Hungarian Idols // 14.
Minhyuk sóhajtva botorkált a szűkös, ideiglenes "lakásuk" egyik ablakához, s tárta ki azt, hogy a friss levegő betódulhasson a fülledt helyiségbe.
Hiába voltak a világ másik felén, a nyár az sajnos Koreában is nyár.
Hiába voltak a világ másik felén, a nyár az sajnos Koreában is nyár.
Fáradt tekintettel nézett le a második emeletről. Kint már sötétedett, s a borult, párás időjárásból arra lehetett következretni, hamarosan vihar lesz.
Csendes, zord, s Szöul többi helyéhez képest kissé lepukkant hely volt ez; nem tetszett neki túlságosan a kilátás, de azért csak nem tudta elkapni a szemeit - az utcát nézte. Csak figyelte az időnként elhaladó autókat, taxikat, buszokat a sétálgató helyieket - meg persze Hyungwont. A fiú lent ült az épület előtti lépcsőn: Minhyuk aggódott érte. Mióta megérkeztek, alig beszélt - még kevesebbet, mint általában -, és akárhogy próbálkoztak a többiek, úgy tűnt, teljesen magába van fordulva. A helyzeten Barbara felbukkanása is csak rontott:
Amilyen jól indult a hét, most olyan pocsékul érezte magát mindenki.
Hyunwoo és Hoseok csatlakoztak Hyungwon egyszemélyes néma gyülekezetébe; alig beszéltek. Hyunwoo komor lett, s még a folytonos beszólogatását is elhagyta Wonho irányába - amitől úgy tűnt, az utóbbi igazán megrökönyödött. Furcsa volt őket így látni: Ők voltak a két leghatározottabb tag, a két legférfiasabb, legizmosabb tag, s most mindketten letörtek. Bár nem beszéltek róla, Minhyuk biztos volt benne, valami történt köztük meg Barbara közt a középiskolás éveik alatt.
Másik indok, amiért a szőke hajú lánnyal való találkozás igazán rossz hatásokkal járt: Juli besokalt.
Azóta az ő kezdeményzésére a nap felében a következő fellépéseiket tervezgette a csapat, a másikban meg olyan apróságokat gyakoroltak, mint hogy hogyan álljanak fel, hogyan mutatkozzanak be, melyik irányba mosolyogjanak, és hasonlók. Szóval, mondhatni, mindenki csak stresszelt, Minhyuk pedig egyre bágyadtabban érezte magát: Egészen idáig próbálta elfolytani a benne fortyogó érzelmeket, melyek valahogy folyton akkor törtek elő, ha Hyungwonra gondolt - ám ezekben a pillanatokban, ahogy a betonon üldögélő fiút figyelte, nem ment neki. Utálta ezt az egészet. Miért látja Hyungwont olyan szépnek? Elalvás előtt miért ő jár a fejében? Miért figyel minden mozzanatára? Miért fáj neki ennyire, hogy boldogtalannak látja a fiút?
Válaszokat akart, beszélni szeretett volna ezekről a dolgokról valakivel: Ám az ember, akiben a legjobban megbízott, épp idegesen instant rament evett a sarokban, miközben az imént lőtt, erőltetett csapat szelfijüket posztolta instagramra, hogy mindenki - legfőképpen Barbiék - láthassa, milyen boldogok itt, Koreában. Nem, Minhyuk most nagyon nem akarta húgát idegesíteni ilyesmivel, szóval csupán kavargó gondolatokkal bámulta tovább a kinti tájat, meg azt, ahogy lassan, cseppekben elered az eső.
Csendes, zord, s Szöul többi helyéhez képest kissé lepukkant hely volt ez; nem tetszett neki túlságosan a kilátás, de azért csak nem tudta elkapni a szemeit - az utcát nézte. Csak figyelte az időnként elhaladó autókat, taxikat, buszokat a sétálgató helyieket - meg persze Hyungwont. A fiú lent ült az épület előtti lépcsőn: Minhyuk aggódott érte. Mióta megérkeztek, alig beszélt - még kevesebbet, mint általában -, és akárhogy próbálkoztak a többiek, úgy tűnt, teljesen magába van fordulva. A helyzeten Barbara felbukkanása is csak rontott:
Amilyen jól indult a hét, most olyan pocsékul érezte magát mindenki.
Hyunwoo és Hoseok csatlakoztak Hyungwon egyszemélyes néma gyülekezetébe; alig beszéltek. Hyunwoo komor lett, s még a folytonos beszólogatását is elhagyta Wonho irányába - amitől úgy tűnt, az utóbbi igazán megrökönyödött. Furcsa volt őket így látni: Ők voltak a két leghatározottabb tag, a két legférfiasabb, legizmosabb tag, s most mindketten letörtek. Bár nem beszéltek róla, Minhyuk biztos volt benne, valami történt köztük meg Barbara közt a középiskolás éveik alatt.
Másik indok, amiért a szőke hajú lánnyal való találkozás igazán rossz hatásokkal járt: Juli besokalt.
Azóta az ő kezdeményzésére a nap felében a következő fellépéseiket tervezgette a csapat, a másikban meg olyan apróságokat gyakoroltak, mint hogy hogyan álljanak fel, hogyan mutatkozzanak be, melyik irányba mosolyogjanak, és hasonlók. Szóval, mondhatni, mindenki csak stresszelt, Minhyuk pedig egyre bágyadtabban érezte magát: Egészen idáig próbálta elfolytani a benne fortyogó érzelmeket, melyek valahogy folyton akkor törtek elő, ha Hyungwonra gondolt - ám ezekben a pillanatokban, ahogy a betonon üldögélő fiút figyelte, nem ment neki. Utálta ezt az egészet. Miért látja Hyungwont olyan szépnek? Elalvás előtt miért ő jár a fejében? Miért figyel minden mozzanatára? Miért fáj neki ennyire, hogy boldogtalannak látja a fiút?
Válaszokat akart, beszélni szeretett volna ezekről a dolgokról valakivel: Ám az ember, akiben a legjobban megbízott, épp idegesen instant rament evett a sarokban, miközben az imént lőtt, erőltetett csapat szelfijüket posztolta instagramra, hogy mindenki - legfőképpen Barbiék - láthassa, milyen boldogok itt, Koreában. Nem, Minhyuk most nagyon nem akarta húgát idegesíteni ilyesmivel, szóval csupán kavargó gondolatokkal bámulta tovább a kinti tájat, meg azt, ahogy lassan, cseppekben elered az eső.
***
Hyunwoo a matracán feküdt, miközben azon filózott, Wonho vajon miért aggadta rá a háta mögött azt a nevet, amit kiskorukban használt.
Shownu; Hoseok éveken keresztül így hívta őt, mivel pöszesége miatt nem tudta kiejteni a valódi nevét: Most Hyunwoo akarata ellenére is elmosolyodott az emlékre - tényleg jó barátok voltak. Szétválaszthatatlan, jó barátok, de Hoseok elszúrt mindent, és még csak bocsántot sem kért.
"Shownu" ebben a pillanatban megrázta a fejét; talán a becenevet is csak gúnyolódásnak szánta a fiú. Biztos nem tartja meg, gondolta.
"Shownu" ebben a pillanatban megrázta a fejét; talán a becenevet is csak gúnyolódásnak szánta a fiú. Biztos nem tartja meg, gondolta.
***
Egy nap. Changkyun másra sem tudott gondolni, mint hogy holnap ilyenkor valami színpadon fog állni, táncikálni meg rappelés címszó alatt hadarni, mint valami koreai idióta; vagy, mint ahogy azt a testvére is tette.
Tudta, hogy a szülei beszámoltak a bátyjának is a fellépéséről, s ő bár nem volt benne biztos, hogy Jiwot annyira érdekli, hogy meg is fogja nézni a fellépését - akár tévében -, rettentően izgult. Eleinte azt akarta megmutatni a családjának, hogy van olyan jó és tehetséges, mint a bátyja (vagy, legalább is nem egy semmirekellő suttyó, ahogy azt mindenbizonyára hiszik róla), de már egyáltalán nem hitt ebben.
Tudta, hogy a szülei beszámoltak a bátyjának is a fellépéséről, s ő bár nem volt benne biztos, hogy Jiwot annyira érdekli, hogy meg is fogja nézni a fellépését - akár tévében -, rettentően izgult. Eleinte azt akarta megmutatni a családjának, hogy van olyan jó és tehetséges, mint a bátyja (vagy, legalább is nem egy semmirekellő suttyó, ahogy azt mindenbizonyára hiszik róla), de már egyáltalán nem hitt ebben.
Egy nap. Lüktetett a feje.
***
www.kblog.hu
Üdvözlet Koreából! :-)
(Mosolygós fej? Juli úgy gondolta, így kedvesebbnek és vidámabbnak tűnik.)
(Mosolygós fej? Juli úgy gondolta, így kedvesebbnek és vidámabbnak tűnik.)
Mint tudjátok, holnap kezdődik a No border c. műsor itt, Szöulban. Nagyon szépen köszönünk/köszönnek a fiúk minden kedves kommentet, amit írtatok! (Igazából el sem olvasta teljesen a hozzászólásokat, a srácoknak pedig végképp nem zargatta az újdonsült hazai fangirl-jeik nyáladzásával.) Itt már nagyon izgatott mindenki. ☺ (Jobban mondva, ideges*.) Igazán hálásak vagyunk, hogy itt lehetünk Koreában, és próbáljuk minél jobban kiélvezni a helyzetet. (Pár nappal ezelőtti, hamis mentalitás.) A fiúk remélik, a lehető legjobbat tudják majd nyújtani a válogatón! ☺ (Görcsösen remélik.)
Szurkoljunk nekik együtt! (Ez telejesen úgy hangzik, mintha számomra nem is presztis kérdés lenne továbbjutniuk, gondolta Lola.)
Addig is, itt van pár kép, amit a napokban csináltunk. ☺ (A lány tudta, hogy a fotók fele a lehető legerőltetebb szituációban készült, de hát a képek - a szmájlikkal együtt! - mindig, mindent feldobnak, nem igaz?)
Szurkoljunk nekik együtt! (Ez telejesen úgy hangzik, mintha számomra nem is presztis kérdés lenne továbbjutniuk, gondolta Lola.)
Addig is, itt van pár kép, amit a napokban csináltunk. ☺ (A lány tudta, hogy a fotók fele a lehető legerőltetebb szituációban készült, de hát a képek - a szmájlikkal együtt! - mindig, mindent feldobnak, nem igaz?)
(Ez a fotó még Magyarországon készült, Hoseok nyaralójában, de erről senkinek sem kell tudnia, vélte Lola.)
Kilátás a repülőből! ☺ (Valójában, legalább húsz képet lőtt Wonho Iphone-jával, aztán pedig rakott rá egy csomó filtert, mire ilyen szép fotó lett belőle.)
Nagyon sok csodás hely van itt! ☺ (Igazából ez az a szökőkút, ahol Hoseok állítása szerint,"látta" CL-t - avagy Sugát parókában.)
(Itt a szállásuk tapétázatlan, fehér, ám koszos fala elé állította a srácokat, majd szépen megszerkesztette a képet, hogy tökéletesnek tűnjön.)
Most Juli elégedetten csapta le a laptopja fedelét. Már szinte maga is elhitte, milyen jól szórakoznak Koreában - egészen addig míg fel nem nézett, s nem látta meg a valóságot: A szomorú valóságot, amiben a bátyja az ablak előtt téblábolt, komor tekintettel lesve kifelé, Jooheon csöndesen zenét hallgatott, Changkyun a hátát a falnak vetve gondolkodott valamin, Hoseok kimerüten aludt a matracon, amihez eddig nagyon hozzá sem akart érni, Hyunwoo fetrengve bámulta a plafont, Kihyun komoly arccal a telefonján játszott, Hyungwon pedig nem volt köztük.
A lánynak elszorult a szíve.
A lánynak elszorult a szíve.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése