Hungarian Idols // 16.

Lola igazán nem tudta, egészen pontosan mit várt a No border válogatójától, mindenesetre arra biztosan nem számított, hogy az egész olyan lesz, akár csak otthon a sok értelmetlen tehetségkutató, mint az 
X-Faktor. Itt is volt egy színpad, meg négy zsűri egy furcsa pult mögött - a különbség csupán annyi volt, hogy a Keresztes Ildikó meg Nagy Feró féle fazonok helyett ezen a helyen olyan túlkóros, ám szépen kisminkelt idolok üldögéltek, akikről a lány tudta, nem koreai származásúak. Műsorhoz illő zsűrik; szép gesztus.

Julinak remegett a lába, ahogy megállt a fiúkkal a színpadra vezető lépcső előtt, pedig ő nem is készült felmenni rajta. Görcsölt. Görcsölt, egyrészt, mert látta a srácokon az izgalmat, és görcsölt, mert bizonyítani akart az undok Barbaráék előtt is. Csak egy futó pillanatra látta a lányt meg a csapatát a hatalmas tömegben, mi a váróban sorakozott, de már ez is eléggé felbaszta az agyát ahhoz, hogy csak mégjobban lestresszelje magát.

Most, ahogy ott állt a színfalak mögött,  folyamatosan összerándult a gyomra, hogy aztán kiengedhessen, s újra összerándulhasson.
Egy alacsony, headsetes csaj intett nekik, hogy indulhatnak: Koruk szerinti sorrendben lépett fel a hét fiú a színpadra, így az utolsó, aki visszenézett Lolára, Changkyun volt. Félelem és kétségbeesés villant sötét szemeiben, ajkai megremegtek, s látszólag mondani akart még valamit, de nem tette. Juli belemélyesztette a körmét a tenyerébe. Bátorítóan szeretett volna mosolyogni, de egyszerűen nem mozdult, nem görbült felfelé a szája széle. Changkyun ekkor pont úgy festett, mint mikor Hoseok nyaralójában beszélgettek a lépcsőn ülve; törékenyen.

***

- Á, Monsta X - bólogatott kedvesen a zsűripult mögött helyet foglaló egyetlen nő (ki talán Thaiföldről származhatott), mikor udvariasan meghajoltak, s bemutatkoztak. Kihyun jobban örült volna, ha mondjuk Lisa lett volna ott a Blackpink-ből, vagy valami ilyesmi, ám a három másik szigorú tekintetű férfi mellett még ez a negyvenes, póthajas hölgy is barátságosnak tűnt. - Honnét jött ez a csapatnév?

A hét tag idegesen nézett egymásra. Kihyun azt hitte, hamarosan elhányja magát: Izzadt a tenyere, a reflektor bántotta a szemét, a filteres zakó - amit Hoseok és Juli mindannyiukra ráerőltetett - bökte, s úgy érezete, a fekete, nem túl nagynak mondható színpad hamarosan kicsúszik a lábai alól. Hirtelen mindenfélén elkezdett aggódni; mi van, ha nem férnek el? Mi van ha elrontják? Mi van, ha elfelejti a szövegét? Mi van, ha elesik?

- A Monsta szó, a "monster"-ből ered, és az elszántságot jelképezi - felelte végül Hyunwoo angolul. Ő volt a leader (még ha csak szedett-vedett is), ő beszélt.

- Mint a "színpadot uraló szörnyek"? - érdeklődött az egyik pasi, akiről nem lehetett megállapítani, egyáltalán ázsiai-e, vagy sem.

- Igen - válaszolta Hyunwoo határozottan. Kihyun nem tudta, hogy csinálja: Ő biztosan nem bírt volna még csak megszólalni sem. - Az X pedig az ismeretlenséget jelöli.

- Értjük. Ide az van írva - pillantott a mappájába -, hogy Magyarországról származtok. Hol van az?  - Kérdőn, kissé megrökönyödtten pillantott hol rájuk, hol társaira.

- Európában - hallatta aztán a nő elgondolkodva, mielőtt ők bármit is mondhattak volna, majd ismét feléjük fordult, várva a megerősítésükre. - Ugye?

- Igen - bólintott Hyunwoo. - Mi magyar-ázsiai félvérek vagyunk, illetve Magyarországon élő külföldiek - tette hozzá diplomatikusan. Kihyun tényleg irigyelte. Tudta, látta, hogy a leader is izgul, ám mégis készségesen válaszolgatott. Mondjuk, Lola még ezt is gyakoroltatta vele, így nagyobb gond nem is lehetett volna.

- Ó, ez nagyon izgalmasan hangzik - bólogatott hevesen bal oldalon helyetfoglaló úr. Ő esetleg Japánból jöhetett egykor. - Neveiteket esetleg még megkérdezhetjük?

- Én Shownu vagyok - válaszolta azonnal Hyunwoo. Kihyun meglepődött ezt hallva, hisz szinte biztos volt benne, a fiú nem fogja használni a Hoseok által ráagatott művésznevet, ám mégis megtette.

- Wonho - bólintott a sorban következő, mert így illett. Kihyun előre megfeszült a tudattól, hogy neki is beszélnie kell, mégha csak a neve kiejtéséről is van szó.
Ezután hallotta a mellette álló Minhyuk hangját, majd mikor ő következett, minden erejét összeszedve ejtette ki a keresztnevét. Megkönnyebbült, mikor túl volt rajta.

- Nagyszeű - bólogatott kedvesen a nő, ahogy mind a heten végeztek. - Nos, reméljük az előadásotok is olyan színes lesz, mint a hajatok - kuncogott, megpróbálva oldani a feszültséget, ám ebben a helyzetben valahogy egyáltalán nem volt vicces semmi.

A srácok lefeküdtek körben a színpadra, megalkotva a koreográfia kiinduló pontját.
Kihyun egy pillanatra lehunyta a szemét. Azt kívánta, bárcsak elnyelhetné a kemény talaj, mi nyomta a hátát, bár eltűnhetne; hevesen kalimpált a szíve, szinte a torkában dobogott. Hihetetlen feszültség és várakozás lett rajta úrrá, ahogy várt a felcsendülő zenére.