The Autistic // 11.

- Utállak, annyira utállak! - hisztériázott tovább Youra. - Miért én? Miért az én fiam lett ilyen csökött senki! Pedig nagy terveim voltak! Ó, mekkorák!

Jungkook nem bírta tovább hallgatni, ahogy veri Taehyungot. Mindig is gyáva volt; sem szavaival, sem öklével nem tudott harcolni soha, viszont ebben helyzetben nem is gondolt ilyesmire. Ahogy elküldte az sms-t, kiugrott a növényzet mögül, s csak remélni tudta, hogy az erősítés hamarosan megérkezik.

- Elég volt! Hagyja abba! - kiáltotta. Olyan él volt a hangjában, amin még ő is meglepődött. Maga előtt látta a  kócos, kissé eszelősen festő nőt, aki érkezésére azonnal megfordult, s Taehyungot, ahogy ott kuporgott egy kisebb szikla előtt, megkötött kezekkel.

Jungkookot teljesen lesokkolta a látvány. Olyan volt az egész, mint az apja kalandfilmjei közül az egyik, melyben Taehyung kapta az ártatlan nő szerepét, akit meg kell menteni, ő meg a hősét. Csupán három bökkenő volt: Taehyung nem volt a nő, ő nem volt hős, a szituáció pedig maga volt valóság.

Youra láthatóan nagyon meglepődött. A filmekben a főgonosz valami olyasmit mondott volna ekkor, hogy "ó! már megint te?", vagy "te meg mit keresel itt?", de az asszony csak állt ott idegesen, miközben véresre harapdálta a száját, s folytak a könnyei. - Takarodj innen! - kiáltotta.

- Takarodjon maga! Hogy teheti ezt a saját fiával?! - szólt vissza.

- Ő nem a fiam!

- De igen. Taehyung a fia, aki tizenhét éven keresztül bízott az anyjában, maga meg most kikötözi az erdőben, mint egy elcsépelt sztoriban.  Nem gondolja, hogy ez kissé bizarr?

A nő látszólag nem tudta, mit feleljen. Egész testében remegett, úgy tűnt nem igazán van magánál. - Nem tudsz te semmit!

- Nem? - vonta fel a szemöldökét Kook. Miközben beszélt, folyamatosan próbált jeleket adni az őt elképedve bámuló, vérző arcú Taehyungnak, hogy meneküljön, de az nem mozdult.  - Pedig mindent hallottam - folytatta. - Nem nehéz összerakni a sztorit. Azt hiszi, Taehyung az apja családjából örökölte az autizmust, ezért elintézte, hogy autóbalesetet szenvedjenek. Megölte a rokonait, és az egészet a férjére hárította.

- Soojoon vezette az autót. Én ott sem voltam - vágta rá Youra.

- És ezekszerint nem is nyúlt az autóhoz, igaz? Nem bütykölte meg, egy baleset reményében, így van?

Hallgatott.

- Fogadjunk, azt akarta, hogy a férje is meghalljon, de ez sajnos nem jött össze.

Csend.

- Ezekután meg elköltözött Taehyunggal, azt remélve, hogy ki tudják gyógyítani az autizmusból, ám a mai napon, mikor elmentek ahhoz az orvoshoz, megtudta, hogy valójában ez nem igazán gyógyítható, így idehozta a fiát... miért is? Talán őt is megakarja ölni, csak mert van egy betegsége, amiről egyáltalán nem tehet?

- Hogy mondhatsz ilyet? - ordította a nő hirtelen, s hisztérikusan. - Nem akartam megölni senkit! A férjemék épp egy hosszú útra indultak. Azt akartam, hogy a meghibásodott kocsi miatt tovább maradjanak, így elég időt tudtam volna nyerni, hogy megszökjek Taehyunggal. Megakartam tőlük szabadulni, mert rossz hatással voltak a fiamra, de nem akartam, hogy meghaljanak!

Tae továbbra sem mozdult a szikla elől. Miért nem fut el?

- Egy kérdésem van, Youra - beszélt tovább Kook. - Ha ennyire gyűlöli Taehyungot, hogy tudta ennyi éven át játszani, hogy minden rendben van? Hogy volt képes gondoskodni róla?

- Én a betegségét gyűlölöm, és nem Taehyungot - felelte a nő fennhangon. - Mindig is egy olyan fiúra vágytam, aki majd megvéd. Aki bátor, igazi férfi, és megvédi az anyját mindentől! Erre kaptam egy beteg gyereket! Egy újabb terhet.

- Mégis mitől kellett volna megvédenie? - kérdezte értetlenül.

- Mindentől! Az emberek borzalmasak, nem látod? Egész gyerekkoromban bántottak. Bántottak a szüleim, amiért nem voltam elég jó nekik, és bántottak a társaim, s mindenki más, mert én nem voltam nekik elég fehér, meg amerikai. Mikor megismertem Soojoont, és láttam, hogy bár ázsiai származása ellenére neki nincsenek ilyen gondjai, azt hittem, ő elég bátor, s valódi férfi, aki megvéd. De tévedtem. Soojoon nyápic. Taehyung volt az utolsó reményem a boldogságra, és Soojoon, meg a génjei még ezt is elrontották... A kezdeti négy-öt év sokk után, amikor is valaki azt mondta nekem, hogy az autizmus gyógyítható, ismét felcsillant bennem a remény. Utána az egész életemet annak szenteltem, hogy meggyógyítsam Taehyungot. Azt hittem, jó úton haladunk, de ma ismét összetörték az álmom. Már sosem leszek boldog! El tudod képzelni, milyen érzés ez?

Jungkook szinte megsajnálta a nőt, ahogy az gyorsan és hadonászva beszélt - pont úgy, ahogy Taehyung is szokott, ha zaklatott. A múltbéli impulzosok miatt bizonyára kialakult Youránál egy ferde világkép. Vagy, talán neki is van valamiféle idegi, vagy szellemi betegsége, s csupán ez látható most rajta, gondolta Kook, de ettől függetlenül biztos volt benne, hogy ő valójában szereti a fiát. A gyógyulásába fektetett reménye alatt megszerette - Jungkook látta; Már amikor először találkozott vele, látta a nő szemében a szeretetet Taehyung iránt, s ezt képtelenség lett volna megjátszani. A gond csupán az volt, hogy Youra feltételekhez kötötte, és köti a szeretetét. Fogalma sincs róla, milyen boldog lehetne, ha ezen időben változtatni tudott volna; fogalma sincs a valódi miértekről, s a helyzetről.

- Ugyanazt csinálja most Taehyunggal, amit önnel tettek gyerekkorában - mondta halkan a fiú. - Tudom, hogy most nincs magánál. Tudom, hogy csupán a csalódottság elfelhősítette az agyát, mint oly sokszor, és nem lát tisztán, amit a fájdalmas gyerekkora igézett elő önben. De valójában ön egy jó ember, Youra, és higgye el, boldog lehetne. A boldogság bennünk van. Nem szabad túlagyalni a dolgokat. - Ahogy felidézte, s kimondta Namjoon szavait, görcs ült a hasába. Ekkor értette meg csak ő is igazán a valódi értelmét.

Youra már nem hisztizett. A remegése is csillapodott, s meglepetten nézett Kookra. - Komolyan így gondolod?

A fiú felelni akart, ám ebben a pillabatban szirénázás hangzott fel távolból. Ezzel párhuzamosan leparkolt egy autó a bokrok túloldalán, majd két ember termett hirtelen Kook mellett.

A szülei.

- Egy tapottat sem tovább! A rendőrség hamarosan ide ér! - kiáltotta az apja határozott tekintettel.

Youra majdhogynem elájult az újabb sokktól. Kook most már igazán sajnálta a nőt, de tudta, hogy helyesen cselekedett.

Pár másodpercen belül megérkeztek a sziréna szó kiváltói, a rendőrök is.