Hungarian Idols // 1.

2 héttel később

- Minhyuk! Minhyuk! - Lola idegesen vette le a fejéről a fülhallgatóját. - Minhyuuuuk!

Semmi felelelet nem érkezett. A lány lecsapta a laptopja fedelét, majd durcásan trappolt le a lépcsőn, miközben továbbra is olyan hangerővel kiáltozott, hogy biztos volt benne, hamarosan el fog menni a hangja. - Anyaaa!

- Édes Jézusom, lányom, ne ordibálj már! Tőled zeng az egész ház, mi van? - fordult felé hirtelenjében összevont szemöldökökkel a földszinti nappali kanapéján üldögélő nő. Valami magazint tartott a kezében, arcán zöldes trutyi volt szétkenve - amiről Lola csak remélni merte, hogy a legújabb ránctalanító pakolás, és nem a hűtőben álló tegnapi spenót maradványai, ami annyira ízlett az anyjának, hogy befalta az egészet -, az előtte álló plazmatévé képernyőjéből pedig épp Ruzsa Magdi üvöltözte bódult hangon, hogy "szerelem, szerelem, szerelem".

Ettől a látványtól a lánynak rögvest kedve támadt visszamenekülni a szobájába, de helyette inkább csak száját elhúzva feltette a kérdést:

- Hol van Minhyuk?

Az anyja egyszerűen megvonta a vállát. - Honnét tudjam? Lelépett valahova.

- Te vagy az anyja, miért nem tudod? - fújtatott a válasz hallatán türelmetlenül, miközben a televízió mintha egyre csak hangosodott volna. A lány úgy érezte, majd' felrobban. - Kapcsold már ki a Magdit! - szakadt ki belőle.

- Ah, Istenem... - motyogta a nő, majd a távirányítóért nyúlva, kinyomta a készüléket. - Mi bajod van? Mi történt már megint?

Lola egy helyben toporgott. - Az, hogy azok az idióta Domonkosék indulnak a No border - ben, mi meg nem!

- A miben? - húzta össze a szemeit. - Nem testvér?

- He? - nézett vissza rá értetlenül a lány is.

- No brother. Azt jelenti, nem testvér, nem?

Lola egy ideig pislogás nélkül meredt az anyjára. Talán mégsem telefonos appon kéne megtaníttatni vele az angolt, gondolta. - Border - hallatta aztán ismét, erősen megnyomva a szót. - Országhatár.

- Jaaa, értem! - nevette el magát a nő lányos zavarában (legalább is, minden bizonnyal ezt szerette volna tenni, ám az arcán szétterülő megkeménykedett maszk miatt a mozdulat leginkább ilyesztőnek hatott). - Akkor arról a koreai műsorról van szó, amiről a múltkor írtál a blogodban?

- Igen - vágta rá.

- És mit keresnek ott a Homokosék?
- Lola a benne ülő feszültség ellenére is majdnem elnevette magát, amikor meghallotta az anyja szájából az apja Németországban élő családjának újdonsült becenevét.

- Indulnak a versenyen - válaszolta végül, szemeit forgatva. - Bezzeg ha én nem lennék, a kis mocskoknak fogalmuk se lenne, mi a halál az a
K-pop - morogta. - Csak azt tudnám, honnét a pi... - mivel ekkor az anyja furcsán meredt rá, gyorsan megváltoztatta a mondanivalóját; - ...lótakekszből szedtek össze plusz három embert, hogy meglegyen a csapat.

- Németország hatalmas, kicsim - felelte az anyja. Egy kis sajnálat csendült a hangjában, és szeretetteljes tekintettel nézett a lányára. - Plusz apád nője egy gazdag pilótakeksz - tette hozzá, máris elsajátítva a lánya rögtönzött poénját. - Majd legközelebb talán nektek is lesz esélyetek...

- Ah, mindegy - rázta meg a fejét Lola, ahogy kissé letörten levágta magát a nő mellé. - Nem kell bizonyítanom, hogy meg tudok szervezni egy jó csapatot, nem igaz? Többszázezres nézettségű blogom van - mondta, leginkább önmagát próbálva nyugtatni. - Csak Minhyuk-ot sajnálom. Ő tényleg tehetséges, és megérdemelné, hogy szerepelhessen ebben a műsorban. Szinte neki találták ki - sóhajtott szomorúan, az anyja pedig lebiggyesztett ajkakkal átölelte a vállát.

A lány arra a napra gondolt, amikor először találkozott a bátyjával: Ő még egészen kicsi volt, mikor a szülei válása után az édesanyja örökbefogadta Minhyuk-ot - állítása szerint puszta jótékonykodásból, de Lola tudta, hogy valójában azért tette, mert nem akarta, hogy a gyermeke magányos legyen; ő akkoriban rengeteget dolgozott.
A lány emlékezett, nagyon meglepődött, mikor megtudta, hogy Minhyuk Koreából származik; a fiú már akkor mániákusan rajongott a sosem látott hazája iránt, és ahogy telt az idő, Lolával is egyre inkább megkedveltette a dolgot - olyannyira, hogy most ő vezeti Magyarország egyik legjobban látogatottabb blogját, melyben szinte nincs is másról szó, csak a koreai kultúráról, legfőképpen pedig a K-pop-ról.
Nem tartotta fernek, hogy az apja utálatos "másik" gyerekeinek lehetősége van arra az utazásra, amit ő és Minhyuk már gyerekkoruk óta terveznek. Gyűlölte ezt az egészet, és ahogy ott ült az anyja társaságában a nappalijuk közepén, legszívesebben mérgében feldöntötte volna a körülötte lévő összes bútort. Sőt, biztos volt benne, hogy ezt valószínűleg meg is teszi, ha abban a pillanatban nem vágódik ki a pár méterrel odébb álló bejárati ajtajuk.

- Juliiiii! - hallatszott Minhyuk összetéveszthetetlen, vidám hangja, miközben Lola becenevét kiáltotta. (Az első perctől kezdve így hívta a lányt, mert szerinte a "Lola" egy rosszul hangzó név. )

A húga most bágyadtan kapta fel a fejét. Már lélekben épp felkészült közölni a fiúval a rossz hírt a külföldi rokonaikról, amikor is megpillantotta a bátyja izgatott arcát, majd mögötte a hat ismeretlen, húzott szemű srácot belépni a házukba.

- Szereztem bandát! - vigyorgott Minhyuk, Lola pedig úgy gondolta, egy pillanatra megállt a szíve.