Hungarian Idols // 15.

A nap már javában lement, és mindenki húzta a lóbőrt. Jooheon kivételesen nem tudott aludni; talán a tény miatt, hogy pá óra, és kezdődik a válogató, jelenleg mégsem ez kecsegtette annyira a fantáziáját. Sóhajtva ült fel, alaposan körbekémlelve, hogy megbizonyosodjon róla, valóban alszik mindenki - így volt -, aztán pedig halkan felállt. Lábujjhegyen somfordált, s lépkedte át a szunyókáló társait, és miután majdnem beletaposott a nyitott szájjal horkoló Changkyun arcába, megtorpant Hoseok előtt. Behúzott nyakkal, óvatosan guggolt le elé, majd közelebb hajolt - mire Wonho kíváncsian nyitotta ki a szemeit. Jooheon ijedtében seggre esett a parkettán; szerencsére senki sem riadt fel rá.

- Haver - suttogta Hoseok, hunyorogva könyökölve fel. - Tudom, hogy szívdöglesztő vagyok, de légyszi, mielőtt kiélnéd rajtam a vágyaidat, kérdezz meg engem is.

Jooheon egy ideig értetlenül meredt a fiúra. - Te teljesen hülye vagy?  - kérdezte aztán, a lehető leghalkabban. 

- Miért? Az éjjel közepén arra ébredek, hogy arcom fölé hajolsz. Mégis hogy lehet ezt félreérteni?

- Fel akartalak ébreszteni, mert beszélnünk kell, gyökér - torkolta le.

- Miről? - érdeklődött meglepetten.

- Hyunwonról és Minhyukról - vágta rá. - Gyere ki a lépcsőházba!

***

Hoseok a párnáját ölelgetve követte Jooheon-t, s botorkált ki a bejárati ajtón. Fogalma sem volt, miről lehet szó, de egyre kíváncsibb lett; másrészről pedig, gyorsan túl akart esni a dolgon, akármi is legyen, hiszen szüksége volt a tíz óra szépítő alvásra, hogy a válogatón jól nézzen ki. Szinte biztos volt benne,  jelenleg karikásak a szemei, a bőre elnyűtt, a haja pedig szanaszét áll.

- Na, mi van? - állt meg a a szűkös lépcsőház egyik feketére festett korlátjának támaszkodva.

Jooheon gondosan csukta be maga után az nyílászárót, majd egész testével felé fordulva  lépett elé; arca pufókabb volt, mint nappal, hullámos, barna haja pedig csüggedten lógott a homlokába. Mielőtt bármit is szólhatott volna, Wonho nem állhatta meg, hogy megjegyezze:

- Most úgy nézel ki, mint egy gömbhal. Holnap normálisan állítsd fel a frizurád, mert meglát a zsűri, és elfut.

- Kösz tesó - biccentett Jooheon, ennyivel lereagálva a tanácsát (amit mások valamiért előszeretettel szoktak sértésnek venni). - Te észrevetted, hogyan néz Minhyuk Hyungwonra? - tért aztán rögtön is a témára.

Wonho elgondolkodva pislogott párat, mire felfogta a kérdést. - Hogy hogyan néz rá? - értetlenkedett. - Hát, felfelé! Hyunwonra mindenki felfelé néz. Olyan, mint egy kiéheztetett zsiráf. - Nem is értette miért, de a társa ekkor egy grimasz kíséretében a tenyerébe temette az arcát.

- Szerelmesen, te idióta!

- Hö? - Hoseok csak ennyit bírt kinyögni.

- Minhyuk. Szerelmes. Hyunwonba. Fogtad? - hallatta, minden egyes szónál levíve a hangsúlyt, ezzel nyomatékosítva a mondanivalóját.

A másik fiú döbbenten nézett rá. - Tényleg?

- Szerintem igen. Durván stíröli. 

- És te ezt honnét tudod? Mi vagy te, valami szerelemdoktor?

- Ez a második nevem, igen - bólintott, kacsintva egyet. Ez nem ér, gondolta Wonho, a kacsintás az én asztalom.

- Komoly? - azért csak így kérdezett.

- Nem, komolytalan.

- Mi?

- Semmi - sóhajtott Jooheon. - Szóval, ezt csak azért mondom el neked, mert te ismered közülünk a legjobban Hyunwont, és talán tudnál segíteni a helyzeten.

- Én? - lepődött meg. - Hogyan?

- Hyungwon hetero?

- Nem tom' - vonta meg a vállát egyszerűen.

- Miért nem? Legjobb barátok vagytok.

- De Hyungwon egy balfék ezen a téren, szóval szerintem még ő sem tudja - magyarázta Hoseok. - Amikor egyszer elhívtam bulizni, egy csomó csaj odajött flörtölni vele, de ő hozzájuk sem szólt. Meg, volt egy eset, hogy facebookon rá írt az egyik modell társam (aki egyébkén koránt sem olyan helyes, mint én, de azért elég jó pasi), hogy a múltkor látta őt velem, és tetszik neki, vagy valami ilyesmi, Hyungwon meg erre azt felelte, hogy "az jó", egy mosolygós fej kíséretében.  Aztán a srác megkérdezte, lenne-e kedve vele randizni, Hyungwon pedig azt írta vissza "nem, bocsi", egy újabb szmájlival. Szerinted? - zárta le a mondanivalóját egy költői kérdés kíséretében.

Jooheon elhúzta a száját. - Hát, akkor, vagy éretlen, vagy hülye, vagy aszex'  vagy csak nagyon aranyos - filozofált. - Mindenesetre, beszélj vele holnap, a válogató után. Faggasd ki, mit gondol Minhyukról, de csak óvatosan! - tette hozzá. - Én meg majd érdeklődök az utóbbinál.

A másik felhorkant. - Mi vagyok én? Valami kerítő nő?

- Most igen. Figyelj, nem vagyok fura, csak tudod, elég gáz nézni, hogy ilyen boldogtalanok - hallatta komolyan.

- Tesó - nézett mélyen a szemébe. - Az agyad egy élő K-pop enciklopédia, sőt, olyan megszállott vagy, hogy még koreaiul is megtanultál -közölte. - Mindentől félsz, azt figyeled, melyik barátod szerelmes, és kibe, emellett pedig pedig úgy rappelsz másodpercenként három obszcén szóval, mintha Eminem ázsiai változata lennél. Szóval de, szerintem fura vagy.

- Kihagytad, hogy jól aegyo-zok - felelte Jooheon hideg vérrel; Wonhonak tetszett, hogy ő nem húzza fel magát a szavain, és nem is érti félre őket, mint ahogy általában mindenki. 

- Tényleg? 

- Aha. A kukku-kakka a kedvencem - jelentette ki diplomatikusan. - Amúgy, honnét ismersz olyan szavakat, minthogy "enciklopédia", vagy "obszcén"? 

- Nem csak szép vagyok, de okos is - felelte Hoseok, villantva egy (meggyőződése  szerint) tökéletes mosolyt.

Jooheon úgy tett, mintha ezt nem hallotta volna. - A lényeg, hogy beszélj Hyongwonnal.

-Jó - sóhajtotta beletörődően. - Hozzuk össze Hyunghyukot.

- Hyunghyuk? Ez tetszik.

- Sillyehabnida! - hallatszott ebben a pillanatban Hoseok háta  mögül egy rekedtes női hang, mire mindketten rémülten kapták arra a fejüket. A szomszéd lakás ajtajában egy idős nő ácsorgott, s egyenesen hozzájuk beszélt; gyorsan, ráadásul koreaiul, tehát a modell semmit nem értett belőle. Szemöldök ráncolva nézett Jooheonra, de az csak elhúzta a száját.

- Azt mondja, nem tudja, milyen furcsa nyelvet használunk, vagy, hogy ki az a Hyungwon és Minhyuk, de ha lehet, ne az ő bejárata előtt vitassuk ezt meg - intézte a szavait Wonhohoz, aztán a látszólag igazán ideges és álmos hölgy felé fordult. - Jongszá, jongszá, báj-báj! - hallatta erős akcentussal, keverve az angolt és a koreait (talán még sem beszélte olyan jól a nyelvet, vagy egyszerűen csak zavarban volt), majd egy ideges vigyor, és egy mély meghajlás kíséretben hátrafordult. 

Mindkét fiú égő arccal ment vissza a lakásukba.