The Autistic // 2.

Másnap reggel Jungkook olyan állapotban kelt ki az ágyból, mint akit egész éjszaka üldöztek. Nos, igazából üldözték is - a gondolatai.

Alig aludt valamit. Az agya folyton kattogott; Taehyungon, a történteken, aztán ebből kifolyólag a társadalmon, az életén, magán, aztán megint Taehyungon, és így tovább. 
Többször lejátszotta az agyában a mosdóbeli eseményeket. Egyrészt örült, amiért Taehyung végre hozzászólt, hiszen nagyon ritkán állt szóba bárkivel is. (Jungkook gyakran próbált beszélgetni vele, de - mint ahogy az már említésre került -, vagy az iskolai társaság, vagy maga Taehyung gátolta ezt meg a szótlanságával. Persze, Kook megtudta érteni - az autista fiúnak nyilván nehéz a kommunikáció.)
Másrészről viszont harag fogta el, újból, és újból: Haragudott Mr.Springre, amiért kiküldte a mosdóból, és haragudott az egész gimnáziumra, amiért ilyen rosszul bántak Taehyunggal: Vele, aki Jungkook szerint a legcsodálatosabb kisugárzással rendelkező fiú volt a világon, és soha nem ártott senkinek.

Ásítva botorkált ki a hálószobájából. 
Nem messze lakott az iskolától, egy négyszintes panelházban, a szüleivel. Még Jungkook egészen kiskorában költöztek ide Koreából, az apja állása miatt: Forgatókönyv író volt, ám otthon nem-igen méltányolták a műveit. Ebből kifolyólag gyakran küldözgette őket külföldi cégeknk is, rengeteg várakozás és kudarc után 2002-ben pedig rámosolygott a szerencse; egy seattlei cég érdeklődést mutatott a munkája iránt. Persze, hogy rögtön költöztek. 
Jungkook anyja meg egy igen egyszerű nő volt: Különböző szakmai iskolákat végzett el, jelenleg irodai állást folytatott. 
Ami pedig valós, nem éltek luxusban, s - főként a költözés ideje alatt - sok mindenről le kellett mondania a kis családnak, ám Jungkook igazán nem panaszkodhatott semmire: Tehetséges volt, így díjmentesen járhatott jó iskolába, a szülei pedig jólkereső munkáhelyen dolgozhattak - más kérdés, hogy szinte sosem voltak otthon: Most sem, amikor Kook félálomban bebotorkált a fürdőszobába.

A kis helységben csupán egy kád volt, egy mosdókagyló, egy apró, fehér szekrény, meg egy toalett. A falakat bordó csempével rakták ki, a mosdó fölé pedig rombusz alakú tükröt helyeztek. 
Pont, mint egy átlagos fürdőszobában.

Miután Jungkook megmosakodott, és felöltözött, csak egy rövid pillantást vetett magára a tükörben: Barna haj, barna szemek, ovális arc, sárga bőr, vékony ajkak - sosem tartotta magát különösen szépnek. Egészen úgy festett, mint odahaza mindenki; olyan ázsiaisan. Nem úgy, mint a K-pop idolok, vagy filmsztárok, csak olyan...olyan átlagosan.

Szinte pont csengetésre esett be a gimnáziumba. 
A folyosók már nagyrészt kihaltak - a nagy épület egészen otrombának tűnt a dikákok zsongása nélkül. Kook sietős léptei tompán koppantak a krémszínű járólapon.

Szerencséjére még a tanárnő előtt ért be az osztályába. Biológiával kezdtek, ami azt jelentette, hogy Taehyung is részt vesz az órán - legalább is, részt kellett volna vennie. Ám, ahogy Jungkook belépett terembe, már félig kigondolva, hogyan fog bocsánatot kérni mindenki helyett a fiútól a tegnapi eseményekért, üresnek látta Taehyung padját. 
Megfeszítette az állkapcsát, ám semmire sem volt ideje; Mrs.Wong rögtön mögötte lépett be a terembe. 
Az osztály azonnal vigyázállásba vágta magát - Jungkook is a helyére vonalgott.

- Jelentést kérek! - dobbantott határozottan a tanárnő. A tanárok közül szinte csak ő tartotta ezt a jelentgetős dolgot, ám nagyon szigorúan vette.

Nelly szólalt meg, az egyik első padból: - Tanárnőnek jelentem, az osztály létszáma harminckettő, hiányzik... - ekkor körbenézett -... Kim Taehyung.

Mrs.Wong felvonta rajzolt szemöldökeit - majdnem az ősz, kontyba rendezett haja tövéig értek. - Hol van a fura fiú?

Jungkook tudta, hogy ezt fogja mondani. Mindig így nevezte Taehyungot - és utálta ezért a tanárnőt. Bár, a kérdésének most kifejezetten örült.

- Ki tudja - vonta meg a vállát az egyik oldalt álló srác. - Biztos tegnap lehúzta magát a wc-n.

A beszólását nyilván hatalmas vihogás-vihar követte. Jungkook csak a szemét forgatta.

- Csend legyen! - rikoltotta el magát Mrs.Wong, és megint dobnantott a lábával. - Ha senki nem tudja, üljetek le, és kezdjük az órát!

Erre azonnal elszállt mindenki nevethetnékje.

Jungkook egész órán feszengett - sőt, egész nap. Szörnyűbbnél szörnyűbb dolgokat képzelt el arról, vajon hol lehet Taehyung. 
Arra gondolt, talán bántotta tegnap valaki, miután ő elment. Vagy, talán csak szimplán beteg lett, vélte, bár ezt maga sem nagyon hitte el. Ha erről lenne szó, biztosan üzent volna az anyja az iskolának - viszont most senki sem tudta, miért nem jött a fiú iskolába. Pedig Jungkook igenis megkérdezte - még biológia után. 
Kiröhögték az osztálytársai.

- Jungkook, szerelmes vagy, vagy mi a tököm, hogy ennyire izgat Taehyung? - bökte oda Nelly.

Kooknak vér szökött az arcába.

- Aaa, Nelly ne izélj már - legyintett Cheng. - JK csak kiáll a koreai eszmék mellett! Tudod, éljen a dél-korai köztársaság, ami különb az összes ázsiai népnél! Ugye, JK?

Jungkook erre meg összeszorította a fogait. Cheng gyakran sütött el ilyen, és ehhez hasonló beszólásokat. Kook úgy tippelt, bizonyára amiatt, hogy mindkettejük ázsiai létére mégsem barátkozott a kínai fiúval - bár nem mintha ennek bármi köze is lett volna a származásához.

- Csak annyit kérdeztem, tudjátok-e miért nincs itt, vagy nem? - hallatta Jungkook. Sokkal élesebre tervezte a hangját annál, mint ami kijött a torkán.

- Tudja a halál. - Dannel volt az, az osztály elsőrendű, német szépfiúja. - De nekünk nem hiányzik, bocs.

Ekkor csend telepedett az egész osztályra. Mindenki Jungkookra meredt, kicsit értetlenül, kicsit arrogánsan. A fiú ordítani tudott volna velük, de képtelen volt szólni. Megszégyenítve érezte magát a rámeredő szempároktól, és már azt is bánta, hogy egyáltalán feltette ezt a hülye kérdést, amire nyilvánvalóan nem tudhatták a választ. 
Csak a csengő mentette ki a kínos helyzetből.

Hetedik órában egyáltalán nem tudott koncentrálni a kedvenc tantárgyára. Mr.Springet látva elborította az agyát az idegesség, meg a félelem. Eszébe jutott, amit előző nap mondott Mrs.Donnak Taehyungról; Talán ki kéne rakni ezt a fiút az iskolából.

Jeges borzongás futott végig Jungkook hátán. 
Alig ért véget a tanóra, mikor kirobogott az ajtón.

Már kora délelőtt eldöntötte, az első uta nem haza fog vezetni. Még pár héttel ezelőtt, mikor egyik órán a kémia tanárnő a szemük láttára lépett be az elektronikus naplóba, megfigyelte Taehyung lakcímét. Akaratán kívül is megjegyezte - és most igen is hasznát készült venni. 
Képtelen lett volna nem így tenni, pedig ahogy a szavaké, a tettek emberének sem vallhatta magát. 
Ám ha Taehyungról volt szó, valahogy ezt mindig elfelejtette.