The Autistic // prológus

120117
Seatteli Wings Tehetséggondozó Középiskola

- Ő meg Nelly, Texasból - biccentett Cheng a szemüveges lány irányába, aki épp  a biológia könyvébe hajolt elmélyülten, a padján ülve.

- Elsőre kis izének tűnik - tette hozzá Ruben -, de több fekvőtámaszt nyom, mint én, meg Cheng együttvéve.

Jungkook elismerően bólintott. - Klassz. - Aztán hozzátette: - Ennyi?

- Aha - felelte Ruben. - Vagyis...hát még van az - mutatott az osztályterem jobb sarka felé, ahol egy fiú ült a földön. Egy nagy mappát tartott az arca előtt - talán olvasott, vagy csak nézett valamit, Jungkook nem tudta eldönteni.

- De vele ne foglalkozz - folytatta Cheng. 

Kook (ahogy a szülei hívták) szívesen megkérdezte volna miért, ám ekkor egy újabb srác érkezett köreikbe. Nagy lendülettel ült fel Ruben asztalára. 

- Csá, új gyerek - biccentette Jungkook felé, aztán a másik kettőre nézett. - Miről beszéltek? - Érezni lehetett a német akcentust a hangjában. Jungkook tudta, hogy ezt a fiút Dannelnek hívják, és csak nem rég költözött az USÁ-ba.

- Taehyungról - vont vállat Ruben. Az ő csöpp kis holland kiejtése teljesen elenyésző volt.

Dannel felhorkant. - Ő foggyos - magyarázta Jungkooknak, aki erre értetlenül vonta fel a szemöldökét.

- Hogy érted?

- Autista, vagy mi a tököm - hallatta egyszerűen. 

Jungkook arckifejezése sugározta a meglepettségét. Nem akart tapintatlan lenni, de nem állhatta meg a kíváncsiságát: - Akkor meg miért van itt? - tette fel a kérdést.

 - Mert klasszul rajzol - forgatta a szemeit Cheng. - De egyébként totál hülye, matekon, nyelvtanon, meg az ilyen tantárgyak közben nincs is velünk, mert külön fejlesztésre jár, meg ilyenek. Plusz, vagy iszonyú hülyeségeket beszél, vagy egyáltalán nem. És folyton beül a sarokba - fintorgott.

Kook ismét az autista fiúra pillantott - továbbra sem mozdult. - És honnét származik? 

- Hát ömm... - Ruben vágott egy grimaszt. - Mint te - válaszolta végül.

- Dél Koreából? - Jungkooknak felcsillantak a szemei.

- Aha - vágta rá a holland srác. 

- Akkor - gondolkodott el - talán lehet, hogy velem jobban szót értene. - Be se fejezte a mondatát, máris mind a három társa elszörnyedve bámult rá.

- Ne izéljál, JK - hordta le Cheng. - Ha ferde szemű havert akarsz, itt vagyok én - tette hozzá szórakozottan. Cheng Kínából jött.

Dannel elvihogta magát. - Mi az, hogy Dzséjkéj? 

- Szerintem ez egy tök jó becenév, mostantól így fogom hívni Jungkookot - felelte erre a kínai, némi iróniával a hangjában.

Jungkook a fejét rázva fordult el a máris témát váltó, nevetgélő társaságtól. Újra arra a fiúra tévedt a tekintete: Taehyungra. Nem tudta, mit gondoljon. 

Aztán megszólalt a csengő. Mindenki a helyére szállingózott - Taehyung is feltápászkodott a sarokból. Mappáját leengedve szorította magához, és Jungkook  végre teljes egészében megláthatta őt: Csodálatos volt - akár, ha egy fantasy filmből lépett volna ki. Ovális arcán egyetlenegy durva él sem látszott; az orra, az álla, az arccsontja íve tökéletesen lágy volt. Világosbarna tincsei  a homlokára nyúltak, lefelé meredő pillái pedig hosszan simultak szeme alá - majd fölé, ahogy Jungkookra nézett egy röpke pillanatra, azokkal a sötét íriszeivel.

Kook meghökkenve kapta el a tekintetét. Hirtelen teljes zavarodottság kerítette hatalmába.