Hungarian Idols // 11.

- Iz det trú?

- Jesz!

- Oki-doki jó!

A három fiú szinte seggen ugrált a kocsiban, miközben a hangfalakkal párhuzamusan üvöltötték Zico és Mino Okey-Dokey című számát.
Lola úgy gondolta, hamarosan kiugrik a kocsiból, habár még csak egy óra telt el az indulásuk óta.

Az elmúlt napok még keményebb gyakorlással, és tervezéssel teltek: Előre megbeszéltek például néhány dalt is, esetleges továbbjutásuk végett - hiszen, az élő adások közepette csupán egy-egy hetük lesz elsajátítani a műsorszámokat. Az Elég lesz már a könyökükön jött ki; a lány szinte biztos volt benne, ha mégegyszer végig kell hallgatnia, vagy néznie a dalt, kifut a világból.

Most furcsán érezte magát. Az anyja bőgött, amikor elindultak, s ekkor valahogy ismét tudatosult benne is az utazásuk súlya. Annyi ideig tervezgették Minhyuk-kal, gyerekes álmok közepette, hogy egyszer eljutnak Koreába; diákmunkáikból is folyton kizárólag erre az útra raktak félre. Erre, ami épp teljesülőben volt.

- Imádom ezt a számot - szólt Changkyun, hátradőlve az anyósülésen, amint véget ért a zene.

Minhyuk szórakozottan belerúgott a másik srác székébe. - Dani iz Kéjpop af!

- Borzalmas angolotok van - jegyezte meg Juli. - Ugye tudjátok, hogy a No border-ben angolul kell beszélni?

Changkyun felvont szemöldökökkel fordult hátra. - Kikérem magamnak, az egyetlen tantárgy, amiből ötös vagyok, az az angol!

- Vagy? - Az épp a kormányt forgató Jooheon volt az, aki elsőként reagált. Úgy tűnt egészen meglepődött, s ez a lánnyal sem volt másképp. - Még iskolába jársz?

Changkyun elhúzta a száját. - Aha.

- Hány éves vagy?

- Tizenhét.

- Aaaaaaa! - Minhyuk mosolyogva felnyávogott. - A kis maknae!

Az említett "maknae" erre olyan arccal bámult felé, amitől a Julinak kedve támadt azonnal elnevetnie magát. - A mi?

- A legfiatalabb tagot nevezik így  - segítette ki kuncogva a lány.

- Aha, értem - bólintott, miközben visszafordult a kényelmetlen, kicsavarodott pózból. - Ne merjetek így hívni - tette hozzá.

- Pedig olyan édi szó! - heccelte Minhyuk. - Mondd csak ki: Mákní!

- Inkább hallgassunk zenét - nyúlt grimaszolva a rádiókapcsolóáért  Changkyun.

Jooheon felkiáltott az első ütem hallatán. - Ó, ez jó! Máli jesz or no! Máli jesz or no! Páli jesz or no!

- Du ju láv it tenksz ö lot! - csatlakozott Minhyuk is, karjaival össze-vissza hadonászva.

Lola a halántékát dörgölte. - Srácok! Imádom Zico-t, megzabálom, de már kezd herótom lenni tőle! - ordította túl a zenét.

- Bocs! - kiáltotta vissza Jooheon; aztán tovább bömböltette a számot.

***

Hyunwoo igazán nem értette, miért Hoseok kocsijával kell menniük. Persze, számíthatott volna rá - a fiú már kiskorukban is mindent kiharcolt magának: Három évesen, mikor a két család - az akkor még közös vállalkozásuk miatt - Magyarországra  költözött, Hoseok kiharcolta magának, hogy barátok legyenek. Hat évesen kiharcolta, hogy egy általános iskolába járjanak. Mikor megszüntették vállalatukat, az anyjával kiharcolta, hogy ne költözzenek haza Koreába - Hyunwoo családja pedig igazán hajlott erre. Kiharcolta, hogy a gazdag szülei mindent megvegyenek neki, modelliskolába járassák, kiharcolta a népszerűséget, egyszerűen mindent; s a fiú mégis legjobb barátjaként szerette őt. Csak amikor azt bizonyos valakit harcolta ki, elvette tőle, akkor pattant el valami Hyunwoo-ban: A lányt egyébként Barbarának hívták, s a srác a mai napig nem tudta kiheverni; sem a szerelmet, sem a csalódást.

Különösen csendben telt az út. Hyunwoo nem tudta, vajon a közte, és Hoseok közt folyamatosan vibráló feszültségtől-e, vagy csupán mert Kihyun és Hyungwon olyan csendben voltak, hogy szinte a lélegzetüket sem hallotta. Nyilvánvalóan nem ők voltak a csapat "bulis" fele.

- Ti látjátok Jooheon-ékat? - tette fel egszer csak a kérdést - újdonsült nevén - Wonho.

Hyunwoo előrehajolt a hátsóülésen, hogy kinézhessen a nagy ablakon. Kissé gúnyosan felhorkant. - Mivel ez nem egy átlátszó teherautó - célzott az őket szemtelenül megelőző monstrumra -, és nekünk sincs röntgen látásunk; nem.

- Mikor érünk Pestre? - érdeklődött Kihyun.

- Még körülbelül egy óra - felelte Hyungwon a GPS-re pillantva, mire a másik sóhajtott.

- Pisilnem kell.

Ezután ismét mindannyian hallgattak.
Igazán izgalmas egy óra lesz az elkövetkezendő, gondolta Hyunwoo.

***

www.kblog.hu

Indulunk! :-)

Mint már említettem nektek, testvérem, és csapata részt vesz a No border nevű koreai műsorban, s természetesen én is elkísérem őket. Épp Budapest felé tartunk, hamarosan felszáll a gépünk. Már nagyon izgulunk, szorítsatok nekünk! ❤

- Juleyy

Mire Lola gyorsan posztolta a bejegyzést a telefonjáról, már szét ette az ideg. Nem csak a tény miatt, hogy épp Koreába készülnek, de ha nem is vallotta volna be, igazán félt a repüléstől - még sosem volt része ilyesmiben. Ráadásul, folyamatosan ott járt a fejében a gondolat, hogy bizonyára körülötte ülők sem olyan vidámak, mint amilyennek mutatják magukat: Changkyun jó színésznek bizonyult, de Juli tudta, hogy épp olyan ideges, mint ő - ha nem jobban. A bátyja előző nap este folyamatosan fel-alá járkált a házukban, és szokatlanul csendben volt; ő sem tudta titkolni a zaklatottságát. Jooheon...nos, valószínűleg Jooheon is teljes lázban égett.

Juli bágyadtan döntötte neki a homlokát az ablaküvegnek. Már látta a távolban a Ferihegyi repülőtér hatalmas épületét.