Hungarian Idols // 12.

https://koreaallaroundtheworld.com 

- Szombaton kezdődik a No border  nevű műsorunk válogatója, csapatunk reméli, mindenki nagyon izgatott emiatt - fordította borzalmas hangsúlyozással Minhyuk a koreai szöveget. - Reméljük sok versenyző fog érkezni, és a későbbiekben majd sok néző lesz jelen az élőadásokon, blabla. A válogatót a szöuli Sky arénában tartjuk, blabla... - Ekkor felnézett a kezében tartott telefonból. - Semmi újat nem írnak.

- Nagyszerű - motyogta Lola. - Mi meg asszem', eltévedtünk.

Kihyun nem lepődött meg a lány kijelentésén. A tíz órás repülőút után mind úgy érkeztek meg az áhított ázsiai országba, mint a - nos, Changkyun pár perccel ezelőtti szavaival élve -, mint a mosott szar. Leszállás után persze ennek ellenére is mindannyian nagyon izgatottak voltak, ám megbeszélték, legelőször megkeresik az általuk pár napra kibérelt lakást, hogy lepakolhassák  a csomagjaikat. Most este tíz óra volt - azóta is azt keresték. 

- Ahh, elegem van - nyafogott Jooheon, megtorpanva a csendes, külvárosi utcában. - Miért nem tudtunk taxit hívni?

- Azért - pillantott rá hátra Juli kissé idegesen -, mert kurva drága. Örüljél, hogy a busz legalább idáig elhozta a valagadat.

- Fél órája csak bolyongunk! - vitatkozott tovább a fiú. - Lerohad a kezem ezeknek az izéknek a húzogatásától! - utalt a két gurulós bőröndjére, amit magával hozott.  

- Na, te csak ne szólalj meg! - vágta erre hátba Changkyun Jooheon-t az írtó nehéznek tűnő sporttáskájával, mire az utóbbi hangosan felvinnyogott.

- Kussoljatok már be! Felébresztitek az egész környéket!  - szólt rájuk megint csak Lola, miközben úgy tűnt, valamin nagyon agyal. 

Kihyun sóhajtott. Nagyon nem így képzelte el az első pár óráját Koreában; szinte semmit nem látott a városból. Sötét volt, ők feszültek voltak, s egy lehangoló, panelházakkal teli, ismeretlen környéken jártak-keltek épp. Az egyetlen, ami ezidáig egy kis örömöt kölcsönzött a szívének, az a busz ablakán keresztül megfigyelt hangullal írott utcai feliratok voltak, s a helybeli emberek látványa.

- Kérdezzünk meg valakit! - vetette fel az ötletet Hoseok.

Hyunwoo egy furcsa grimasz kíséretében nézett rá. - És mégis kit? 

- Ott van egy néni - mutatott a modell halál nyugodtan az utca túloldalán álló, kivehetetlen szoknyás alakra,  aki egyenesen őket figyelte az egyik magas lámpa fénye alatt.

Jooheon felsikoltva kapta a szája elé a tenyerét. - Úristen, eljött értünk egy démon! - kiáltotta, mire Juli fogta magát, és egyszerűen seggbe rúgta.

- Ne üvölts, idióta! - szűrte a fogai közt, zöldes-barnás szemeit forgatva. - Inkább menj, kérdezd meg tőle, hol van a Seuta út tizenhét! Te tudsz koreaiul.

- Hülye vagy? - kapta rá a tekintetét rémülten. - Inkább fussunk el! Mindjárt összefosom magam!

Kihyun, száját elhúzva pillantott a kérdőjeles hölgyre. Valóban nem tűnt túl kecsegtetőnek.

Minhyuk megvonta a vállát. - Én megkérdezem. Miért ne? - ezzel nyomban  el is indult az alak felé. Jooheon visszarántotta.

- Megőröltél? Lehet valami sorozatgyilkos! Nézd már meg, most is minket figyel!

- Istenem, Jooheon fejezd már be! - sóhajtott Changkyun. - Hadd kérdezze meg, ha akarja. Legfeljebb helyben feldarabolják egy machete-ével. Mi baj történhetne? - Kihyun ekkor kissé furcsán meredt a fiúra. Borzalmas humora volt.

- Tényleg? - hüledezett Minhyuk.

- Menj már, hülye gyerek! - ezzel Juli szinte kilökte a testvérét az útra.

A srác ijedten fordult vissza. - De ha kinyírnak, a ti hibátok.

- Vállaljuk a kockázatot - vihogott Changkyun. Kihyun el nem tudta képzelni, mi olyan vicces a szituációban.

- Basszátok meg - sziszegte Jooheon, s teljes testével megperdült, hogy még csak látnia se kelljen, ahogy Minhyuk odamegy a nőhöz. Mindenki feszülten, halálos csendben figyelte a fiú lépteit - egyedül Lola és Changkyun tűntek nyugodtnak.

Kihyun látta, amint a fehér hajú fiú megáll a furcsa hölgy előtt. Ajkait beharapta, kezeit pedig ökölbe szorította a hirtelen jött izgalom közepette, de látszólag tényleg csak beszélgettek. Pár perc után Minhyuk mosolyogva, bólogatva vett ismét fordulatot, s tért vissza hozzájuk. 
Szinte mindenkiből kiszakadt egy megkönnyebbült sóhaj.

- Azt mondta, az utca végén forduljunk balra, és ott lesz a tizenhetes tömb, a jobb oldalon - közölte egyszerűen. - Ja, és adott egy névjegykártyát is! Milyen aranyos! - tette hozzá, megvillantva egy ártatlan vigyort.

Jooheon rögtön kikapta a kezéből a papírlapot, Kihyun pedig csak mint a többiek, mellé lépett, hogy megpillanthassa: A kártyán egy fehérneműs nő pózolt, mellette a következő a felirattal:
Ha vad kalandra vágysz, hívj!
+82 097 765 68

A döbbent Jooheon, s az értetlen Minhyuk kivételével mindannyiukból kitört a röhögés.

***

- Ez a hely undorító! - Ezek voltak Hoseok első szavai, mikor végre megérkeztek az albérletbe. A tulajdonos előzetes megbeszélés alapján a lábtörlő alatt hagyta nekik a kulcsot.

- Őfensége netán csalódott? - kérdezte gúnyosan Changkyun.

Wonho rá sem hederített; hüledezve pillantott körbe. A kicsiny lakás egyetlen szobából állt, bal oldalt egy apró konyhával, jobbról pedig - valószínüeg - egy fürdőszobába nyílt az ajtó. Szemben egy matrachalom foglalt helyet, melyekhez elesápadva lépett oda a modell.

- Ezeken kellene aludnunk? - látszólag jobban meg volt rémülve, mint az imént a démon-prostituáltnál.

Juli a halántékát dörgölte. - Rakjátok le azokat a fos táskákat, aztán valaki húzzon el fürödni, mert mindjárt állva elalszok!

- Ezek tele lehetnek poloskával - közölte Hoseok, még mindig a fehér matracokra koncentrálva.

- Csak pár napig kell itt maradnunk, ne izéljál - hallatta Hyunwoo. - Ha nem jutunk tovább a műsorban, mehetünk haza, ha meg tovább jutunk, úgyis beköltözhetünk a dorm-ba a többi versenyzővel.

- De...

- Légyszi, Hoseok - szólt fáradtan Kihyun. - Fejezd be.

Wonho durcásan ült le a földre. - De nem én kezdem a fürdést! Ki tudja milyen élőlények jönnek fel a csapból!

***

Mire mindenki megmosakodott, elemelt egy matracot, "beágyazta" a hozott ágyneműjével, majd le is feküdt, már éjfél körül mozgott az idő.

Hyungwon rettentően fáradt volt, mégsem tudott aludni. 
Az agya kattogott, a szíve pedig hevesen vert. Bár több, mint egy hónapon át erre készült, mégis képtelen volt felfogni, hogy ez megtörtént vele; hogy itt van Koreában. 
Csak hallgatta körülötte fekvő barátai egyenletessé vált szuszogását, s egyre inkább idegesebbé vált.