Sound of mind // 11.

Jungkook nagyon bánta, hogy eljött Yoongival. Nem elég, hogy úgy néztek ki, mint akik most szabadultak egy elmegyógyintézetből - ami talán nem is tért el annyira a valóságtól -, még a bőrük is kitűnt a tömegből, a szemük...mindenük. De hát mire számított? Ez Európa, a legnagyobb világosságban.
Próbált inkább magára a város szépségére koncentrálni, a régi és az új épületek együttes kavalkádjára, a díszített motívumokra, a keresésre, de nem ment. Legszívesebben elbújt volna egy mély gödörbe az emberek tekintete elől. 

- Szerintem itt be kéne fordulnunk - szólalt meg egyszer csak Suga, egy keskeny utca felé biccentve. 

- Jó - Jungkook ennyit felelt. Nem jegyezte meg, hogy már legalább másfél órája forgolódnak az utcákban.

Csak követte Yoongit, akit látszólag egyáltalán nem érdekelt a magyar emberek bámészkodása. Mindig olyan határozottnak tűnt. Amikor Jungkook először látta, azt gondolta: "milyen erős srác, bár olyan lehetnék, mint Ő"...  Nos, azóta sem változott a véleménye. Suga bár egy alacsony, vékony, egyszerű, sötét hajú fiú, mégis olyan... Olyan, aki kiáll a gondolatai mellett. Aki megszerzi amit akar. Aki bátor. Jungkook is szeretett volna bátor lenni. Ha egyszer is az lett volna, a nagymamája még élhetne, és neki normális élete lehetne... És nem ismerné a hyungokat sem. Sóhajtott. 

- Yoongi - szólt. A társa kérdőn pillantott felé. - Volt olyan, hogy bántad, hogy ez az életed?

Suga összevont szemöldökökkel meredt rá. Megrázta a fejét, mondani akart valamit, de... De ekkor megszólította őket egy idegen. A hang lentről jött:

A hosszú sikátorban, min átkeltek, egy öregember ült az aszfalton. Kook nem értette mit mondott, de azt látta, hogy a bácsi legalább annyira szakadt, mint ők - ha nem jobban -, és meglehetősen vékony is. Hajléktalan. 
Még mindig beszélt.

- Mit akar? - súgta oda Jungkook Yoonginak.

A társa megvonta a vállát. - Elnézést, mi nem beszéljük ezt a nyelvet - hallatta az öreg felé, de az nem csendesedett el. Csak mondta, és mondta...

- Ömm - Kookie furán érezte magát a szituációban. - Hyung, szerintem menjünk...

- Szerintem is - húzta el a száját a másik, majd fordultak is volna meg, hogy távozzanak, de a hajléktalan ebben a pillanatban elkapta Jungkook lábát.

- Hé, azonnal eresszen el! - parancsolta Kook reflexből. Mintha a falhoz beszélt volna.  Az öreg még gyorsabban beszélt hozzájuk - szinte már hadart -, egészen olyan volt, mintha rimánkodna. A fiú azt sem tudta mit reagáljon zavarában.

- Na jó, elég ebből a cirkuszból! - Yoongi végül megragadta a bácsi karját, és próbálta lehámozni Jungkookról. Nem vetett be nagy erőt, de az öreg igen gyenge volt, így hamar sikerült neki a célja: A hajléktalan visszahuppant a földre. Elhallgatott. Meglepetten mérte őket végig, majd a saját tenyerébe nézett. Aztán...aztán elfutott. Csak úgy, szótlanul.

A két fiú döbbenten meredt utána.

- Hát ez... - fordult Suga Kook felé.

- Nem tudom - ingatta a fejét a másik, majd lehajolt, hogy megigazítsa a nadrágszárát ott, ahol az öreg megfogta. 
S riadtan nézett fel megint. - Hyung... Azt hiszem, meg van a jel - hallatta.

__________________________

- Mit tudom én! Olyan nagy ez a város!

- Nem hiszem el, hogy ilyenkor bezzeg nem működik az a hülye kötelék!

- Qawé azt mondta, csak most kezd kialakulni. Az előbb jelzett, de lehet, hogy...

- Ne okoskodj már, Namjoon!

Megint veszekednek. Pedig pár perccel ezelőtt még milyen meghitt volt minden, gondolta V csalódottan, ahogy a hyungokat figyelte. 
Ott álltak Budapest kellős közepén, és azon vitatkoztak,  merre kéne menniük.

- Kérdezzük meg a hangot - ötlött hirtelen Taehyung eszébe.

A többi négy értetlenül nézett felé. - Mégis hogyan akarod megkérdezni? - Jimin kicsit gúnyosnak tűnt.

Tae megvonta a vállát. - Mondjuk így: Hang, légyszi segíts nekünk megtalálni Jungkook és Yoongi hyungot!

Jimin erre csak a szemét forgatta. - Taehyung, te komolyan...

›› Nem vagytok messze. Hagyjátok, hogy az elmétek irányítson. ‹‹ Hallatszott a fejükben. Még V is megdöbbent. Igazából nem gondolta, hogy ez beválik.

- Ennyi? - tette fel a kérdést pár perc hallgatás után Hoseok. - Ezzel sokra megyünk, köszi.

- Miért, mit vártál? Már ez is nagy szám, csak nem fogja a szánkba rágni a világunk hangja, hogy: "kérem, ötszáz méter után forduljon jobbra" - imitálta Namjoon a GPS hangját.

- Pedig az jó lenne - vágta rá 
J-Hope.

- Csend legyen! - szólalt meg hirtelen Jimin. Taehyung azonnal felé kapta a tekintetét. - Ti is hallottátok?

- Mit? - kérdezett vissza Jin.

- Jungkook hangját. Én hallottam! - jelentette ki Chim.

- Nem lehet, hogy...

- Na jó, elég ebből a cirkuszból! - Ezt most V is tisztán hallotta. Kétség sem fért hozzá, hogy Suga volt az.

- Gyerünk! - Rögvest elkezdett rohanni a szemben lévő sikátor felé, ahonnét a hang jött. Még az sem érdekelte, hogy az úton, min átkelt megállás nélkül jöttek-mentek az autók. Majd kikerülik, igaz? 

A hyungok a nyomában voltak, mégis Ő ért oda először a helyre. - Jungkook, Suga! - kiáltotta, de teljesen feleslegesnek tűnt. Rögtön megpillantotta a két barátját, kik megrökönyödve kapták felé a fejüket. Illetve, feléjük.

- Ti meg mit kerestek itt? - hallatta megszokás szerűen Yoongi.

- Képzeljétek, működik a kötelék - kezdte mesélni ráérősen Hopie. - Megéreztük, hogy történt veletek valami...

- Minden rendben? - vágott a szavába Jimin, előrébb lépve.

- Nos - szólt Suga elgondolkozva 
-, valószínűleg ezt éreztétek - biccentett lefelé. Taehyung előszőr nem értette, de aztán rátévedt a tekintete Jungkook lábára: Feltűrt nadrágja alatt a vádlijába bele volt forrva a jel.

- Hogyan került az oda? - kérdezte meglepetten Jin.

- Egy öregember adta át - felelte Yoongi. V furán meredt rá. - Talán valahol összeszedte, és ráragadt a jel - magyarázta.

- Akkor ezért rimánkodott annyira! Azt akarta, hogy szabadítsuk meg tőle! - Fordult Jungkook Suga felé. Taehyungnak fogalma sem volt semmiről, de úgy gondolta, nem is lesz. 

- Már csak az a kérdés, Ő hol találta - hallatta Suga.

- Ez tök Scooby Doo, nem? - szólalt meg Hoseok.

A többiek felé sem hederítettek. V azért rámosolyogott. Szerinte is Scooby Doo-s helyzet volt.

Mindannyian körbevezették a tekintetüket a szűk kis utcában, hátha meglátják a kapu bejáratát, de...

- Lehet nem is itt szedte össze - húzta el a száját Namjoon.

- Meg van! - kiáltott fel vele párhuzamosan Jin. A jobb oldali épület legalján kis ablakok húzódtak, feléjük mutatott. Az egyikre tényleg oda volt firkantva a majdnem bezárt kör alakú minta, a dupla nyíl végződéssel. Mintha csak egyszerű grafiti lenne.

Jin leguggolt a kis üvegfelülethez. Kérdőn nézett fel a többiekre.

- Csináld már - biztatta Yoongi izgatottan.
Seokjin megérintette a jelet.