A legszebb rabszolga

1. 

Zsong a királyi udvar, 

Zúg, kecsegtet a hajnal. 

Már itt is van, meghozták, 

Messzi tájról, völgyön át

Őt, a legszebb rabszolgát.

Szemeszíne ragyogó kék, 

A haja selymesen szép, 

Orcája az hosszúkás, 

Elbűvölő látomás. 

Csodás, ifjú daliás.

Megragadják a karját, 

Fogják és berángatják

Fényűző palotába. 

Milyen gyönyörű pára, 

Gondolják, Őt pásztázva.

Mindenki csak rá figyel, 

Ő meg úgy áll ott, mint egy

Ámult, tudatlan birka, 

Kétoldalt közrefogva, 

Kénytelen díszruhában.

S aztán léptek hallanak:

Jaj, jön a király, ballag! 

Fenséges, tökéletes

Koronája oly fényes, 

Mint ki hordja, oly kéjes.

Megtorpan a fenség

A teremnek közepén, 

Úgy nézi a rabszolgát. 

- "Már kíváncsi voltam rád", 

Bársonyosan mondja hát.

Megsimítja az arcát, 

S szeme előtt pereg már

A legeslegfőbb vágya:

Ó, a rabszolga bája, 

Királynak mocskos álma!

- "Menjenek, menjenek el!", 

Parancsolja élesen

Az ott tartózkodóknak, 

S azok úgy ahogy vannak, 

Rögtön el is ballagnak.

Máris egyedül marad

A király és rabszolga. 

- "Parancsolom én neked, 

Hogy mondd tüstént a neved", 

Hallatja az úr: - "Felelj!"

Megemeli a fejét

A rabszolga, és félvén

Elsuttogja hogy hívják:

-"Kim Taehyung",mondja ki hát, "Nagy tisztelettel, király."

- "Páratlan a szépséged, 

Még lehet, hogy megveszlek", 

Közli úr gondolkodván, 

- "De csak annak az okán", 

Kezdi sunyin ezt mondván...

De nem tudjuk, mit mondván, 

Megszakítják gorombán:

Egy fiú lép terembe, 

Nem más, a király öccse! 

- "Jó, hogy itt vagy testvérem!"

Üdvözöli a nagy fenség. 

-"Nézd őt meg,nyomban,tüstént", Mutat a rabszolgára. 

A fiú nyomban látja, 

De nem úgy, ahogy bátyja.

- "Ki ő, fivérem, király?"

- "Az én legszebb rabszolgám", 

Feleli fenség büszkén, 

- "Jeongguk, nézd meg milyen szép". 

Most Jeonguk közelebb lép.

Figyeli a rabszolgát, 

Az arcát, a haját. 

Hajatja előtte fejét:

- "Valódi szépségedért", 

Megcsókolja a kezét.

Megcsókolja a kezét, 

A rabszolga kezét, 

Ő, ki több mint királyfi -

Ó-ó, mindjárt jaj néki -, 

De cseppet sem érdekli.

El is sápad királyunk:

-"Nem szokás ez minálunk, 

Illemtelen testvérem. 

Mit tettél, én fivérem, 

Felháborodván kérdem."

Jeongguk megvonja vállát:

- "A tisztelet az kijár, 

Bárkinek legyen fia."

Odébb áll, nincs galiba. 

Király csak néz utána.

Taehyung is utána néz, 

Még ég a csókja kezén. 

- "Na jól van, én rabszolgám",

Zengi hamar a király, 

Nagy mosollyal az arcán.

Taehyung félve néz felé, 

Ó de hitvány vagy fenség! 

- "Gyere, gyere csak velem, 

Gyere, mutasd meg nekem

Az elbűvölő tested."

A király megcsókolja -

Különb Jeongguk kézcsókja.

Kinyjtja az ajtaját, 

Feltárja a szobáját, 

Beviszi a rabszolgát.

Elveszik szépségében, 

Meg önmaga kényében. 

Önző király, ostoba, 

Taehyungot nem is óvja -

Hisz úgyis csak rabszolga.

- "Rabszolgám, de szép vagy, 

Én birtokolni foglak", 

Határozottan mondja. 

Éjét rabszolgával hálja, 

Kinek nagy bűne: bája.

3.

Ó, magasság de szép a másnap, 

Madarak vígan dalolásznak, 

Csak nem a királyi udvarnak.

Jeonguk lassan nyitja a szemét

Hasadó reggelnek reggelén. 

Látja, hogy kint beborult az ég.

Drága ruháját előveszi, 

A szolgálókat nem is kéri, 

Ugyan, nem kell őt öltöztetni.

Lesétál királyi ebédlőbe, 

Illatok szállnak felőle:

Az ét megint király kedvence.

Nagy lassan belép a helységbe, 

Ottan köszönti már testvére:

Nagyban lakomázza az ételt.

- "Ó, megjöttél végre?"

Így köszön - nagy közöny - , 

Felfelé, az égbe. 

- "Ne tudd meg, mily jó volt

az éjszakám, kérdezd!"

Jeongguk foglaltsága épp a vaj, 

De azért megkérdi, nem kell baj:

Mondjad, milyen volt az éjszaka? 

Nagy sóhaj kövkezik: 

- "Ó az én rabszolgám!

Csodás, bődületes, 

Hitetlen mámor ám! 

Ó, meglátod majd, csak 

próbáljad ki, komám!

Komám, az, néz nagy

furán a herceg. 

Jaj király, hogy te 

mikkel nem hencegsz! 

Bátyám király, te, 

a nagy nép kedvenc. 

Ostoba kredenc!

- "Az ajánlatot köszönöm", 

Mondja igen megfontolva, 

- "De nékem ez nem örömöm."

A király vonja vállát, 

Buta herceg, gondolja, 

S nem igen megfontolva

Csak felvonja az állát.

Esznek, esznek tovább, 

Jeonguk gondolkodván, 

Fejében variál:

Megkérdezze hát? 

Megkérdezi hát:

- "Hol van mostanság

A te rabszolgád?"

Sunyin mosolyog a király

(Undorító): - "No hát, testvér, 

Még sincs benned annyi erény? 

Kívánod a rabszolgát?"

"-Persze, persze, így van, fenség, 

Tökéletesen így, nincs erény. 

Egyetlen mámorom a kedély"!

Ezt beszéli Jeonguk gondolva, 

Ennél hülyébb nem lesz országa

Nagy, becsült, fenséges királya.

"-Nos, ha így áll", 

Mondja király, 

"-Menj el arra, 

Bezártam a

Kisszobába."

Jeongguk fel is áll, 

És nem törődve

Mit még magyaráz

Neki fivére, 

Arról, mi áll már, 

Elgyja helységet.

Végigmegy a palotán,

S cselédlakok osztályán

Meg is találja célját. 

Egy őr áll ajtó előtt, 

Támasztja a küszöböt.

- "Jó reggelt, uram!"

Köszönti az őr, 

- "Nos, mi járatban?"

- "Fivérem küldött, 

Hogy nézzem meg Őt, 

A szép rabszolgát"

Mondja (hazugság).

- "Ó, visít az egész nap, 

Kérem herceg, nagy vigyázat!"

Figyelmezteti a férfi.

- "Visít?" Jeongguk kérdi. 

-"Miért?" Mily buta kérdés, 

Véli, visnék én is.

Nem is vár semmi másra, 

Lenyomja a kilincset, 

És belép a szobába.

Bent nincs sötét, 

Világosság. 

Cseléd szobás

Világosság, 

Letisztultság, 

Olyan csodás!

Csodás, csodás, csodás még

Az ágyon ülő fiú, 

Aki mikor hercegség

Érkezik, felpattan. 

Arcán virít rémültség.

Jaj, az arcán, a szép arcán! 

Gyorsan letörli könnyeit, 

És nyomban meghajol sután.

Jeongguk rázza fejét, 

Mondana valamit,

De mond helyette

A fiú, a másik:

- "Uram!" Borul le

Nagy tisztelettel. 

- "Mit óhajt tőlem?"

"Ura" még a csukott 

ajtó előtt áll, de

Erre meglepetten

Lép közelebb egyet.

- "Nem óhajtok én semmit", 

Mondja. -"Csak kellj fel, kérlek, 

Igazán megtehetsz ennyit."

De a rabszolga nem kel fel.

Jeongguk fogja magát, 

És letérdel elé, 

Arcát kézbe veszi. 

De az nem néz felé.

-"Nézz már rám", mondja neki. 

Rabszolga ráemeli

Tekintetét. Szemei

A tenger szépét verik, 

Mintha nem is igazi

Volna, csak látmásai

Ily halandó embernek.

- "Mondd, mit tegyek, fenség?"

A rabszolga kérdi. 

- "Vetkezzek, ezt kéri?"

-"Öltözz fel, ezt kérem", 

Feleli kesversen, 

Aztán begombolja

Ingét rabszolgának.

4.

A rabszolga csak 

mered rá, nem szól. 

- "Neved megmondod?"

Kérdezi Jeongguk.

- "Taehyung" feleli

csupán így, ennyi. 

Mosolyog neki

A herceg: - "Mily szép

Hangzása van, én

Jeon Jeongguk vagyok.

Taehyung kérdőn nézi, 

Arcán oly sok kérdést

Lehet felfedezni. 

-"Ha nem óhajt semmit, 

Hát minek jött, fenség?"

Jeonguk oly lassan felállva, 

óvtosan leül az ágyra. 

-"Beszélgetni jöttem veled, 

Gondoltam, magányos lehetsz."

-"Mit törődik azzal, ha

Magányos egy rabszolga?"

Taehyung nem áll fel, térdel

A padlón, Jeongguk nem kérlel.

S mintha nem is volna füle:

-"Bántott téged a fivérem?", 

Mélységes őszintén kérdi, 

Hisz valóban érdekli. 

Ó, te platina herceg! 

Szívedben arany serceg.

Taehyng most megint felnéz rá, 

De most tényleg rá, szemébe. 

Nem szól: Mi lehet eszében?

-"Már megszoktam", mondja végül,

 - "Az én utam ez, erre visz, uram. "

-"Már hogy vihetne erre?", 

Hevült háborság vele. 

-"Te nem egy tárgy vagy, nem egy

Olcsó ereklye, melyet

Oda-vissza kedvükre

Adhatnak az emberek. 

Kipróbálnak, s ég veled? 

Egytalán miért teszik ezt

Teveled, az emberek?"

Taehyungnak fanyar mosoly arcán, 

Jeonguk már meg is bánta mondát. 

Rájövén, igen halkan sóhajt hát:

- "Túl szép vagy te" mondja, 

-"S túl szegény, ez oka". 

Csak a sorsa hordja. 

Bólint a rabszolga.

-"Hogy segíthetnék rajtad?", 

Kérdezi Jeongguk halkan. 

Taehyung igen borúsan

Elmosolyodik, tovább

Térdel, de kúszik arább, 

Jeongguk lábai elé.

- "Uram, kegyes herceg, 

Felesleg, nem lehet

Énrajtam, sem halkan, 

Sem hangosan, gyorsan

Segíteni, hevíteni

Nem éri meg, engedd."

-"Bármit megteszek, 

Képes vagyok rá. 

Csak mondd, bármi ár."

Dacos a herceg.

-"Oly jó vagy hozzám", 

Taehyung feleli, 

Fejét emeli. 

-"Egy dolog van, 

Mit én szeretnék", 

Nyögi nezen ki.

"-Szóval segíthetnék?"

Izgatottság éri. 

"-Mondjad hát", kéri.

Újabb somoly, fanyar, 

Mondja, nem suttogja:

- "Csupán ennyit kérek, 

Mást semmit sem tőled: 

Azt kérem, hogy ölj meg."

5.

Megáll a levegő, 

Megdermed a szél is. 

Jeongguk jól hall, vagy merő

Egyszerűséggel kezd

Lassan bolondulni, 

Elméje tompulni?

De nem így van ez, 

Ép Ő egészen, 

Tökéletesen. 

Feleslegesen.

-"Miért kéred ezt tőlem?", 

Kérdi majd rekedten. 

Rekedt, remeg, reszket

A világ körötte.

Taehyung félve felel:

-"Ez itt minden vágyam". 

Jeongguk érti, tudja.

A sorsa nyomorú, 

Élete szomorú. 

Nincsen is élete.

Senki sem éltette. 

Szolga, ki féltette?

-"S én mégsem tehetem meg, 

Sajnálom", Jeongguk felel. 

Taehyung, alázattal:

"- Csak adj egy tőrt, bármit, 

Bármit, mi megfelel."

Ó, szinte fohász ez!

Megesik a szív, 

Kifacsarodik:

-"Tényleg ezt akrod? 

Halál, kegy, maró

Halál, és karó?"

Most sóhajt Jeongguk.

Bólint a rabszolga, 

Azzal szép arcával. 

"-Kegyes halál az, 

Nem maró, nem karó".

Ó! Hirtelen kopognak. 

Nem kísértet, az őr az:

-"Fenség, szólítja király", 

Ezt mondja, nagy zsongva. 

-"Még egy perc", Jeongguk mondja.

Odafordul a 

Rabszolga felé:

-"Megteszem", szólja.

(Nagy a bűntudta.)

- "Várj rám, éjszaka

Érkezem", mondja.

Nagy a hála, 

A rabszolga

Megcsókolja 

A kezeit, 

De csak óvva. 

-"Hálám", mondja.

Néz utána, 

De Jeongguk már

Kinn van onnan. 

Én hercegem, 

Én megmentőm, 

Ezt gondolja.

6.

Ó, az idő hamar illan, 

Minden sötétségbe villan, 

Leszáll az est, és nem vígan.

Csendes a palota, 

Hál már az udvara, 

Hál már a szakácsa,

Cselédeknek álma

Is a szemükön van. 

De legfőképpen a 

Palota királya, 

Ura hál, alussza

Az álmát - egyedül.

A folyosók hallgatnak, 

S mégis léptek hallanak:

Nem szellemek ballagnak, 

Jeon Jeongguk királyfi az.

Zsebében lapul valami, 

Mit talán kedve támadna

Nyomban használatba venni

Ezekben baljós órákban, 

Ám maga meg mégsem teszi,

Szava köti, nem az övé.

Minden lépte csörren, 

Senki fel nem zörren. 

Folyosókon fordul, 

Semmi meg nem kordul.

A cseléd szinten jár már, 

Nincsen őr, az is hál már. 

Zár viszont van, ajtó zár, 

Ahogy kulcs is Jeongguknál.

Halkan lép be a szobába, 

De nem alszik a rabszolga. 

Nem is mintha számítana.

Ott ül, néz ki az ablakon, 

Nézi a csillagos eget. 

Amikor megjön a herceg, 

Talán kissé meg is remeg.

-"Hát eljöttél", Taehyung mondja, Igen könnyedén sóhajtva. 

-"Eljöttem, de csak egy szavad

És nyomban visszafordulok, 

Ha gondolod", felel Jeongguk.

-"Nem gondolom",

ez a válasz. 

Nem is választ. 

Fel áll, most már

Kissé bátran, 

Hiszen úgyis

Halálán van.

7.

Csukott az ajtó, 

Csöndesség honol. 

Jeongguk belenéz

Taehyung szemébe. 

Minden eszében.

"- Nem hoztam tőrt", 

Mondja végül. 

- "Nem akarom

Azt, hogy fájjon. "

-"Hát mit hoztál, hercegem?", 

Kérdi Taehyung, hangja lágy.

Hercege nyújtja kezét, 

Zsebéből előveszi, 

Azt a nagy csörömpölést:

Egy kis üveg mérgezést.

Taehyung most elképed:

- "Miért jutna ily kegyes

Halál, fenség, nekem? 

Akasztfán sincs helyem."

-"Legalább a vég legyen kegy", 

Jeongguk közelebb megy.

Odaadja neki üvget, 

Nem is bírja nézni többet.

Taehyung viszont őt nézi, 

Oly hálásak szemei. 

-"Köszönöm neked, fenség."

-"Csak tedd már meg", sürgeti. 

Igen, nem bírja nézni.

A rabszolga

Megemli az

Üvegnek a

Fedelét és

Kivesz csak egy, 

Csak egy szemcsét.

Folynak a könnyei. 

De hát minek folynak? 

Tán hála jelei?

Szájához veszi

A vég pirulát, 

S közben őt nézi, 

Jeongguk királyfit.

Már a fogai 

közt van, lenyeli. 

És továbbra is

Egydül őt nézi, 

Jeongguk királyfit.

Ő meg Őt, 

Taehyungot. 

Taehyungot, 

Szépségét, 

Szép arcát, 

Kék szemét, 

Mindenét.

Könnyeit, 

Melyek most

Vörösek, 

Véresek, 

Vannak és

Nincsenek.

Már a padlón van. 

Már a padlón van, 

Ottan fekszik a

Legszebb rabszolga. 

Mily szép halála.

Jeongguk is padlón van, 

Ott térdel, piszkosan, 

Herceghez méltóan.

Könnyezik, sír

Üvölt, visít,

Nem ölt embert, 

És mégis rí. 

Ő, királyfi.

Ott gurul két szem halál

A lábánál, felveszi. 

A szájához emeli,

Jeon Jeongguk királyfi.

Beveszi, 

Lenyeli, 

A fejét

Leteszi, 

A szemét

Mereszti, 

Rájön, hogy

Biz ennyi. 

Jeon Jeongguk

Királyfi.

Ő, aki szerelmes volt a

legeslegszebb rabszolgába.

----------------------

Na. Akkor most foglaljuk össze a történetet "magyarul": Taehyungot, a legszebb rabszolgát, sokadik pénzes gazdája után meghozzák a királyi udvarba. Mivel ugyebár Ő egy gyönyörű rabszolga, mindenki csupán egy dologra használja: szexre. A buta, és erkölcsileg nulla királynak is nyilván nem másért kell Ő, csakhogy Jeongguk, a király öccse ezt nem nézi jó szemmel. Segíteni szeretne Taehyung nyomorán, ám a rabszolga egy dolgot akar: meghalni. Jeongguk ugyan eleget tesz a kérésének, de ebbe érzelmileg annyira belerokkan, hogy Ő maga is öngyilkos lesz. 

A történet végén kiderül, hogy Jeongguk valójában szerelmes volt Taehyungba a szépsége miatt, akárcsak mindenki más. Az egyetlen különbség Jeongguk és mindenki más között, az a könyörület. 

U.i: Elnézést kérek a szövegbeli elcsúszásokért meg ezekért a fehér vackokért.