Hungarian Idols // 9.

Hyungwon pislogás nélkül meredt a fürdőszoba tükrére, mely előtt állt.
Arca méginkább oválisabbnak tűnt, bőre fehérebbnek, s egészen meijedt a saját tekintetétől is... Más volt. Idegen volt, szokatlan, és furcsa - el sem tudta képzelni, hogy engedthette, hogy ezt tegyék vele. Sötét haját mézszínűre szőkítették, belenyírtak, homlokába tóduló fufruját elzselézték, és még a szemöldökét is kihúzták valamiféle különös, lemoshatatlan, világos festékkel. Most, ahogy a saját képét mustrálta, akárhol is kereste, valahogy nem találta az igazi Hyungwon-t. Sokkal magabiztosabbnak tűnt, sőt, még magasabbnak is, ahogy a fodrász felfedte a homlokát, a szőke szín meg a lehető legtávolabb állt tőle. Nem ő volt. 
Sóhajtva rázta meg a fejét. Egyáltalán nem tetszett neki a látvány.

Ahogy kiballagott földszinti szobájából, hallotta a többi fiú, meg Lola hangját a nyaraló legnagyobb nappalija felől. Úgy tűnt, jól szórakoznak.

- És hallod, anya pont arról beszélt, mennyire ocsmány a fehér hajszín, mikor küldted azt a fényképet - nevetett jóízűen Juli. - Mikor meglátta, teljesen lefagyott. Ilyen fejet vágott, figyelj... - Hyungwon nem tudhatta, milyen arckifejezést produkál a lány épp, de ekkor a srácok is készségesen felröhögtek. Hangosak voltak és jókedvűek. Elentétben vele:

A nap már rég lement, a fiú pedig egy különös szorítást érzett a mellkasában, ahogy elsétált a hatalmas előtér medencéje mellett, és befordult a vörös és szürke kövekkel kirakott folyosón. Minden olyan más volt. Pár hete még otthon ült a csendes Pápán, a csendes szüleivel, meg a nővérével, a mégcsendesebb panellakásukban, most meg a világ másik felére készül elutazni, hogy százezrek előtt mutogassa magát. 
Sosem volt egy beszédes gyerek. Mikor a gimnáziumban megismerte Hoseok-ot, ugyan, nyíltabb lett, de azt a rengeteg gátlást a még a barátja sem tudta lehámozni róla. Emlékezett, egyszer Hoseok elvitte egy buliba; élete legrosszabb élménye volt. Minden ötödik percben odament hozzá egy csinos lány, ő meg még csak hozzászólni sem bírt egyikhez sem. A zene, meg a sok táncoló fiatal dübörgött körülötte, majdnem megfulladt, pánikolt - akkor jött rá, valójában mennyire fél az emberektől. De nem bánta. Meg volt ő a saját kis komfortzónájávan, a saját környezetével is - egészen addig, ameddig Hoseok nem közölte le neki, hogy márperdig ő is jön vele Koreába. 
Hyungwon persze először nagyon ellenkezett, mondván, se hangja, se pénze, de mindketten tudták, hogy az előbbi hazugság - egészen óvodáskora óta imádott énekelni és táncolni -, ahogy részben az utóbbi is, hiszen a szülei, (akárcsak Hoseok), mindent megtettek, mindent kifizettek volna azért, hogy a fiuk végre kimozduljon. Szinte kilökték a családi házból, ő pedig nem tudott mit tenni. Elfogadta az ajánlatot.

- Hyungwon, te meddig wc-zel? - kapta felé fejét Changkyun, mikor belépett a nappaliba. - Már vagy húsz perce mentél el.

- Ennyire hiányzott? - vonta fel a szemöldökét szórakozottan Hoseok, majd felállt a fekete bőrfotelból, s átölelte az újonnan érkezett vállát. - Ne hajts rá, Hyungwonie az én csajom!

- Kuss, most jön a legjobb rész! - Hyunwoo az óriási, falrafüggesztett plazmatévé előtt ücsörgött egy babzsákfotelben, s a legjújabb Múmia filmet bámulta készségesen. Az első pár alkalmat kivéve - amikor is a fiúnak fogalma sem volt, hol lehetett -, de már ő is ugyanúgy kiélvezte a Hoseok felé villa előnyeit. Ki ne tette volna? A modell mindig is nagyvonalú volt, hiszen imádta az emberek tudatára adni, valójában mennyi pénze is van a családjának.

- Kapcsold már ki! - Jooheon megdobta Hyunwoo-t egy szem pattogatott kukoricával (egy nagy tálnyi volt a kezében). - Ez a film annyira...úristen! - Ahogy a képernyően előugrott egy zombi, a srác ijedtében kiborította az összes nasit, s a a kanapén mellette helyet foglaló Minhyuk-ba karolt. Igazán mulatságosan festett a rapper, ahogy ennyire rettegett pár szerkesztett élőhalottól.

Hyungwon apró mosollyal az arcán nézett végig a társain: Hoseok mit sem változott, csupán egy kék csíkot festetett világos tincsei közé. Azt mondta, ő már így is elég jól néz ki - amivel persze senki sem vitatkozott. A srác tökéletesen úgy festett, mint aki a címlapokra, meg a színpadra született. Meg különben is, Hoseok a szakmája miatt folyton váltogatta a külsejét - az ő változása nem lett volna szokatlan Hyungwon számára.
Changkyun sem újult sokat; sötétbarna haját befeketítette, meg vásárolt pár extra fülbevalót az amúgy is telelyukasztott hallószervébe. Vele ellentétben Minyhuk viszont igazán érdekesnek hatott a már említett, patyolatfehér hajával. Talán kissé túl egyenesre vasalták a tincseit, de Hyungwon szerint igazán jól állt neki. Minhyuk mindenhogyan ragyogott - kíváncsi lett volna, valaha le lehetne-e vakarni azt a széles, fénylő mosolyt az arcáról. Valószínűleg nem; s ezt nem is akarta. 
Hyunwoo frizuráján is világosítottak; a koromfeketéből világosbarna lett. Kissé már hosszú tincseit pont jó helyen választották el, úgy, ahogy Jooheon-nak is, bár az ő esetében pont fordítva történt a szín csere. Mindketten igazán jól és férfiasan festettek. 
A leginkább Kihyun változott. Haját világos rózsaszínre festették - amihez leginkább Hoseok ragaszkodott, hiszen állítása szerint, minden Kpop csapatba kell egy pink frizurájú tag -, de a fiú igazán nem panaszkodhatott: Nagyon jól állt neki. Kiemelte pirospozsgás arcát, s ahogy neki is kiszedték homlokából a tincseket, vonásai sokkal élesebbé váltak. Alacsony, vékony termetéhez tökéletesen passzolt az összeállítás.
Hyungwon egészen úgy érezte, csak neki romlott el a külseje.

- Egyébként, kitaláltunk nekem egy tök jó stage nevet - kacsintott Hoseok, miközben ismét letette magát az ülőalkalmatosságra. Hyungwon kérdőn nézett felé. - Wonho - bökte ki.

- Wonho?

- Igen. Juli ajánlotta.

- Egy anime újságban olvastam egyszer - vont vállat ekkor a lány. - Azt jelenti, védelmező. Jól hangzik, nem?

Hyungwon furcsán bólintott. - De. - Úgy tűnt, a lány szólni akar még valamit, ám ebben a pillanatban megcsörrent egy mobil. Changykun-é volt az - s mikor a srác elővette a készüléket, hogy megnézze, ki keresei, lathatóan elsápadt az arca.

- Mindjárt jövök - lazán próbált biccenteni, de Hyungwon, s talán mindenki más is érezte az erőtetettséget. Changkyun kisietett a szobából.