Hungarian Idols // 5.

Changkyun ezelőtt még sosem látott olyan nagy, és szép házat, mint amilyen Shin Hoseok-é. Ugyan, gyanította, hogy a srác nem éppen csóró, de arra a luxusra s pompára, ami a háromszintes villában fogadta,  ő sem volt felkészülve. 

- Nem fél, hogy kiraboljuk? - tette fel a kérdést Kihyun, miután este hat óra előtt a házigazda mögött becsukódott az ajtó. Éppen csak elkísérte őket a nyaralójáig, majd le is lépett  a bizonyára nagyon fontos fotózásra, amit egész délután emlegetett.

- Ugyanezt kérdeztem tőle - szólt Jooheon, körbepillantva a kövekkel kirakott előtérben, melyet mint valami görög múzeumban, néhol fehér oszlopok tartottak össze. A helység közepén egy kisebb medence húzódott. 

- És mit válaszolt? - érdeklődött az előbbi.

Jooheon megvonta a vállát. - Hogy rendőr az apja.

Miután Hoseok korábbi javaslata szerint mindannyian választottak maguknak egy szobát, Changkyun a sajátjában is maradt. Nem gondolta, hogy a három fiú - Hyunwoo valamiért nem tartott velük - szívesen látná. Ő sem hitte, hogy sok keresnivalója lenne köztük, a személyes miértjét pedig, ami miatt most mégis itt van, csakis ő tudta. A Minhyuk-kal való találkozás, s lehetőség, amit felkínált neki, valójában egy áldás volt számára; nem is csoda, hogy olyan hirtelen történt. Biztos volt benne, hogy ez a sors műve, vagy azé, aki odaföntről figyeli őket - ha tényleg létezik. Igazából nem érdekelte a főnyeremény, amiről nem is hitte, hogy megszerezhetik. Egyetlen dolog vezérelte; az a bizonyos dolog, amit senkinek sem árult volna el szívesen. Kattogott az agya. Hallotta lentről - ő egy kicsi, emeleti szobát foglalt el - a többiek hangját, s akaratlanul is görcsbe rándult a gyomra. Nem egyszer fordult már elő vele egy-egy jól sikeredett buli alkalmával, hogy idegenekkel, idegen helyen találta magát, sőt, azt is megszokta már, hogy a legtöbben nem kedvelik - nem emiatt szorongott. A problémát az jelentette, hogy ezekkel az idegenekkel épp Koreába készül elutazni, hogy egy óriási színpadon égethesse le magát a fél világ előtt, a nem létező tehetségével.

***

A kisebb felfedező út, amit Jooheon megtett a villa épületében, meglehetősen izgalmasra sikeredett. Egy darabon Kihyun és Hyungwon is vele tartottak, ám ők valahol a játékszoba környékén leragadtak.
A fiú most épp egy olyan helységből tartott kifelé, amely Shin Hoseok portréival és magazinfotóival volt tele. De telis-tele. Jooheon meg sem tudta volna számolni, hány Hoseok nézett vissza rá azokról a falakról - igazán bizarrnak találta. Még egy körülbelül ötkilós aranykupa is helyet foglalt ott, melyre az volt írva "A legjobb kockahas, 2015".  
Nyakát behúzva, gyors léptekben hagyta el a szobát. Úgy érezte, ezt talán nem kellett volna látnia.

A következő ajtó mögül, ami előtt elhaladt volna, halk zene szűrődött ki. Jooheon nem értette, sőt, kicsit talán még  meg  is rémült - sötétedett, ő pedig (rap ide, vagy oda) tipikusan az a fajta ember volt, aki mindentől félt. Óvatosan a nyílászáróra tapasztotta a fülét, s megállapította, hogy Rico, Színésznő  című száma szól a fal másik oldaláról. Arra gondolt, vagy a szellemek hallgatnak káromkodós hip-hop-ot, vagy pedig Changkyun szobája előtt áll. Végül, mikor meghallotta a fiú hangját, meggyőződött róla, hogy az utóbbiról van szó. Meglepődött, ahogy a srác rappelését hallgatta. Hiszen  ő gyakorol, gondolta, s minden további nélkül, csöppet sem halkan nyitott be a helységbe.

- Nem rossz! - jelentette ki rögtön, Changkyun pedig ebben a pillanatban mintha kissé összerezzent volna; elhallgatott, s leállította a zenét.

- Haver, neked hobbid a hallgatózás? - kérdezte a homlokát ráncolva. - A frászt hozod rám!

- Te is - vágta rá. - Azt hittem, a kísértetek nyomatnak Rico-t.

- Mi van?

Jooheon legyintett. - Ebben a házban minden lehetséges. Ne tudd meg, mit találtam az előbb.

Changkyun egészen furcsa arckifejezéssel meredt  rá: Amúgy is keskeny szemeit összehúzva mérte végig. - Nem is akarom. De mondd már meg, mi francot keresel itt?

- Csak meghallottam, ahogy rappelsz - vont vállat, nem foglalkozva a fiú bunkó stílusával. - Egész jó vagy, bár kicsit jobban megnyomhatnád a ritmusra eső szavakat.Valahogy így - ezzel egyszerűen kikapta a kezéből a telefonját, melyen ott virított megnyitva a dalszöveg. - Undorító mentalitás etiketted nincsen, elcseszted mikor a melledet te kitetted kincsem, csücsöríthet a szád hogyha tekinteted sincsen - kezdett bele a szerinte legkritikusabb részbe, majd miután látta, hogy a társa érdeklődve figyeli, folytatta, s elrappelte az egész számot. - Szóval, így gondoltam  - mondta aztán, leülve a fiú mellé. - A rap nincs szabályokhoz kötve, de lényeg az, hogy kellő erőt, hangsúlyt, és átérzést tudj belevinni, még ha nem is a te stílusod a dal.

- Értem - bólintott Changkyun az eddigiekhez képest egészen komolyan. Úgy tűnt, nem is akar egyetlen gúnyos megjegyzést sem tenni. - Kösz - tette majd hozzá, s bár nem nézett Jooheon szemébe, a következő szavai a mégis igazán jelentőségteljesnek hatottak: - Meg azt is, hogy délután kiáltál értem.

Jooheon meglepetten nézett a mellette lévő fiúra, kinek sötétbarna haja kétoldalt egészen az arcába tódult, ahogy előrehajolva ült, alkarjával a combjain támaszkodva. Igazából, ekkor először vette jobban szemügyre Changkyunt, s rájött, eddig észre sem vette az apró fülbevalóit, a szemöldökének meglehetősen egyenes ívét, ami véleménye szerint egészen meghatározta az kerekedő arcát, vagy azt, hogy Nirvana-ás pólót visel. Eszébe jutott, hogy még szinte semmit nem a fiúról.

- Nem kell megköszönni - válaszolta végül. - Csak az igazat mondtam. Jó javaslatot tettél, még ha észre sem vetted.

Changkyun ismét aprót bólintott. Egy pillanatra amolyan barátias meghittség ült a félhomályba húzódó szobára, s Jooheon szinte ünnepiesen kezdte magát érezni. A másik srácnak muszáj volt elrontania:

- Amúgy - szólt újra -, nem gondoltam, hogy ismered a Színésznőt. Pont úgy festesz, mint aki naphuszonnégyben táncikáló koreai fiúkat néz.

- Anyád - vágta rá Jooheon, majd csupán heccként előkapta a saját mobilját. - Egyébként, most, hogy említetted, te nem is ismered a K-pop-ot. Így nem jöhetsz Koreába. -  Megnyitotta a Youtube-ot, s bepötyögte a "bts" meg a "fire" címszavakat, amit társa egy fájdalmas fintorral reagált le, ám nem szólt rá. Elindította hát a klippet.

- Úristen, ez felgyulladt - jegyezte meg Changkyun rögtön a videó elején, egészen belehajolva a képernyőbe, mikor is a fekete ruhás alak lángra kapott. A mellette ülő direkt folyamatosan az ő reakcióját leste: A fiú általában kifejezéstelen ábrázatára a következő négy percben a világ összes gyalázatos kifejezése ráült. Jooheon majdnem elröhögte magát.

- Na, tetszett? - kérdezte aztán szórakozottan, miután elhangzott az utolsó "bow wow wow wow" is.

Changkyun egy ideig csak mereven figyelte őt, majd végül megdörgölte az orrnyergét - a társa erre felnevetett. - Ezek őrültek - közölte.

- Úgy érted, őrülten jók? - kuncogott Jooheon, majd be is írta a következőt: Zico Tough Cookie

- Nem. Úgy értem...ez meg mi? - kérdezte, mikor társa ismét a képébe nyomta a telefonját. Jooheon nem válaszolt, csupán hagyta, hogy a másik csendben végignézze ezt a klippet is; biztos volt benne, hogy tetszeni fog neki.

- Ez is őrült - hallatta a szám befjeztével Changkyun. - De ez jó volt - tette hozzá, s hagyta is, hogy videó magától átváltson a sorban következőre; Suga-tól az Agust D-re.

- Ez az a srác ám, aki az előbb felgyújtotta a csuklyás tagot a Fire-ben - közölte csak úgy mellékesen, mire a barna hajú fiú igazán meglepetten kapta felé a fejét.

- Ne szivass.

- Nem szivatlak - vont vállat Jooheon, magában igazán jól szórakozva a srácon, ki leesett állal nézte tovább a képernyőn hadonászó idolt, aki éppen egy zsebkést vett a fogai közé.

Sok klippet megnéztek aznap este. Még néhány lány zenekar, mint a Blackpink is mondhatni megtetszett Changkyun-nak, ám állítása szerint leginkább a "keményrappek" jöttek be neki. Jooheon persze nem lepődött meg ezen, de szinte biztos volt benne, hogy pár napon belül társát is teljesen magába szippantja majd a "K-pop sötét bugyra" - előbb-utóbb mindenkivel ez történik. S ahogy éjjel tizenegykor magára hagyta a Block B, Very Good című számát erősen figyelő, ütemesen bólogató Changkyun-t, biztos volt benne, hogy ez vele sem lesz másképp.