Sound of mind // 15.

Jel, jel, jel... Sehol. Pedig Taehyung igazán koncentrált. Ez  nem igazság, gondolta. Elvégre, akárhol lehet az az átkozott...

- V - Jungkook hosszú idő után most először szólalt meg. - Nem gondolod, hogy Washingtonban vagyunk?

Taehyung erre kérdőn nézett rá. - Miért gondolnám?

Kook előre mutatott. Egy nagy tábla szemezett velük a járda majdhogynem közepén, melyen angol felirat állt. V tanulta az iskolában a nyelvet, így ha nem is pontosan, de ki tudta követkeutetni, mit jelenthetnek a sorok:

Equa! 
WASHINGTON LEGPÖRGŐSEBB SZÓRAKOZÓHELYE! GYERE, ÉS VEGYÉL RÉSZT EGY FELEJTHETETLEN BULIBAN! 
200m.

- Milyen furcsa szó ez, hogy felejthetetlen... Tök sok 'e' van benne.  - Ez volt Tae első gondolata. Nem tudta miért, de a barátja ekkor ránézett, majd tenyerébe temette az arcát.

- Szerintem ez egy utalás, V - mondta aztán.

- Micsoda? A sok e betű?

- Nem, buta! Csak...csak úgy érzem, jó irányba haladunk. Azt hiszem, érzem a jelet - közölte.

- Ó! - bólintott Taehyung. - Az jó. Én nem. De az jó. Menjünk!

________________________

Hoseok tudta, hogy ha megfordul, nem embereket fog látni. A léptek, amiket hallottak sokkal puhábbak, sokkal hevesebbek voltak, mintsem, hogy emberhez tartozzanak. És nem is tartoztak: Két megtermett farkaskutya állt mögöttük. Tapottat sem mozdultak.  Egyenesen a fiúkat nézték, morogva, fogaikat villogtatva. Kóborállatok, gondolta J-Hope. Mérges, talán éhes kóborállatok.  
Szinte érezte, ahogy mellette Suga ereiben megfagy a vér. - Hoseok - suttogta, cérnavékony hangon. - Én félek a kutyáktól. - Hoseok tudta. Yoongi sosem jött ki jól az állatokkal - amiket Ő előszerettel becipelt az intézetbe -, ám a kutyákat még annál is jobban rühellte. És most tessék: Itt van rögtön kettő, ráadásul  nem épp a barátságos fajtából.

- Ne mozdulj - felelte J-Hope, le sem véve a szemét az ebekről.

- Mert érzik a félelmet, mi? Ez rosszabb, mint egy Indiana Jones film - hallatta a másik, totál kétségbeesetten. - Hopie, én el fogok ájulni. Elájulok! 

- Hogy mi? - Hoseok rémülten kapta felé a fejét. Ezután minden nagyon gyorsan történt: Látta, hogy Suga alig bírja tartani magát, de még nem esett össze. Viszont Ő megmozdult, méghozzá nem kicsit hirtelen, a kutyák nyomban megindultak feléjük... És Yoongi ebben a pillanatban ájult el. 
Most tényleg.

___________________________

Kihallatszott a zene az utcára. Nem kicsit. Rengetegen álltak a szórakozóhely előtt: Puccos, rövid szoknyás lányok, meg festett hajú fiúk... Taehyung és Jungkook próbált láthatatlan maradni.

- Még mindig érzed? - kérdezte V. Azért nem bánta volna, ha nem egy ilyen helyen van a jel.

- Igen. - De Jungkook így felelt. - Én...nem is tudom... 
- Aztán körbenézett, mintha csak láthatna bármit is, de csupán emberek voltak körülöttük. Zavarodottnak tűnt.

›› Hátra. ‹‹ Taehyung felkapta a fejét. A hang hallatára tágra nyílt szemekkel nézett a társára, ám az csak értetlenül meredt rá vissza.

- Te nem hallottad? - lepődött meg.

- Mit? - Tényleg nem hallotta. Taehyung viszont tökéletesen: Karon ragadta Jungkookot, és elkezdte húzni maga után. Tudta, hova kell menniük. Már Ő is érezte.

- Mit csinálsz, V? - kérdezte a a barátja, miközben átverekedték magukat a tömegen. A másik nem válaszolt, csak ment tovább.

Az egész épületet megkerülték, mire Tae megtorpant. 
Már nem volt körülöttük senki: Mellettük nagy szemetes állt, előttük téglafal, meg egy egyszerű, fekete ajtó. A hátsóbejárat, de nem ez volt az érdekes. 
Taehyung már előre tudta: Tenyerét az ajtó lapjára helyezte, s azonnal felvillant a majdnem kör alakú minta. Elmosolyodott.

Jungkook tátott szájjal bambult felé. - Honnét tudtad?

A hang mondta, akarta felelni V, ám ebben pillanatban a saját nevét hallotta a távolból. Reflex szerűen elfordította a fejét...  Jimin, Jin, és Namjoon igyekeztek feléjük.

_______________________

Hoseok azonnal Yoongi elé ugrott, hogy a testével védje. De hát ez nem egy film! Hogy gyűrhetne le két vérszomjas kutyát, pont Ő, azzal a 177 centi, 61 kilogrammjával? 
Bárcsak lenne valami megoldás abban a hosszú fejében, gondolta.

És a kutyák ugrottak: Egyik elé, másik mögé, alig bírta követni a mozdulataikat. Csak suhanó, szürke foltokat látott, meg azt érezte, hogy igen nagy súly van rajta: Az egyik állat kétlábra állt, és karmaival belecsimpaszkodott a pólójába. Hoseok fenékre esett. A kutya közvetlen közelről vicsorgott rá, többször is a fiú torka felé kapott, de nem érte el. J-Hope nem tudta mit tegyen. Arra gondolt, talán nem sokára újra találkozhat az anyukájával... Aztán arra, hogy ha meghal, veszik minden. Cserben hagyja a hyungokat, cserben hagy mindenkit... Aztán megint az anyjára gondolt: A puha kezére, arra, milyen gyengéd volt vele mindig, arra, milyen lágyan ejtette ki a száján a nevét... A fiú most megemelte a saját kezét, és épp, amikor az eb ismét harapni készült, két tenyere közé vette a fejét, s mintha csak természetes volna, megsimította azt. A kutya szemében látszott a döbbenet.  Lesimította a fülét, bele túrt a bundjába, és az hagyta magát. 
Közben a másik állat is odament, s csak ott állt, és nézte a folyamatot. Hoseok őt is megsimogatta. 
Szegény kóbor kutyák, gondolta. Talán még sosem kaptak szeretet. Megvakarta a hasukat, megcsikizte őket, azok meg nyugodtak voltak. Mitha csak szelíd bárányok lennének.

Egy idő után, mikor már a fiú úgy gondolta elég lesz, felállt, s határozottan a metróállomás kijárata felé mutatatott. A kutyák nem támadtak újra, de még csak nem is maradtak: Követve ujja vonalát, egyszerűen elkullogtak.

Csoda, vélte Hoseok, ahogy döbbenten utánuk nézett. Ez csak csoda lehet.

- Megcsináltad, Hopie - jött egyszer csak Suga hangja a háta mögül. 
Te jó ég, már majdnem elfelejtkezett róla! Rögtön fordulatot vett: Yoongi még mindig ugyanott feküdt, ahol korábban, de ébren volt.

Hoseok a szívéhez kapta a kezét megkönnyebbültségében. 
Letérdelt a hyung mellé, és az csak mosolygott rá, haja fekete kerete mögül. Azért, volt valami furcsa a mosolyában: J-Hope csak akkor jött rá mi az, amikor megérezte a saját combjába nyílaló iszonyatos fájdalmat, s lenézett Suga lábaira: Bal combján hatalmas, véres seb terebéjesedett. 
Miközben Ő el volt foglalva a ráugró kutyával, addig Yoongit megharapta a másik.