Sound of mind // 4.

- Suga, ezt már egyszer eljátszottad, és nem jött be - közölte Jimin.

- De akkor csak hatan voltunk! Most itt van Ő is - bökött Yoongi a leszegett tekintettel álldogáló Jungkook felé, aki erre felkapta a fejét.

Őszintén, Taehyung nem mert volna rá esküdni, hogy Jungkookie teljesen magától megjelenik, és hajlandó lesz meghallgatni Suga "nagy tervét"...  De a fiú mégis ott volt. Mind a heten ott voltak, az éjszaka közepén bezárkózva az intézet szűkös raktárába. Csak Ők heten, meg a könyv. V úgy vélte, nagyon izgi ez a helyzet.

- Szóval azt mondod, megint elkántálod a varázsigét, aztán várod a csodát? - ismét Jimin volt az. A passzív Jimin. Megint rájött. Passzív, passzív Chimin.

- Ez nem varázsige, te hülye! - rivallt rá Yoongi, mire Namjoon rátapasztotta a tenyerét a szájára.

- Kuss már! Fel akarod verni az egész házat? Fujj! Megnyalta a kezem! - Erre elkapta.

- Na, szóval - kezdte Suga újra, fellapozva a karjában tartott könyvet. - Van itt egy szöveg, amit az elsőknek kellett volna mondaniuk akkor, amikor készen állnak a hazatérésre. De mivel sosem találkoztak, ez nem következhetett be. Még sosem hangoztak el ezek a mondatok, normális körülmények között.

- Hogy érted, hogy normális körülmények között? - vágott a szavába Tae.

- Amellett, hogy mind a hetőjüknek jelen kell lenni, kikötés, hogy éjjel tizenegy óra, húsz perckor kell elhangzania a szövegnek.

- Miért tizenegy húsz? Miért nem éjfél? Ez tökre nem logikus - akadékoskodott Hoseok is.

Yoongi lesajnálóan pillantott rá. - Te talán logikus vagy?

J-Hope látszólag válaszolni készült, ám Suga folytatta: - Az is kikötés még, hogy mind a hét személynek akarnia kell a dolgot. Ha valaki nem vágyik rá eléggé, nem sikerül.

- Jó. Szóv-va-va - Namjoon inkább gyorsan elhallgatott. Izgult. Dadogott.

Jin keserű mosollyal nézett a hyung felé, aztán kimondta helyette, amit akart: - Szóval, mindenki benne van, ugye?

Taehyung végigpillantott a barátain.

- Igen - mondta Yoongi határozottan.

- I-ig-igen - Namjoon.

- Igen - Jin.

- Igen - Hoseok.

Jimin töprengett. Mindenki rá várt. - Igen - felelte aztán, a vállát megvonva.

Taehyung jött. - Igen.

És ekkor valamennyien a soron következő Jungkook felé fordultak. V-nek fogalma sem volt hogyan, de pontosan tudta a fiú válaszát. Ott csengett a fülében.

- Nem tartozok sehova - hallatta Jungkookie. - Hozzátok sem, de nincs veszíteni valóm. Igen.

Yoongi mintha fellélegzett volna. - Ok - ránézett a karórájára. - Mindjárt tizenegy húsz. Kezdhetjük?

A hyungok bólintottak. Suga fellapozta a nagy, zöld könyvet.  Aztán csendben maradt.

- Mi van, most meg mire vársz? - tette fel a kérdést V.

- Azt mondtam, mindjárt tizenegy húsz, nem most - közölte Yoongi, szerinte logikusan. Majd megint rápillantott az órájára. - Na, most! Figyeljetek! Zárjatok ki mindent, csak azt halljátok, amit olvasok, és csak egymásra koncentráljatok - adta ki az utastításokat, majd megköszörülte a torkát, és elkezdett olvasni: - Hetek hete! - Taehyung lehunyta a szemét. Próbált koncentrálni. - Hellász népe hevesen hever lábaitok előtt. Mások tőrt hegyeznek fejetek felett, hogy mint hentes hamuvá hordják testetek. Eljött az idő, hogy mindezt magatok mögött hagyjátok! Ha készen álltok, álljatok körbe!  Lélegezzetek! - A fiúk engedelmeskedtek. - Lépjetek beljebb a körben, s lélegezzetek tovább! Lépjetek mindaddig, míg testetek egybe nem forr! - Tae ezt nem igazán értette, de azért csak lépett befelé. A kör már olyan szűk volt, hogy egy centit sem tudott volna mozdulni. - Lélegezzetek, s érezzétek, ahogy mindannyian lélegeztek! Érezzétek a köteléket! - V megint csak bajban volt.  Miféle köteléket kéne neki éreznie? Mindenesetre, megpróbált a barátaira figyelni. Közben egyre hevesebben dobogott a szíve. Dobbant és dobbant, szinte szünet nélkül. Aztán egy másik is. És egy harmadik. Arra eszmélt, hogy összesen hét szív dübörög a mellkasában. Még sosem érzett ehhez foghatót. - Halljátok a számokat! Mikor a heteshez érek, ti már nem itt lesztek. Készüljetek fel! Egy! - Taehyung még szorosabban hunyta le a szemét. - Kettő! - Tudta, hogy Hoseok is ezt teszi. - Három! - Érezte Jimin félelmét. Félt. - Négy! - Namjoon nem gondolt semmire. - Öt! - Jungkook viszont nagyon sokra. - Hat! - Jin beharapta az ajkait. - Hét! - S Yoonginak megremegett a hangja.

Minden elhallgatott. Halálos csend ült a fejük fölé. 
V nem tudta pontosan mire számított, amikor felnyitotta a szemhéjait, mindenesetre a semminél azért többre. Márpedig, nem történt semmi. Ugyanúgy ott álltak körben,  szorosan mellette a hyungok, Suga pedig ugyanúgy tartotta a kezében a könyvet. Az egyetlen változást ami bekövetkezett, Taehyung csak akkor vette észre, mikor a tekintete letévedt a földre. Már nem a raktár szürke padlóján álltak. Zöld fű volt a talpuk alatt.

Mind a heten értetlenül, némán néztek össze. 
Jimin volt az, aki elsőként kilépett a körből, aztán mindannyian szétszéledtek.

Taehyung körbe fordult a réten - merthogy, egy réten voltak. Azt sem esett nehezére megállapítani, hogy a napszak továbbra is éjszaka. A Holdon  kívül csak a távolban látszódtak egy város fényei.

- Hol a pokolban vagyunk? - szólalt meg Hoseok, végig a messziségbe meredve.

Senki sem felelt neki. Senki sem tudott felelni.

Csak a hang: ›› Még Koreában. ‹‹ A többiek is felkapták a fejüket, ebből tudta V, hogy megint mindannyiukhoz szól. 
›› Hogy hazajussatok, meg kell találnotok a helyet. ‹‹ Mondta.

- Már megint az a hely! Milyen hely? - vágott közbe Jimin.

›› Találjátok meg a helyet. ‹‹ Ezzel a hang eltűnt.

Jimin idegesen dobbantott a lábával. - A hülye könyved kidobott minket a tök tudja hova, és még ez a szar is szórakozik velünk! - fordult Yoongi felé.

- Nyugi Jimin, ez biztos csak valami félreértés - felelte V.

Suga megrázta a fejét. - Nem. Én sem tudom, hogy milyen helyről beszélt, vagy, hogy miért vagyunk itt, de biztos nem véletlen. A könyvben lesz a magyarázat - hallatta.

- A pokolba azzal a buta könyvvel! - kiáltotta erre Jimin. - Hol a francban vagyunk?

- Koreában - felelte Jin, egyértelműen.

- Én is hallottam! - vágta rá.

Namjoon odalépett a fiúhoz. A vállára tette a kezét. - Chim, nyugodj meg, mindent megoldunk, csak le kell...

- Ó, fogd be Rap Monster! - tépte ki magát a karja alól. Még Taehyung is hátrébb lépett egyet. Soha, egyikőjük sem hívta Namjoont így, csak ha nagyon mérgesek voltak rá. Pedig, most aztán Nam tényleg nem csinált semmit.

- Te tehetsz mindenről! - vágta még oda Jimin Yoonginak, aztán hátat fordított, s elindult a város irányába. Mind értetlenül néztek utána. Passzív, mérges Jimin után. Taehyung nem szerette passzív, mérges Jimint. Ilyenkor olyan volt, mint amikor először találkozott vele. Csak akkor még csontos is volt. Vékony, csontos, passzív, mérges Jimin.