Hungarian Idols // 3.

Már esteledett, mikor a hat fiú hazament. Lola most a szobájában ült az ágyán, hátát nekidöntve a pasztellrózsaszín falnak, s úgy bámulta a parkettára vetülő, lenyugvó nyári nap fényét. Egy kis csendre vágyott, ám fülében még mindig ott visszahangoztak az újdonsült ismerőseinek hangjai, ahogy azok a nappaliban vitatkoznak: Pár órával ezelőtt rengeteg ötlet felvetült, mit adjanak elő, de nem tudtak megegyezni. Hoseok és Hyunwoo semmiben sem értettek egyet, Jooheon meg ragaszkodott a saját dalához, amit végül muszáj volt meghallgatni - mindenki borzalmasnak találta (főként a koreai szöveget a magyarral keverve), kivéve Minhyukot, ami aztán újabb vitát eredményezett. Changkyun végig pofákat vágott, meg nyafogott, hogy már haza akar menni, és folyamatosan azt firtatta, miért kell azonnal belecsapni a közepébe (ő inkább aludt volna rá egyet);  Juli vele vitatkozott. A lány szerint Hyungwon és Kihyun voltak legnormálisabbak - legalábbis, ők  nem beszéltek feleslegesen.

- Kopp-kopp - hallatszott most Minhyuk hangja az ajtó másik oldaláról.

Lola fáradtan elmosolyodott. - K-pop!

- Szerintem akkor is jó szám volt - nyitott be a srác nevetve, Juli pedig megforgatta a szemeit.

- Hogy lesz ebből normális csapat? - sóhajtotta, miközben a testvére leült mellé. - Nem is ismerik egymást.

- Majd megismerkedünk - vágta rá, vigyorral a képén. - Lesz rá elég időnk a műsor alatt, nem?

- Ah, Minhyuk - csóválta a fejét, aztán mélyen a bátyja íves, huncut szemeibe nézett. - De most komolyan: Honnét vannak ezek a srácok? Mit csináltál?

- Hát - kuncogott szórakozottan -, ha már ennyire érdekel: Tudod, csak éjszaka elkezdtem agyalni, hogyan indulhatnánk, hogyan szerezhetnék legalább még plusz négy embert, akik szerepelnének velem. Először a blogodon néztem körül, mert az tűnt a leglogikusabbnak. Több, mint száz profilt átlapoztam, mikor végre megláttam Kihyun, majd később Jooheon kommentjét az egyik bejegyzés alatt. Facebookon megkerestem őket, majd rájuk írtam, és miután láttam, hogy mindketten Ázsiából származnak (Kínából), eszembe jutott, milyen király lenne, ha száz százalék ferde szeműekből állna a csapat; így ezután csak erre startoltam rá. - Lola mereven figyelte a testvérét, ahogy beszélt. - Kihyun ajánlotta Hoseok-ot, akit állítása szerint már régóta követ instagrammon, mivel ő egy modell. 

- Hoseok egy modell? - vonta fel a szemöldökét a lány, aztán elgondolkodva, aprót biccentett. - Végülis, nem túl meglepő. Szinte lerí róla.

- Csak nem tetszik? - nevetett Minhyuk. 

Lola vágott egy fintort. - Helyes, de egy idióta. Na, folytasd!

- Oké - kacagott a fiú. - Szóval, láttam Hoseok zenés feltöltéseit is, és nem volt kérdés, hogy megkeresem. Rögtön igent mondott, de csak azzal a feltétellel, ha a legjobb barátja, Hyungwon is jöhet, aminek persze csak még jobban örültem.

- Ez aranyos - vágott közbe ismét Juli.

Bátyja bólintott, majd tovább beszélt. - Ezután ugyan, már megvoltunk öten, de az előbbi facebook ismerősei közt véletlenül még megpillantottam Hynwoo-t is, szóval gondoltam, egy próbát ő is megér. Ezt követően megbeszéltem mindenkivel, hogy ma délután találkozzunk.

- És Changkyun? - kérdezett rá.

- Vele az útközben találkoztam az egyik buszmegállóban - vont vállat.

 A lányból kitört a röhögés. - Ezt nem hiszem el.

- Pedig így történt.

- Minhyuk - vonta össze a szemöldökeit -, ez az egész sztori bűzlik, már csak onnéttól kezdve, hogy egyenesen két ázsiai, korunkbeli srácot találtál a blogomon.

- Miért? Leginkább fiúkból álló bandát akartam, mivel Koreában a vegyes csapatok nem túl népszerűek, így fiúkat is kezdtem keresni. És az is logikus, hogy a magyar srácok közül leginkább az ázsiai származásúak rajonganak a K-popért, főként a mi generációnk, és ebből következően ők nézegetik a blogodat is - magyarázta. A húga egészen megdöbbent, milyen jól és értelmesen érvel a bátyja; tudta, hogy Minhyuk képes erre, ám csak nagyon ritkán fordult elő, hogy a mindig vidám és viccelődő srác így beszéljen.

- Hát, jól van - bólintott végül. - De akkor is furcsa, hogy így összejött.

- Isten akarta így - vigyorgott a fiú.

Lola szórakozottan felhorkant. - Hát persze.

Már szinte félhomály uralkodott a szobában. A lány kissé úgy érezte, mintha szorító gombóc ülne a torkában; talán a ránehezedő nyomás miatt.

- Egyébként - szólt Minhyuk. - Szerintem Changkyun legyen a másik rapper. Szükségünk van még egyre, Jooheon-on kívül.

- Plusz, énekelni biztosan nem tud ez a semmirekellő sunyi - felelte, mire a bátyja ismét elvigyorodott. - Te, Kihyun, Hyungwon és Hoseok lesztek a vokál, Hyunwoo pedig legfőképpen majd a koreográfiáért lesz felelős (ha már tánciskolába járt, csak ért is dologhoz) , meg majd meglátjuk, hangja van-e.

- Okés - bólintott a fiú. 

- A külsőtökkel kell majd valamit kezdeni, hogy "idolosan" nézzetek ki, meg esetleg művésznevetek is lehetne - folytatta.

- Ó, az én nevem "Minhyke vok oszt cső" lesz! - közölte az meg szórakozottan.

- Hogyne. Az enyém meg "PD-nim Juli kiadásban".

- Akkor ezt megbeszéltük.

Lola a halántékát dörgölve sóhajtott. Nem igazán volt kedve viccelődni. - Kurva gyorsan ki kellene találni, mit adjatok elő. 

- Majd holnap kitalálunk mindent - mosolygott biztatóan Minhyuk, s talán a fáradság, vagy a közelgő este hatására, de a lánynak akaratlanul is eszébe jutott a legelső találkozásuk. A fiú akkor hat éves volt, ő pedig csupán négy, de mégis jól emlékezett rá: Az anyjával együtt mentek el a pesti árvaházba, miután a nő hetekig papírokat töltögetett az ügy érdekében. Mikor Lola először meglátta a kisfiút, az anyja így szólt hozzá: 

- Lola, mondd neki hogy jó testvére leszel!

Azonban, mielőtt a lány bármit is mondhatott volna, Minhyuk elkezdett beszélni. - Én jó testvéred leszek, megígérem - jelentette ki, roppant felnőttes hangnemben. - És amúgy Julinak foglak hívni, ha nem baj- tette akkor hozzá.

A szép emlék hatására Lola most szelíden mosolygott vissza bátyjára - egészen addig, míg az el nem rontotta a pillanatot:

- Egyébként - szólt -, anya elaludt a szobájában, az a takony meg még mindig a fején virít. Fel kéne ébreszteni.

- Hát, az biztos - felelte mit sem törődve a rejtett utasítással, majd nyújtózkodva elterült az ágyon. Arcát a párnájába fúrva motyogott: - Keltsd fel te, én holnap reggelig nem teszem ki innét a lábam.