Sound of mind // 3.

- Suga! Suga, figyelj már rám! Ez most tényleg jó lesz!

Yoongi nagyot sóhajtott. - Ezután békén hagysz?

- Igen, igen - bólogatott hevesen Hoseok.  - Na, figyelj! -Megköszörülte a torkát. - Hogy hívják a bátor, mindenre eltökélt kanalat?

- Nem tudom Hopie, hogy hívják? - tette fel a kérdést unottan.

A társából előbb bukott ki a nevetés, mint a válasz. - Merőkanál! - vihogta.

Yoongi erre csak a szemét forgatta. - Komolyan mondom, maga a nevetésed sokkal viccesebb, mint a poénjaid - utalt a barátja lónyerítésszerű hahotázására.  - Ne fárassz - tette hozzá, s épp azon volt, hogy "kimeneküljön" Hoseok-ék szobájából - ahova már nem is tudta miért ment be -, amikor meghallotta:

›› Keresd meg a helyet! ‹‹

Lendületből fordult vissza Hopie felé. - Te is hallottad, ugye? - kérdezte óvatosan, mintha csak egy újabb váratlan dologtól tartana.

Hoseok abbahagyta a nevetést. - Igen.

Erre Suga beharapta az  ajkait. Eltöprengve vakarta meg a fejét. Mondani akart valamit, de semmi okos nem jutott az eszébe...

Aztán, ebben a pillanatban megérkeztek Namjoonék. - Ti is hallottátok? - dugta be a fejét az ajtón az említett.

- Ehe - bólintott J-Hope, miközben a hyung Jinnel és Jiminnel együtt beljebb lépett.

- És... - Namjoon elég tehetetlennek tűnt.

- Nem akarod beírni, Suga? - Jimin volt az, aki megkérdezte.

Yoongi hezitált. - Nem tudom - vonta meg végül a vállát. - Kezdem azt hinni, hogy tényleg nincs jelentése ezeknek. Lehet, tényleg csak bolondok vagyunk, és véletlen egybeesések sorozata az egész, vagy... - de nem folytathatta. Újabb két személy vágódott be az ajtón. 

- Ó, de jó, hogy mind itt vagytok! - Az egyik Taehyung volt. A másik meg... Yoonginak fogalma sem volt ki a másik. - A hang! Suga, igazad volt! - hallatta Tae. A szobában tartózkodó öt hyung erre kérdőn meredt rá, ám Ő úgy döntött itt be is fejezi mondandóját. V-nek voltak ilyen fura szokásai.

- Mi van? - Hoseok nyögte ki végül.

- És Ő ki? - tette hozzá Jin, a Taehyung mellett megszeppenve álló fiú felé biccentve.

- Ja, igen - élénkült fel újra V. - Ő itt Jungkook - kezdte, átkarolva a srác vállát. Yoongi nem tudta nem észrevenni a fiú - Jungkook - koszos, szakadt ruháit meg kócos haját. A sejtését, hogy kicsoda Ő, Tae következő mondata igazolta: - Tegnap hozták be - folytatta, de olyan elhalóan, mintha csak ezzel az egy mondatával árthatna Jungkooknak. - És, Jungkook - fordult a fiú felé - ők pedig a barátaim, Jin, Namjoon, Yoongi, Jimin, és Hoseok - mutatott végig rajtuk. Suga nem is tudta mit várt. Talán azt, hogy a srác majd köszön nekik, de nem tette. Csak állt ott tovább. 
Ő azért biccentett neki:

- Örülünk - aztán Tae-re nézett. - És ez az egész pontosan hogy is kapcsolódik a hanghoz?

Taehyung elmosolyodott. - Ő is hallja. - S  Yoonginak elkerekedtek a szemei.

____________________________

- Siess már, a felügyelők ha meglátják, tuti elveszik! - sürgette Jimin Sugát.

- Tisztában vagyok vele, köszi - felelte a másik szarkasztikusan.

Mind Taehyung-ék szobájában voltak - ahogy V közölte a hírt a hyungokkal, rögtön átjöttek ide. Yoongi itt tartotta a könyvet.

- Meg van - jelentette ki az említett, ahogy kimászott az ágya alól. Ott tárolta.

V direkt Jungkookie reakcióját leste közben. Látszólag nem értett semmit.

- Ok - Yoongi ledobta a tárgyat a matracra. Mindannyian körbeállták. Nehéz, régi könyv volt az. Valaha talán sötétzöld borítója lehetett, ám az évek múlásával igen kifakult. Taehyung tudta, hogy Suga még a szülei házának pincéjében bukkant rá a kötetre, amikor még nagyon kicsi volt. Azóta a rögeszméjévé vált.

- Szóval... - hallatta Hoseok.

- Szóval igaz? - aztán Jin.

- Meglehet - bólintott Yoongi.

Hopie horkantott egyet. - Pedig azt hittem, simán hülye vagy - jegyezte meg.

- Elárulná valaki végre miről van szó? - Jungkook szólt közbe hirtelen. A hyungok meglepetten kapták felé a fejüket.

- Nos - kezdte volna Namjoon, de megszakították.

- Én mondom el! - jelentette ki Yoongi. - Ez a könyv - kezdte Kooknak, kezébe véve az írást - magyarázat arra, miért halljuk  ugyanazt a hangot. 
Ez a könyv hét...személyről szól, akik tévesen vannak ebben a világban. - Fel-felcsillant a szeme, ahogy beszélt. - Ebbe a világba száműzték Őket, a Föld hét különböző pontjára, mikor Isten is száműzte ide Ádámot és Évát. De nem úgy, mint Ádámot és Évát, ezt a hét embert kötelék kötötte össze, a saját világuk hangja pedig folyamatosan hívta Őket. Csak is együtt tudtak volna hazamenni, de sosem találták meg egymást.

- Miért nem? - kérdezte óvatosan Jungkook.

- A kötelék miatt - felelte Yoongi. - Amikor egyikőjük meghalt, mindegy hol volt a többi, Ők is meghaltak. Azóta folyamatosan együtt születnek újjá, és együtt halnak meg. És ez az egész mindaddig így fog folytatódni, amíg haza nem érnek.

Taehyung már számtalanszor hallotta a történetet, ám ezekben a percekben nem tűnt akkora hülyeségnek. Eddig csak hatan voltak, miért foglalkoztak volna vele? Megbeszélték, addig nem bojgatják a dolgot, míg valami csoda folytán elő nem kerül egy hetedik személy. Ezt persze - Yoongi kivételével - senki sem hitte. És most mégis. Itt állnak heten.

- Szóval, gondolj bele - közben Yoongi folytatta. - Kik vagyunk mi, ha nem ennek a hét valakinek a reinkarnációi?

- De akkor most... - Jungkook erősen gondolkodott. A szemei ide-oda cikáztak.

- De akkor most mit fogunk csinálni? - Talán Jungkookie nem ezt akarta kérdezni, viszont Jin igen. Meg Taehyung is.

Yoongi válaszra nyitotta a száját.

Dörömböltek az ajtón. - Fiúk, nem tudom mit csináltok ottbent, de ebédidő van! - Hoe néni rikácsoló hangja hallatszott. 
- Megyünk! - kiáltotta Suga, aztán halkabban hozzátette: - Később megbeszéljük. - Ezzel visszarakta a könyvet a helyére, s a nyílászáróhoz lépett.

_________________________

Miután megebédeltek, a felügyelő nővérek pedig kicsodálkozták magukat azon, hogy Jungkook-ot hogy a francba sikerült "kirángatni" a "sarokból", rögtön elvitték. V tudta, hogy ilyenkor az következik, hogy idehívják az intézet egyik pszichiaterét egy beszélgetésre, aki felméri a újonnan érkezett beteg helyzetét. Legalább is, a nénik ezt szokták mondani.

Üresen állt a recepciós pult. Nem vigyázott rá senki. Taehyung nagyon furcsállta, de ugyanakkor azt is tudta, ilyen lehetőség nagyon ritkán adódik.

Körülnézett a társalgóban. Pár  lakón kívül, nem volt ott senki. Azok meg úgysem fogják beköpni, nem de?

Odaosont hát a recepció számítógépéhez. Elégszer látta már "munka" közben a nővéreket, hogy tudja, miként kell megnyitni a betegek dokumentumait. Ráadásul, majd ki is szúrta a szemét az első név:

Jeon Jeong Guk

Életkor: 18

Szülei: Nem publikus

Gondviselő: Jeon Yoo Ra (2000-2016)

Fő pszichés betegség: skizofrénia

Egyéb pszichés betegségeket kiváltható okok: családtagok halála, a beteg ellen elkövetett abúzus

Taehyung a homlokát ráncolta. Ennyi.

- Hát ebből nem derült ki mi történt vele - motyogta. Mind a hetükre ráfogták a skizofréniát a hang miatt, na de mi az, hogy abúzus? Csalódottan rázta a fejét, ahogy belépett a szobájába.

Ottbent aztán rögtön le is támadták: - Taehyung! - lépett elé Namjoon. - Hol van Jungkook?

- Pszichiáternél - húzta el válaszul a száját.

- Ha kiengedik, azonnal beszélnünk kell vele!

- Miért? - V nem volt képben.

- MertYoonginakvanegyterve - közölte a hyung hadarva - ha izgatott volt, mindig előjött nála-, majd el is indult kifelé a helységből. Tae-nek fogalma sem volt hova tartott, de azért követte.

- Namjoon - szólt. - Mit jelent az, hogy abúzus? - tette fel a kérdést. Namjoon általában tisztában volt az ilyen furi szavak jelentésével.

Most sem történt másképp. - Hol hallottad ezt a kifejezést? - kérdezte.

- Megnéztem Jungkook adatait - vonta meg a vállát. - Ott.

Namjoon megtorpant. Komoly ábrázatot vágva nézett Taehyung szemeibe. - Ezt olvastad Jungkook adatai közt?

- Igen - felelte egyszerűen. - Mit jelent?

- Azt... - Namjoon beletúrt szőkés-barna hajába. Sóhajtott. - Azt, hogy megerőszakolták.