playboy // exo
2009. augusztus 28.
22:17
- Minseok még nem volt - jelentette ki Sehun, különös mosollyal nézve az említettre. - Minseok, felelsz vagy mersz? - Hangjának lágy, szemtelen búgása kiismerhetetlen volt. Mintha tudna valamit, amit a többiek nem.
Minseok aprót sóhajtva hunyta le a szemeit egy pillanatra. Ujjaival megkocogtatta sörösüvegének oldalát, de olyannyira, hogy az majdnem feldőlt. Habozva felelt csupán. - Merek.
- Helyes. - Sehun ajkain továbbra is huncut somoly játszott. A két előtte fekvő kártyapakli közül megsimította azt, amelyiken a "mersz" felirat állt, majd mintha csak az ő kezére játszanának a lapok, egy laza mozdulattal felhúzta a legfelső kártyát. Akár egy született játékvezető. - Minseok - hallatta, jelentőségteljesen, mégis szórakozottan nézve fel ismét az említett fiúra -, csókold meg a melletted balra ülőt.
- Mi?! - Chanyeol félig meglepetten, félig röhögve köpte ki az italát. Izgatottan kapta ki Sehun kezéből a kártyalapot, s olvasta el a sorokat.
- Hát, hajrá - ejtette ki furcsán Kyungsoo, ki szintén szemügyre vette a kis papírt.
Minseok szeme sarkából a mellette balra ülő Jongdaere pillantott, ki látszólag igazán zavartan nevetgélt. Ezután Sehunra nézett. A fiú fölényes arckifejezéssel bámult szemeibe, s talán Minseok csak képzelte, de mintha ajkaival azt tátogta volna "tudok rólad".
Csak egy pillanat volt az egész. Csak egy pillanat, amíg Minseok szájához emelte a dohányzóasztalra állított, megkezdett vodkát, s egy jókora adagot legurított belőle. Aztán Jongdaehez hajolt. Egy másodperc, ami egyenlő a végtelenséggel. Ajak az ajkakon, szemek lehunyva; körülöttük visongás. Megcsókolta Jongdaet.
04:26
Kyungsoo hunyorítva nyitotta fel szemeit, s álmából felriadva kissé még zavarodottan nézett körül. Mikor ráeszmélt, hogy csupán hárman vannak jelen a garázsszobában, értetlenül ült fel a kanapén, majd böködte meg a földön szunyókáló Chanyeolt.
- Hé! - hallatta.
Az éppen felébredő Jongdae homlokát ráncolva nézett felé. - Mi az?
Kyungsoo válaszra nyitotta a száját, ám ebben a pillanatban elhúzódott a garázsajtó. Mindhárman kiguvadt szemekkel, ijedt, türelmetlen várakozással pillantottak a nyílászáró felé.
Minseok térdig sáros farmerban lépett be a helyiségbe. Tekintetében aggodalom ült, s fáradtan, tehetetlenül tárta szét a karjait.
- Eltűnt - ejtette ki, megremegő hanggal. - Sehun eltűnt.
2010. augusztus 28.
15:32
A tágas nappali parkettájára kellemes meleget árasztva vetültek a napsugarak, melyek a nyitott ablakon át szűrődtek be. A konyhában szóló rádióból lágy, nyári dallam hallatszott, az étkező felől pedig finom, sütemény illat áradt... És Minseok úgy érezte, meghalt belülről.
- Szívem, készítettem desszertet! Gyere, kóstold meg! - Az anyjának gondtalan, vidám hangja csendült fel mögüle.
A fiú nem felelt, csupán a földre hajította az eddig kezében tartott, fekete-fehér újságot. A címlapon vastag betűkkel szedve, ez állt:
Megtalálták az egy éve eltűnt Oh Se Hun holttestét.
2010. szeptember 1.
9:14
A szemek. Figyelnek, akármerre jársz. A tekintetük végigsiklik rajtad, jól megnéznek, majd minden mozdulatodat elraktározzák az emlékezetekbe.
Kyungsoo fa arccal lépdel végig az iskola folyosóján, miközben a mellette elhaladó diákok úgy bámulnak rá, mintha csak ő lenne Justin Bieber, de minimum Superman.
"Te is hallottad?" "Sehunt megölték..." "Halott..." "A barátjukat meggyilkoltál..." "Előkerült..." Az elhaló suttogások forgószélként söpörnek végig a gimnazisták között. Kyungsoo hallja őket, ám nem foglalkozik velük. Az udvar felé lépdel.
9:21
- Tudom, hogy min gondolkodsz. - Chanyeol összerezzen, ahogy hátulról valaki hozzászól.
Jongdae nyílt tekintettel méri végig az iskola udvarán üldögélő magas fiút, majd helyet foglal mellette. Chanyeol nem néz rá. Némán mered maga elé.
- Ennyi - suttogja egy idő után, nagyon halkan. Olyan, mintha szavai szétmarnák a torkát. - Egy éven át, minden egyes nap abban reménykedtem, egyszer visszajön. De most már vége. Meghalt.
- Te azt hitted, elő fog kerülni? - Jongdae hangja nem tűnik megvetőnek, inkább csak őszintén döbbentnek.
- Te talán nem? - Kyungsoo lépdel oda hozzájuk, zsebre tett kezekkel. Arcán nyoma sincs semmilyen érzelemnek.
Jongdae nem válaszol. Egyrészt, mivel erre a kérdésre biztosan képtelen lenne felelni, másrészt, mert ebben a pillanatban felbukkan Minseok. Értetlen tekintettel bambul feléjük az udvar ajtajának küszöbén állva. Chanyeol csendesen biccent a srác felé, így jelezve, hogy csatlakozzon hozzájuk.
- M-mi az? - Minseok, mikor odaér a társasághoz, meglepetten, kérdőn, s kissé zavartan méri őket végig.
Chanyeol meg tudja érteni. Sehun eltűnése óta ők négyen nem igazán tartották a kapcsolatot. Túl rémisztő lett volna. Egyszerűbb volt úgy tenni, mintha mi sem történt volna.
- Hogy mi az? - ismétli Kyungsoo különös hanglejtéssel. - Komolyan? Ti nem találjátok kissé különösnek, hogy a lapok azt írják, Sehunt az eltűnése éjjelén gyilkolták meg, de a holtteste csak most került elő?
- Halkabban! - csitítja Jongdae, idegesen pillantva körbe.
- Igaza van - hallatja Minseok, bátortalanul. Chanyeol nem tudja nem figyelmen kívül hagyni, hogy a fiú mindenkire néz, csak Jongdaere nem, s a fizikai távolságot is egészen nagy sávban tartja tőle. Régen legjobb barátok voltak, egy éve viszont szinte egymáshoz sem szólnak. Chanyeol nem tudja, vajon csupán Sehun miatt, vagy esetleg ennek köze van ahhoz a bizonyos csókhoz is, mely azon az éjjelen csattant el köztük. Mindenesetre, biztos benne, az a csók több volt, mint egy idióta játék része. Legalább is, az egyikőjük számára biztosan.
- Ez nem ad semmilyen feltételezésre okot - vitatkozik Jongdae.
- Ez egy kisváros, Chen - közli Kyungsoo, nyomatékosítva mondanivalóját azzal, hogy a fiút régi becenevén szólítja. - Ha Sehunt tényleg aznap éjszaka ölték volna meg, már rég kiderült volna.
- Mégis mit akarsz mondani ezzel? - Chanyeol száját harapdálva dől előrébb ültében.
- Csak azt - suttogja Kyungsoo -, hogy a történet, amit az újságban írnak, sántít.
- Ha ez igaz is, már tökmindegy - vág közbe Jongdae. - Sehun meghalt.
A csengő, mely a tanórák kezdetét jelzi, megszólal.
- Mennünk kell - áll fel Chanyeol. - Chen jól mondja. Bármi is történt, már nem tehetünk ellene semmit.
Minseok és Jongdae bólintanak, Kyungsoo pedig szemeit forgatva rázza meg a fejét, majd húzza meg vállán hátizsákjának pántjait. Épp azon vannak, hogy mindannyian elinduljanak az aktuális órájukra, ám ebben a pillanatban négy telefon kezd el egyszerre rezegni. A fiúk értetlenül néznek össze. Némán veszik elő mobiljaikat; a csend szinte súlyosan telepedik rájuk, miközben megnyitják az érkezett sms-t.
Feladó: ismeretlen
Üzenet: Kyungsoonak vág az esze. Kár, hogy egészen idáig túl ostobák voltatok.
- A játékvezető
------------------------------------
Ezt a történetet a Pretty Little Liars c. sorozat (első évada) ihlette/az alapján írtam. Egyenlőre csak egy oneshot, de ha szeretnétek, írok folytatást! <3 Ha örülnétek folytatásnak, kérlek írjátok meg kommentben!
Iratkozzatok fel a blogra, vagy lépjetek be a blog facebook csoportjába, hogy mindig értesülhessetek az új történetekről:
Ezt a történetet a Pretty Little Liars c. sorozat (első évada) ihlette/az alapján írtam. Egyenlőre csak egy oneshot, de ha szeretnétek, írok folytatást! <3 Ha örülnétek folytatásnak, kérlek írjátok meg kommentben!
Iratkozzatok fel a blogra, vagy lépjetek be a blog facebook csoportjába, hogy mindig értesülhessetek az új történetekről:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése