Ha van tökéletes kapcsolat, akkor az a tiétek. Szerencsések vagytok, hogy egymásra találtatok, és bárki bármit mond, jó nézni titeket. Ne érezd magad rosszul, ha nyilvánosan vagy vele. Csodálatosak vagytok.

A fiú meglepetten fürkészte Nice arcát. Nem igazán tudott megszólalni. Végül megköszörülte a torkát. - Köszönöm - hallatta, és valóban őszintén is gondolta.

A lány még utoljára küldött felé egy kellemes mosolyt, majd elindult a nappali felé. Jungkook is megfordult, ám a konyhaajtó előtt ismét megtorpant.

Furcsa hangok jöttek bentről. Olyan, mint amikor valaki hangosan zilál.

Kook felvonta a szemöldökeit.
Visszatartott lélekzettel lépett be a helységbe - ahol meglepetésére, látszólag minden rendben volt. A nagy étkezőasztaltól elkezdve, a konyhapultig minden normálisan festett - csak a mosogató előtt állt Yoongi, háttal.

- Hyung? - szólította meg óvatosan Jungkook.

Yoongi felé fordult. Egy poharat tartott a kezében. - Mi van? Mindjárt éjfél, a maknae-nak nem lőtték még fel a pizsit? Vagy Taehyung bealudt a menet közben? - kérdezte a szokásos stílusában.  A másik fiú nem akarta tudni, a barátja mit értett "menet" alatt, mindenesetre megkönnyebbülten fújta ki a levegőt.

- Én is inni jöttem - jegyezte meg.

- Szolgáld ki magad - lépett arébb Yoongi, s már szinte kinn is volt a helységből - amikor éles csörömpölés törte meg az éjszakai csendet.

Jungkook minden izma megmerevedett.

- Ez mi volt? - hallotta távolról, talán Jin hangját.

Ijedten nézett a még mindig az ajtóban álló barackszín hajú hyungra, s egyetlen pillanattal később már a nappaliban is voltak, ahonnét minden bizonnyal a zaj jött.

Sötét volt, az egyetlen fényforrás Bernice telefonjából áramlott, ami a kanapé előtti kis asztalon hevert. 
A lány maga, a földön ült.

- Ez mi volt? - szólt hirtelen Namjoon, az emeletről. Kócos volt haja, valószínüleg egyenesen az ágyból ugrott ki. Amikor meglátta Nice-t, rögtön leszaladt a lépcsőn. - Bernice, jól vagy? - hallatta, szinte rémülten.

- Nehogy belelépj az üvegszilánkokba! - szólalt meg a lány. Jungkook csak ekkor vette észre a padlón heverő (talán) váza darabjait. Így már mindent értett.

- Leesett? - kérdezte Jin döbbenten.

- Levertem, ne haragudjatok, hogy felébresztettelek titeket - mondta Nice. Volt valami furcsa a hangjában.

- Semmi gond - válaszolta Namjoon ellágyultan. Kookie szerint, ha a lányról volt szó, a hyung pont úgy beszélt, mint abban a borzasztó emocionális romantikus filmben a főszereplő srác, amit egyszer Jimin nézetett vele.

- Most pedig, ha megbocsájtatok - állt fel nagy nehezen Bernice - majd jövök - közölte, és azzal a lendülettel felkapta a mobilját, s elindult a bejárati ajtó felé.

- Hova? Köntösben vagy! - szólt utána Yoongi. Mind furcsán meredtek a lányra, de Ő mintha meg sem hallotta volna.

Végül Namjoon lépett elé. - Hé, Bernice, mit csinálsz? Mi történt? -kérdezte értetlenül.

Bár Nice háttal állt neki, Jungkook így is látta, ahogy megemeli lassan fejét, és egyenesen Namjoon szemeibe néz. - Történt már veled olyan, hogy egyetlen pillanat alatt tönkrement az addigi életed? - A lány halkan beszélt, de a nagy csöndben minden szavát tökéletesen lehetett érteni. Namjoon nem felelt. - Ha nem, akkor húzzál a faszomba! - kiáltotta hirtelen Bernice, amitől még Kook is összerezzent.

A lány kikerülve a hyungot, káromkodva kivonult az ajtón.
Úgy, ahogy volt. Köntösben.

A négy fiú döbbenten nézett össze.

Aztán, Yoongi egyszerűen megvonta a vállát. - Ezért nincs barátnőm - közölte.