Hungarian Idols // 17.

Lola észre sem vette, hogy még a a lélegzetét is visszatartja, ahogy felcsendült Majka Elég lesz című dalának első hangja. Feszülten koncentrált a színpadra meg a fiúkra, beharapott ajkakkal, összeszorított ujjakkal.

- Úgy múlnak az évek el, hogy a másik nélkül nem létezel... - Jooheon felült. Nem remegett a hangja, szép, tiszta, határozott volt. Nem nézett a zsűri felé, előre meredt, kezeivel lágyan gesztikulálva.

- Ördög is vagyok meg angyalok, kérek még levegőt de nem kapok... - A lány olyan erővel harapott a nyelvébe, mikor Wonho és Changkyun felkeltek, hogy érezte kiserkenni a vérét. Szerencsére nem estek el, az utóbbi fiú pedig jól folytatta a szöveget, még ha amatőrként egy kicsit hangsúlyozatlan is volt.

- Keserű perc, szomorú arc... - kezdett bele Hyungwon, mikor mind a hét srác kecsesen felállt. Az utolsó négy sort még Jooheon vette át a megbeszéltek szerint (Hyungwon szájából valamiért kicsit furcsán hangzott volna a "micsoda nő, micsoda szex" rész), majd elkezdték táncolni a I need u refrénét, miközben először Kihyun, majd Minhyuk énekelt.
A követjező rap részt Changkyun kezdte, Jooheon folytatta és Hyungwon fejezte be, Kihyun és Shownu énekeltek. A fináléban Wonho és Minhyuk vokálozott, s közben minden tökéletesen követték a koreográfiát.
Lola szíve egyre nyugodtabb lett.

A zsűri kifejezéstelenül, ám bólogatva taposolta meg őket. Julinak csak halvány fogalma volt, kik lehetnek az ott ülő hírességek, de a nevüket nem tudta, névtáblájuk pedig túl messze volt ahhoz, hogy elolvashassa a rajtuk lévő feliratot.

- Nagyon tetszett a dal - szólt először a jobbról ülő, svájci sapkás, szemüveges férfi, angolul. - Jó választás volt a koreográfia is. A rap néha csúszkált, viszont...

- Jaj, ne már Yonjoon! - vágott a szavába a hosszú, szőke (pót)hajat viselő, botoxos arcú, mosolygós nő. - Ne kötözködj annyit. Ez amatőrök versenye, ti pedig fiúk, fantasztikusak  voltatok! - ingézte szavait a Monsta X-hez. - Én csak annyit tudok mondani, hogy le a kalappal előttetek!

- Lehet, hogy ez amatőrök versenye - hallatta a japánnak tűnő férfi, bal oldalt - de eddig nagyon éles a mezőny. Ettől függetlenül persze jók voltatok, csak valahogy engem nem nyűgözött le annyira. Bárhogy próbáltam ellazulni a műsor közben, nem ment. Látszik, hogy sokat gyakoroltatok, ám kissé túl erőltetettnek tűnt számomra.

- Értjük, köszönjük - bólintott komoly arccal Hyunwoo. Mindannyian lihegtek, s látszott, mennyire izgulnak. Juli is ismét elkezdett idegeskedni.

- Szerintem rendben volt - mondta aztán az utolsó bíra. - Nektek kettőtöknek - mutatott Kihyun és Minhyuk felé -, kifejezetten nagyon szép hangotok van. Az egész produkció pedig összeszedett volt. Ki felelős érte? - érdeklődött.

- Közös erővel hoztuk össze - felelte Shownu, majd Lola legnagyobb meglepetésére Changkyun szólt közbe hevesen.

- És Minhyuk húga, Lola is nagyon sokat segített nekünk - közölte.

- Á, ez nagyszerű - csillant fel a szőke nő szeme. - Ő is itt van?

- Igen - helyeselt nyomban Minhyuk, mintha csak fényezni akarná a testvérét. - Ott áll! - biccentett Lola felé elmosolyodva. A lányban megállt az ütő.

- Megmutatod magad? - kérdezte a zsűri egyetlen női tagja. - Nem kell félni, nem harapunk.

Juli összeszorítotr fogakkal toporgott egyhelyben. Mind a hét fiú neki mutogatott, hívogatták, ahogy körülötte lévő háttér-dolgozók is rá koncentráltak. Gondllkodás nélkül, ösztönösen, hevesen dobogó szívvel lépett ki a színpadra: Azonnal megcsapta a szemét a reflektorfény, és elkapta a lámpaláz. Azt hitte, azonnal elhányja magát a kis távon, amíg a fiúk mellé ért; nem is értette, hogy tudtak ők itt akármit is csinálni.

- Jó napot - erőltetett magára mosolyt. A mellette álló Changkyun bátorítóan átkarolta a vállát, s szorosan magához húzta, habár nem nézett rá. Lola érezte a fiú szintén gyors szívverését,  s forró, kissé izzadt testét, mely folyamatosan párologtatta magából a kellemes, sós tengerre emlékeztető férfi parfüm illatot. Még erősebb bukfencezésbe kezdett a gyomra.

- Szervusz - vigyorgott rá a pult mögött ülő hölgy, s a férfiak is kíváncsian biccentettek felé. - Csak meg akartam nézni, ki felelős ezért a jó kis produkcióért - kedveskedett. Juli el szerette volna mondani, hogy a koreográfiához például semmi köze nincs, és még csak a dalt sem ő találta ki, de a torkán akadt a szó. Négy éves kora óta nem állt színpadon - borzalmas volt. Borzalmas volt ez az egész; a feltörő emlékei, ahogy elborították az agyát, vegyülve a fiúk sikeréért érzett feszültséggel, meg ezzel a különös, kellemetlen impulzussal, ami Changkyun közelében jött rá  folyamatosan, mióta csak elárulta neki a titkát. Legszívesebben gyomorszájon vágta volna magát, aztán amilyen gyorsan csak tud, elfutott volna.

A fülében lüktető vértől nem hallotta pontosan, mit mondott ezután a zsűri: Valami olyasmit, hogy az eredményekről majd napokon belül tájékoztatnak mindenkit - hisz maga a válogató is több napos volt -, majd elbúcsúztak, Juli pedig csupán annyit vett észre, hogy perceken belül ismét a várakozó emberekkel telt hatalmas csarnokban áll.

- Ez...ez... - Sóhajtott. Mélyen Beszívta a levegőt, majd kifújta azt: Ugyan, mi baja van? Persze, valójában pontosan tudta, de azért mégsem ő lépett fel. Összeszedve magát fordult a hét fiú felé. - Nagyon jók voltatok. Tényleg. Barbaráék biztos nem... - Juli nem értette, de ekkor mindegyik srác tekintete a háta mögé vándorolt, Minhyuk pedig rémülten pillantott a szemébe. A következő másodpercben megszólalt az ismerős férfi hang:

- Mi van Barbaráékkal? - Lola apja volt az.