mémek // Chanyeol + te
Új üzeneted érkezett tőle: Chanyeol Park
16:38
Chanyeol: matek házi?
Te: tk. 60/1,2
Chanyeol: küldd már el légyszi xd
Chanyeol: készet
Te: nekem sincs kész
Chanyeol: :(
Chanyeol:
Te: lol
Te: Amúgy arra gondoltam, hétvégén elmehetnénk valahova
Te: mármint a többiekkel!!!
Te: Sehunékkal meg ilyenek
Te: az osztállyal
Te: bulizni
Te: vagy idk
✓látta: 16:49
Idegesen s csalódottan hajítod arrébb a telefonodat. A készülék a padlón csattan, s átfut az agyadon a rémület, mi van, ha a drága mobilt éppen most vágtad tönkre, ám jelenleg nem is érdekel igazán. Hanyatt vágódsz az ágyadban, párnádat az arcodba nyomod, hogy a puha anyag kissé tompítsa feltörő hisztérikus sikolyodat. Pár percig vergődsz a matracon, majd miután végre kitomboltad magad, felállsz, s felveszed a parkettáról az okos-telefonodat. Megkönnyebbülten konstatálod, hogy a készülékednek nem esett baja, majd ismét megnyitod a messengert, hogy hívást indíthass a chat-csoportban, melyben te, s két legjobb barátnőd szerepeltek. Nem lepődsz meg, mikor mindketten azonnal csatlakoznak a csevegéshez.
- Csá! - hallatszik a vonal másik végéről Ahin hangja.
- Hahó - szólal meg Nayun is. - Mizu?
- Ahh! - ennyit hallatsz, roppant nevetséges, hörgő hangon, mire a két lány rögtön cinikusan elneveti magát.
- Chanyeol? - kérdi Ahin, s szinte látod magad előtt, ahogy mosolyogva megforgatja a szemeit.
- Ki más? - feleled.
- Na mesélj, mi történt - hallatja Nayun. - Megint mémeket küldözget?
Nagyot sóhajtasz. - Most csak egy mémet küldött. Meg persze szokásosan elkérte a matek házit... Aztán írtam neki, hogy hétvégén elmehetnénk bulizni az osztálytársakkal, vagy valami, és erre nem írt vissza.
- Uh, úgy tudtam! - jelenti ki Ahin idegesen. - Mindig ezt csinálja. Nyomorék egy gyerek!
- Idióta... - ért vele egyet Nayun is. - Basszus, tuti bejössz neki, csak egyszerűen annyira gyerekes...
- Tuti nem jövök be neki - szakítod félbe. - Csak bemeséltem magamnak...
- De neked ő bejön, igaz? - teszi fel a kérdést Ahin, kissé talán aggodalmasan.
Ismét mélyen beszívod, majd kifújod a levegőt. Hirtelen kedved támadna sírni. - Igen.
- Basszus... - ejti ki keserű hanglejtéssel Ahin. - Annyira sajnálom. De talán még nincs veszve az ügy. Légy pozitív!
- Igen. Végülis, nem tudhatjuk, mi jár az ő fejében. Lehet, csak félénk - biztat Nayun is.
- Nem hinném - csóválod a fejed. - Azért köszi, lányok. Most asszem' megyek, és benyomok egy liter fagyit.
Még egy ideig érkezik egy pár vigasztaló szó a vonal túlsó végeiről, de sajnos nem igazán hatnak rád. Elbúcsúzol a barátaidtól, majd az este hátralévő részét ígéreted szerint egy fagyis dobozzal, s szomorú zenék hallgatásával töltöd. Pontosan úgy érzed magad, mint egy átlagos tinidráma főszereplője.
Másnap, 10:16
- Osztály vigyázz!
Az idős tanárnő, ahogy mosolyogva belép az osztályterembe, cseppet sem tűnik tekintélyesnek, még ha valószínűleg annak is akar látszani. Olyan, akárcsak egy tyúkanyó. Nem is csoda, hogy az osztály lazán, nevetve pattan fel a székéről, tudván, hogy ez az angol óra sem lesz túlságosan megerőltető.
- Nézzünk filmet! - nyögi be Baekhyun, mire a tanárnő vidáman megcsóválja a fejét. Félvállról veszi a kérést, hiszen már megszokta, hogy minden óra elején elhangzik.
- Nem moziban vagyunk, gyerekek. Ma dolgozni fogunk. Üljetek le! - mondja, majd ahogy a diákok, ő is helyet foglal, természetesen a tanári asztalnál. Ezután bekapcsolja a munkalaptopot, majd a digitális tábla távirányítójáért nyúl.
- Akkor hallgassunk zenét! - próbálkozik tovább Sehun.
- Angol óra van, nem disco - feleli a tanárnő, rá sem hederítve a srácra.
- Akkor hallgassunk angol zenét - röhögi el magát a melletted ülő Ahin.
Már szinte előre tudtad, hogy ekkor fog végre megszólalni Chanyeol is. Direkt nem nézel felé.
- Így van. Tanárnő, írja csak be, hogy iksz-iksz-iksz Tentésön! - ejti ki viccesen artikulálva a fiú.
Figyelmen kívül szeretnéd hagyni. Tényleg. Ám ekkor akaratodon kívül is mosolyra húzódik a szád, s szemed sarkából rápillantasz, előre tudva, hogy ez lesz a veszted, hiszen ekkor ő is feléd kapja a fejét, s egy rettenetesen aranyos vigyort villant irányodba. Lesütöd a tekintetedet, és próbálsz a tanárnőre koncentrálni, ki az igeidőkről kezd el magyarázni. Nem megy. A figyelmedet folyton elterelik gondolataid: Azon kezdesz el merengeni, milyen jól is áll Chanyeolnak a bő pulcsi, amit visel, s a térdénél kissé kivágott fekete farmer, mely tökéletesen kiemeli hosszú lábainak kecses formáját. Nem mellesleg pedig homlokába hulló barna haja ezen a napon még puhábbnak tűnik, mint általában. Másra sem vágysz, mint hogy beletúrhass tincsei közé. Egyszerre rettenetesen szomorú leszel. "Ő soha nem gondolna így rám"- fogalmazod meg magadban. Sóhajtva rázod meg a fejedet, majd kinyitod a tankönyvedet.
14:30
Mikor az utolsó tanóráról is kicsengetnek, te fáradtan pakolsz be hátitáskádba, s veszed magadra vékony ballonkabátodat. Egyedül battyogsz végig az iskola folyosóján, hiszen Ahinnak és Nayunnak még van egy külön szakköre, amin részt vesznek. Rettenetesen lehangoltnak, s kedvtelennek érzed magad. Már majdnem kilépsz az épület kapuján, mikor egy ismerős hang szól hozzád. Ereidben még a vér is megfagy.
- Hé! - Nem más, Chanyeol csapódik melléd, te pedig minden zaklatottságodat félretéve, megpróbálod megvillantani legmegnyerőbb mosolyodat.
- Mi az? - kérded kedvesen, amint együtt elhagyjátok a gimnáziumot.
Chanyeol szelíden, s talán egy kissé félénken somolyog rád vissza. Görcsbe ugrik a gyomrod, ahogy felnézel magas alakjára. Millió gondolatfoszlány kering az agyadban.
- Tényleg elmehetnénk valahova hétvégén - ejti ki a fiú, a tegnapi megválaszolatlan üzenetedre utalva. - De csak ketten... Tudod - köszörüli meg a torkát - a többiek nem hiszem, hogy ráérnek.
Észreveszed, ahogy a srác fülei hirtelenjében rettenetesen vörösek lesznek, s érzed, ahogy a te arcod is hasonlóképp viselkedik. Legszívesebben sikítanál örömödben, ám csupán ennyit válaszolsz, uralkodva az érzéseiden:
- Persze. Az király lenne.
- Akkor... - vakarja meg a tarkóját Chayeol - szombaton vetítenek egy jó filmet a közeli moziban. Lenne kedved...
Be sem fejezi a mondatot, te izgatottan felelsz: - Naná! Mármint... - ekkor rájössz, hogy kissé talán túl heves vagy - ... mármint ja, persze, oké...zsír. Menjünk - bólogatsz, lazának tettetve magad, bár te is tudod, hogy ebben a pillanatban ez nem igazán akar összejönni.
Chanyeol édesen elneveti magát az esetlenségeden. - Szuper. Akkor majd találkozunk - búcsúzkodik, hiszen ahhoz az útkereszteződéshez értek, ahol neki le kell fordulnia.
- Oké, szia - köszönsz el, ő pedig hátrafordulva integet neked egy utolsót.
Mikor biztos vagy benne, hogy hallótávolságon kívül kerültetek egymástól, izgatottan előveszed mobilodat, s barátnőidet felhívva akkorát sikítasz a készülékbe, hogy a még a melletted elhaladó galambok is felröppennek. Úgy véled, ilyen boldog még sosem voltál.
-------------------------------------
Hú :D. Ez egy nagyon átlagos történetecske lett, mivel azt szerettem volna, hogy érezzétek, ez bárkivel, akár veletek is simán megtörténhet. Nem mondanám életem fő művének, de azért remélem aranyosra sikeredett. :D Elnézést kérek az esetleges hibákért/szövegbeli elcsúszásokért.
Iratkozzatok fel a blogra, vagy lépjetek be a blog facebook csoportjába, hogy mindig értesülhessetek az új történetekről:
- Csá! - hallatszik a vonal másik végéről Ahin hangja.
- Hahó - szólal meg Nayun is. - Mizu?
- Ahh! - ennyit hallatsz, roppant nevetséges, hörgő hangon, mire a két lány rögtön cinikusan elneveti magát.
- Chanyeol? - kérdi Ahin, s szinte látod magad előtt, ahogy mosolyogva megforgatja a szemeit.
- Ki más? - feleled.
- Na mesélj, mi történt - hallatja Nayun. - Megint mémeket küldözget?
Nagyot sóhajtasz. - Most csak egy mémet küldött. Meg persze szokásosan elkérte a matek házit... Aztán írtam neki, hogy hétvégén elmehetnénk bulizni az osztálytársakkal, vagy valami, és erre nem írt vissza.
- Uh, úgy tudtam! - jelenti ki Ahin idegesen. - Mindig ezt csinálja. Nyomorék egy gyerek!
- Idióta... - ért vele egyet Nayun is. - Basszus, tuti bejössz neki, csak egyszerűen annyira gyerekes...
- Tuti nem jövök be neki - szakítod félbe. - Csak bemeséltem magamnak...
- De neked ő bejön, igaz? - teszi fel a kérdést Ahin, kissé talán aggodalmasan.
Ismét mélyen beszívod, majd kifújod a levegőt. Hirtelen kedved támadna sírni. - Igen.
- Basszus... - ejti ki keserű hanglejtéssel Ahin. - Annyira sajnálom. De talán még nincs veszve az ügy. Légy pozitív!
- Igen. Végülis, nem tudhatjuk, mi jár az ő fejében. Lehet, csak félénk - biztat Nayun is.
- Nem hinném - csóválod a fejed. - Azért köszi, lányok. Most asszem' megyek, és benyomok egy liter fagyit.
Még egy ideig érkezik egy pár vigasztaló szó a vonal túlsó végeiről, de sajnos nem igazán hatnak rád. Elbúcsúzol a barátaidtól, majd az este hátralévő részét ígéreted szerint egy fagyis dobozzal, s szomorú zenék hallgatásával töltöd. Pontosan úgy érzed magad, mint egy átlagos tinidráma főszereplője.
Másnap, 10:16
- Osztály vigyázz!
Az idős tanárnő, ahogy mosolyogva belép az osztályterembe, cseppet sem tűnik tekintélyesnek, még ha valószínűleg annak is akar látszani. Olyan, akárcsak egy tyúkanyó. Nem is csoda, hogy az osztály lazán, nevetve pattan fel a székéről, tudván, hogy ez az angol óra sem lesz túlságosan megerőltető.
- Nézzünk filmet! - nyögi be Baekhyun, mire a tanárnő vidáman megcsóválja a fejét. Félvállról veszi a kérést, hiszen már megszokta, hogy minden óra elején elhangzik.
- Nem moziban vagyunk, gyerekek. Ma dolgozni fogunk. Üljetek le! - mondja, majd ahogy a diákok, ő is helyet foglal, természetesen a tanári asztalnál. Ezután bekapcsolja a munkalaptopot, majd a digitális tábla távirányítójáért nyúl.
- Akkor hallgassunk zenét! - próbálkozik tovább Sehun.
- Angol óra van, nem disco - feleli a tanárnő, rá sem hederítve a srácra.
- Akkor hallgassunk angol zenét - röhögi el magát a melletted ülő Ahin.
Már szinte előre tudtad, hogy ekkor fog végre megszólalni Chanyeol is. Direkt nem nézel felé.
- Így van. Tanárnő, írja csak be, hogy iksz-iksz-iksz Tentésön! - ejti ki viccesen artikulálva a fiú.
Figyelmen kívül szeretnéd hagyni. Tényleg. Ám ekkor akaratodon kívül is mosolyra húzódik a szád, s szemed sarkából rápillantasz, előre tudva, hogy ez lesz a veszted, hiszen ekkor ő is feléd kapja a fejét, s egy rettenetesen aranyos vigyort villant irányodba. Lesütöd a tekintetedet, és próbálsz a tanárnőre koncentrálni, ki az igeidőkről kezd el magyarázni. Nem megy. A figyelmedet folyton elterelik gondolataid: Azon kezdesz el merengeni, milyen jól is áll Chanyeolnak a bő pulcsi, amit visel, s a térdénél kissé kivágott fekete farmer, mely tökéletesen kiemeli hosszú lábainak kecses formáját. Nem mellesleg pedig homlokába hulló barna haja ezen a napon még puhábbnak tűnik, mint általában. Másra sem vágysz, mint hogy beletúrhass tincsei közé. Egyszerre rettenetesen szomorú leszel. "Ő soha nem gondolna így rám"- fogalmazod meg magadban. Sóhajtva rázod meg a fejedet, majd kinyitod a tankönyvedet.
14:30
Mikor az utolsó tanóráról is kicsengetnek, te fáradtan pakolsz be hátitáskádba, s veszed magadra vékony ballonkabátodat. Egyedül battyogsz végig az iskola folyosóján, hiszen Ahinnak és Nayunnak még van egy külön szakköre, amin részt vesznek. Rettenetesen lehangoltnak, s kedvtelennek érzed magad. Már majdnem kilépsz az épület kapuján, mikor egy ismerős hang szól hozzád. Ereidben még a vér is megfagy.
- Hé! - Nem más, Chanyeol csapódik melléd, te pedig minden zaklatottságodat félretéve, megpróbálod megvillantani legmegnyerőbb mosolyodat.
- Mi az? - kérded kedvesen, amint együtt elhagyjátok a gimnáziumot.
Chanyeol szelíden, s talán egy kissé félénken somolyog rád vissza. Görcsbe ugrik a gyomrod, ahogy felnézel magas alakjára. Millió gondolatfoszlány kering az agyadban.
- Tényleg elmehetnénk valahova hétvégén - ejti ki a fiú, a tegnapi megválaszolatlan üzenetedre utalva. - De csak ketten... Tudod - köszörüli meg a torkát - a többiek nem hiszem, hogy ráérnek.
Észreveszed, ahogy a srác fülei hirtelenjében rettenetesen vörösek lesznek, s érzed, ahogy a te arcod is hasonlóképp viselkedik. Legszívesebben sikítanál örömödben, ám csupán ennyit válaszolsz, uralkodva az érzéseiden:
- Persze. Az király lenne.
- Akkor... - vakarja meg a tarkóját Chayeol - szombaton vetítenek egy jó filmet a közeli moziban. Lenne kedved...
Be sem fejezi a mondatot, te izgatottan felelsz: - Naná! Mármint... - ekkor rájössz, hogy kissé talán túl heves vagy - ... mármint ja, persze, oké...zsír. Menjünk - bólogatsz, lazának tettetve magad, bár te is tudod, hogy ebben a pillanatban ez nem igazán akar összejönni.
Chanyeol édesen elneveti magát az esetlenségeden. - Szuper. Akkor majd találkozunk - búcsúzkodik, hiszen ahhoz az útkereszteződéshez értek, ahol neki le kell fordulnia.
- Oké, szia - köszönsz el, ő pedig hátrafordulva integet neked egy utolsót.
Mikor biztos vagy benne, hogy hallótávolságon kívül kerültetek egymástól, izgatottan előveszed mobilodat, s barátnőidet felhívva akkorát sikítasz a készülékbe, hogy a még a melletted elhaladó galambok is felröppennek. Úgy véled, ilyen boldog még sosem voltál.
-------------------------------------
Hú :D. Ez egy nagyon átlagos történetecske lett, mivel azt szerettem volna, hogy érezzétek, ez bárkivel, akár veletek is simán megtörténhet. Nem mondanám életem fő művének, de azért remélem aranyosra sikeredett. :D Elnézést kérek az esetleges hibákért/szövegbeli elcsúszásokért.
Iratkozzatok fel a blogra, vagy lépjetek be a blog facebook csoportjába, hogy mindig értesülhessetek az új történetekről:
https://www.facebook.com/groups/1979819088974949/
És ha tetszett a rész, ne felejtsetek el hagyni egy kommentet! Nagyon sokat jelentene nekem. :)
És ha tetszett a rész, ne felejtsetek el hagyni egy kommentet! Nagyon sokat jelentene nekem. :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése