Sound of mind // 8.

- Ez biztos? - Namjoon a fejét vakarva pásztázta a talajt.

- Nem, hülye vagyok - vágta rá Yoongi. - Persze, hogy biztos! Tegnap este pontosan ezen a helyen volt! Még mindig fáj a talpam - pillantott le szánakozóan a szakadt cipőjére.

- Hát de most nincs itt - szólalt meg Hoseok. - Nem lehet, hogy vándorol?

- Vándorol a jel? - Suga elég furcsa arckifejezéssel pillantott Hopie-ra. - Lába kelt, és elfutott, vagy mi?

- Meglehet - bólintott J-Hope magabiztosan.

Yoongi a tenyerébe temette az arcát. - Te olyan hülye vagy, mint a...! Jimin, mondd meg nekik, hogy nem haluztunk, és tényleg itt volt a jel!

- Tényleg itt volt. Itt volt az üvegszilánkok alatt - mutatott a földre, ahol valóban szétterülve sokaslottak egy törött üveg darabjai.

- Biztos nem haluztatok? - kérdezte Namjoon. - Olvastam, hogy az ilyen nagyvárosok sötétebb környékein úgy is be lehet szívni, hogy észre sem veszitek - közölte.

- Ahh, Rap Monster, kuss, mert... - Suga elég idegesnek tűnt.

Taehyung sóhajtott. Néha olyan buták ezek a hyungok! 
Fogta magát, és arrébb seperve a szilánkokat, odalépett a helyre. Már is nem kellett keresni azt a jelet.

Mindannyian döbbenten kapták felé a fejüket. - Ezt meg hogy a francba csináltad? - tette fel a kérdést Hoseok, a Tae talpa alatt felvillanó mintára utalva.

- Csak akkor működik, ha valamelyőnk hozzáér - felelte Tae. - Benn van a könyvben. Még Yoongi olvasta fel egyszer - biccentett a nehéz kötetet szorongató Suga felé, aki erre igencsak elpirult.

- Ok, akkor mire várunk? - Jin szólt. - Menjünk! - Ezzel Taehyung mellé állt. Pár másodperc alatt többiek is hasonlóképp tettek.

Taehyung alig lélegzett egyet, mire ismét a sötétségben találta magát. 
Ugyan, nem is rég volt hasonló élményben része, de azért továbbra is elég parának tartotta, hogy egy kukkot sem lát. - Itt vagytok, ugye? - hallatta a semmibe.

- Itt - jött Jungkook hangja valahonnan, majd sorban mind a hét fiúé... Aztán hallatszott egy nyolcadik is. V-ben megdermett a vér.

- Mi a franc?! - Úgy látszott, Hoseokban is.

Felnevetett az ismeretlen hang, s azon nyomban világosság gyúlt. Legalább is, Taehyung már látta a társait.

- Üdvözletem, üdvözletem! - Egy alacsony, ragyogóan vörös hajú lény lépett eléjük. Hasonlított Xylonra. Ugyanúgy volt egyszerre magas és mély a dallamos hangja, s ugyanúgy volt fiús és lányos is a szépsége - mert hogy, bizony gyönyörű volt.

Taehyung nem félt. Nyugodt volt, hiszen - bár nem tudta mire számítson -, egyszer már végig csinált hasonlót. Vele ellentétben viszont úgy tűnt, Yoongi elég türelmetlen:

- Maga ennek a kapunak az őre? - kérdezte előrelépve.

- Én vagyok - bólintott a lény. -
Hát a nevemet meg sem kérded, Min Yoongi?

Suga épp nyitotta volna a száját, csakhogy Hoseok ebben a pillanatban odaszaladt hozzá, és mérő egyszerűséggel betapasztotta azt a kezével. - Mindig Suga beszél. Most én akarom megkérdezni!  - hallatta erőszakosan, akár egy kisgyerek, majd villantott egy meggyőző mosolyt a kapu őre felé. - Mi a neved?

Az őr türelmesen mérte végig. - Micsoda mókamester vagy, Jung Hoseok. Engem Qawé-nak hívnak.

Suga kitépte Hopie markát a szája elől. - Rendben Kávé, mi is üdvözlünk. Megmondanád kérlek, hogy ebből a kapuból haza tudsz e juttatni minket?

- Qawé - javította ki a lény. - És ne siessünk annyira. Van időnk bőven, Min Yoongi.

Ekkor Taehyung szeme felcsillant. - Ó, játszunk? - tapsikolt izgatottan.

- Persze - helyeselt Qawé. - A játék neve: Ismerjük meg egymás múltját.

- Ezt nem ismerem - vonta össze a szemöldökét V. Közben látta, hogy a hyungok erre a tenyerükbe temetik az arcukat... Biztos ők is azon gondolkodtak, milyen fura nevű játék is ez.

- Pedig igen szórakoztató - felelte a kapu őre. - Üljetek körbe, kérlek.

- Már megint? - nyafogott Hoseok.

- Igen. Tudjátok, a mi világunkban azok közt, akikben él az összetartozás, egy kötelék van - kezdte Qawé. - Ez a kötelék  mind fizikai, mind szellemi formában köti az összetartozókat. Így, hogy kapcsolatot létesítettetek a világgal, és már nem csak ő küld felétek jeleket, köztetek is elkezdődött a kötelék kialakulása.

- Ó! Ezért éreztem meg, amikor Yoongi belelépett az üvegszilánkokba? - kérdezte Jimin.

- Pontosan - bólintott az őr. - A fizikai köteléketek pár nap múlva teljesen működőképes is lesz, viszont a szellemi... Nos, arra kell egy kis rásegítés. Ezért vagyok én most itt, és ezért kértem, hogy üljetek körbe.

- Ahh, tehát tudni fogunk egymás gondolataiban olvasni? - szólt Hopie, izgalomba jőve.

- Valami olyasmi - válaszolta Qawé. - De az első lépés ehhez, hogy megismerjétek egymás múltját. Legalább is, ennek az életeteknek a múltját.

- Hé! - horkant fel Suga. - A múltam csak rám tartozik.

Qawé felvont szemöldökökkel pillantott felé. - Összevagytok kötve, Min Yoongi. Nincs olyan, hogy "te" - közölte. - És most, hallgassatok rám. Tegyétek, amit mondok.

Taehyung kihúzta magát ültében, s megpróbált a lehető leginkább az őrre koncentrálni.

- Hunyjátok le a szemetek - szólt,  mire V engedelmeskedett. - És most, lássatok! - Ugyan, a fiú azt már nem tudta, csukott szemmel hogyan láthatna, de azért megpróbált eleget tenni a kérésnek. - Lássátok a kört, lássátok magatok mellett a társaitok! Lássátok egymást. Ha ez meg van, lássátok egymást belülről is.

- Mi van? - hallatta Namjoon. - Azt meg hogy a...

-  Csend legyen, Kim Namjoon! - parancsolt rá Qawé. - Lássátok egymást belülről. - V sóhajtott. Megpróbálta elképzelni, ahogy egyenként beleköltözik a hyungok testébe, de semmi sem történt. - Ne hagyjátok, hogy a saját elmétek előrenyomuljon, és engedjétek, hogy a többiek lássák!

Taehyung mégegyszer megpróbálta. Mellette ült Jin, először rá összpontosított, majd sorban a többiekre. Elképzelte, ahogy ott ülnek körülötte, aztán elképzelte a gondolataikat is. Elképzelte, ahogy ők is ugyanúgy próbálnak bejutni a másik elméjébe.

- Nagyon jó! - hallotta Qawé hangját. - Most meg fogom érinteni mindegyőtök fejét. Lazuljatok el.

Taehyung nem érzett mást, csak egy tompa koppanást a feje tetején. Mintha csak az eső hullt volna rá.

- Rendben - Qawé hangja is olyan lett hirtelen, mint az eső.  Fátyolos. - És most, lássatok! - Ahogy kimondta, V előtt tisztulni kezdett a világ - habár a szemeit egyáltalán nem nyitotta ki.  Mintha csak álmodna:

Egy kis, barna falú házat látott maga előtt. Látta a belsejét is: Egy idősebb férfi, és egy kisfiú tartózkodott a helyen. A férfi épp mocskosul verte a fiút. 
"Apa, ez fáj!" V nem hallott semmit, ám mégis tudta, hogy ezt kiáltja a gyerek. 
"Így legalább megtanulod, te ostoba kölyök, mit illik, és mit nem." Mondta az idősebbik. "A fiúk nem babáznak, nem játszanak hercegnőset és nem szeretik a rózsaszínt! Vagy hülye buzi akarsz lenni, fiam? Ezt akarod?" És csak tovább ütötte. A gyerek szájából ömlött vér.

Taehyung az első pillanattól kezdve felismerte a fiút. Jin volt az, kiskorában. Még azelőtt, hogy elvették volna az apjától, s az intézetbe nem került.